Szőlősi Benedek

Garamszőlősön született, Nagyszombatból lépett be Leobenben a Társaságba. A kétéves próbaidő után Nagyszombatban tanított a középiskolában. A bölcseletet 1634–6-ban Bécsben végezte. Utána egy-egy évig Győrben és Nagyszombatban tanított. 1638–9-ben a négyéves teológia helyett a kétéves kazuisztikát végezte Nagyszombatban. 1639-ben szentelték pappá. 1640–1 között Nagyszombatban előbb házgondnok, majd szlovák hitszónok volt. 1642-ben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1643–50-ben lelkipásztor volt a szendrői misszióban, az utolsó évben jelzi a katalógus, hogy „magyar lelkipásztor”. A következő évben Kassán szlovák hithirdető volt. 1652–3-ban Turócon dolgozott. 1654–5-ben Szepesben gróf Csáki Pál lelkésze volt. Onnan már betegen Turócba került, ahol meghalt.
Szőlősi Benedek két művével jelentős szerepet játszott a szlovák és a magyar köznyelv fejlődésében. Az egyik a szlovák egyházi énekek gyűjteménye (Lőcse, 1651) volt, amelyben hatvan latin himnuszból, negyven, a szlovák hagyományból való és száznyolcvan cseh forrásból származó éneket gyűjtött össze és adott ki. A Kisdy Benedek egri püspök által támogatott Cantus catholici a szerző neve, a kiadás helye és ideje nélkül jelent meg; ez latin himnuszok és magyar egyházi énekek gyűjteménye hangjegyes kiadásban. A szerző nyelvi és zenei szempontból egyaránt elsőrangú gyűjteményt adott ki, amelyben bevallása szerint saját szerzemények is szerepelnek, de nem jelzi őket. Az általa kiadott énekek közül több ma is közhasználatban van még.