Ácsbolt János (kínai nevén: San Sicsing)

Eredetileg autószerelő volt, de egy baleset után, amelyben eltörte a karját, elhatározta, hogy többé nem vezet autót. A jezsuiták helyi gazdaságában volt először jelölt, majd belépett a Jézus Társaságba mint jezsuita segítőtestvér. Az érdi noviciátus elvégzése után a zuglói Manrézában a kertészetet vezette, főként zöldségeket és gyümölcsöket termesztett, valamint egész évben mindig friss virág volt az oltárokon. A P. Provinciális felhívására a magyar provincia háromszáz tagjából ötvenen jelentkeztek a kínai misszióba, a hat kiválasztott testvér közé bekerült F. Ácsbolt is. A tamingi misszióban dolgozott 1936 és 1948 között, a pujangi missziós állomáson P. Lischerong Gáspár helyetteseként működött. Kínában az itthonitól egészen eltérő körülmények között segítette a semmiből felépíteni a missziós állomást. Néhány éven belül kicsiben megcsinált mindent abból, amivel Mo.-on foglalkozott: zöldségeskert, gyümölcsös, szőlő, és jó bort is készített, ami ritkaság volt a missziókban. Mint szakács híres volt magyaros süteményeiről. 1947-től a szeminaristákkal együtt Csengcsouba került, 1948-ban a spanyol jezsuiták vuhui missziójába, majd a kanadai jezsuiták hszujcsoui missziójába ment; 1951-ben, a jezsuita missziók kiűzése után a Fülöp-szigetekre került, de közben Hongkongban megműtötték a sérvét. 1952. január 10-étől 1956-ig az aranetai gazdaságban dolgozott. Nemcsak a jezsuitákat segítette, hanem a kívülállókat is, a közeli tehenészetben megtanította a sajtkészítést. Utána Tajvanra küldték, először a kanadai jezsuiták hszincsui missziójába, majd ezután a csanghuai lelkigyakorlatos házba került, végül a hegyvidéki Csinkuanban dolgozott a gazdaságban, ahol európai gyümölcsfákat honosított meg. A tajvani őslakosokat (hegyilakókat) is megtanította a gyümölcsfák ültetésére, ehhez még kormánysegítséget is kapott. Egészségi állapotának romlása után 1982-ben Tajcsongba küldték pihenni, majd a magyar jezsuiták lucaói Szent Család-kórházába került, ahol elhunyt.