Online Jezsuita Történeti Névtár

1946–8 között végezte a noviciátust a zugligeti Manrézában, utána Szegeden elkezdte a filozófiát, de külföldre kényszerült: Chieriben folytatta, majd Leuvenben fejezte be tanulmányait. 1953-ban St. Blasienben volt magiszter, 1953–8 között Münchenben történelem–földrajz szakot végzett az egyetemen, majd Pullachban készült fel történelem doktorátusára. 1958–62 között Frankfurtban tanult teológiát, ahol pappá szentelték. 1963-ban Drongenban végezte a terciát. 1964-től a római Institutum Historicum S. I. munkatársa lett, közben 1965-ben doktorált Münchenben. A római történeti intézetben különböző köteteken (Archivum Historicum SJ, Bibliotheca Instituti Historici SJ) dolgozott. 1967–73 között az intézet titkára, minisztere és a rendház minisztere volt. Közreműködött a Monumenta Historica SJ köteteiben, valamint az Archivum Historicum SJ folyóiratot szerkesztette. 1974–81 között Innsbruckban az egyháztörténet professzora volt, majd visszatért Rómába, és folytatta intézeti munkáját. 1989–2003 között a Gergely Egyetemen tanított egyháztörténetet. 1994–8 között az intézet igazgatója volt, majd emeritált, de továbbra is tevékenyen részt vett az intézet munkájában. Élete utolsó éveiben a jelen magyarországi jezsuita lexikonon dolgozott.

Gyulafehérváron született protestáns családban. Valószínűleg még az iskolában ismerkedett meg Bethlen Gáborral. Iskolás korában tért át a katolikus hitre. 1602-ben a jezsuiták küldték Rómába, ahol belépett a Társaságba. Próbaidejét az ottani újoncházban töltötte. 1604–7 között a Római Kollégiumban tanult bölcseletet és kazuisztikát. Közben nevelő is volt a Római Szemináriumban. Ott szentelték pappá 1607-ben. 1608–11 között Maceratában volt házgondnok. 1612-ben P. Acquaviva rendfőnök török misszióra jelölte ki. December 15-én érkezett Belgrádba. Karácsonyi szentbeszédén részt vett Bethlen Gábor is, a későbbi erdélyi fejedelem is. A következő év elején a Temesközt járta be, májusban Pécsre is ellátogatott. Úti beszámolójából kiderül, hogy a legsúlyosabb problémának a paphiányt tartotta. Még ebben az évben Belgrádban iskolát alapított, amelynek év végére harminc tanulója volt. A bosnyák ferencesek, akik a jezsuitákat betolakodóknak tartották területeiken, sok nehézséget okoztak. Amikor 1615 végén két új jezsuita érkezett Belgrádba, elfogadta Bethlen Gábor hívását, és Erdélybe, Gyulafehérvárra költözött a rendfőnök engedélye nélkül. Erdélyben világi papi öltözetben tevékenykedett, és missziós körutakat tett főleg a Székelyföldön. Kitartó és nem feltűnő munkásságával elérte, hogy több jezsuita is mehetett Erdélybe, habár az őket kitiltó rendeletet nem változtatták meg. Haláláig szinte állandóan egyedül dolgozott Gyulafehérváron. Megteremtette azt a légkört, amelyben a jezsuiták jelen lehettek és dolgozhattak Erdélyben a 18. századig, amikor a kitiltó törvényt eltörölték. Szini a 17. század nagy lelkipásztorai közé tartozik.

1652-ben, papként, harmincéves korában lépett be Bécsben a Társaságba. Próbaévei után 1655-ben Trencsénben tanított grammatikát. A következő évben a hitvédelem tanára, de megmarad hitszónoknak is. 1658-ban a fizika, 1659-ben a metafizika tanára. 1560-ban kazuisztikát tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1661-ben a bajmóci misszióban élt, de megmaradt tanári székén, és kazuisztikát tanított. A következő évben, április 4-én Privigyén halt meg.

A Jézus Társaság második korszakában a magyar rendtagok közül az első igazán nagy formátumú történész Szittyai Dénes volt. Mindössze két évtizedet (1904–1925) töltött a jezsuita rendben, ebből az első 15 esztendő a szokásos tanulmányokkal telt. Ennek ellenére bámulatos munkabírással és koncepciózus elszántsággal gyűjtötte, másolta és katalogizálta a rend magyarországi és európai történetére vonatkozó forrásokat. A hazai levéltárak és könyvtárak mellett dolgozott a rend központi (1893-ban a hollandiai Exatenbe menekített) levéltárában, majd Klebelsberg Kunó kultuszminiszter megbízásából kutatott a spanyolországi Simancasban is. Részben az ő nevéhez is fűződik a magyar rendtartomány történeti levéltárának megalapítása, amelybe számos (sajnos azóta nagyrészt elveszett) 16–17. századi dokumentumot is összegyűjtött. Rövid tanárkodás és levéltárosi munka után, 1925-ben elhagyta a rendet, ekkor Prohászka Ottokár átvette a székesfehérvári egyházmegyébe, püspöki titkárrá nevezte ki. Pártfogójának halála után a következő két évtizedben összesen nyolc településen szolgált káplánként, köztük 1927–31 között Alcsúton Habsburg József királyi herceg udvari papja volt, majd 1948-ban az Oktatási Minisztérium alkalmazásába lépett, aminek következtében Shvoy Lajos püspök kiközösítette. A kommunista hatóságok 1949-ben a kistarcsai internálótáborban tartották fogva. A sorozatos csalódások, kielégítetlen ambíciói és a meg nem értettség hatására élete végén eltávolodott a katolikus egyháztól, ennek beszédes tanújele, hogy kéziratait részben az MTA Könyvtárára, részben a Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltárára hagyta. Jezsuita vonatkozású forrásgyűjtésének jelentős részét viszont a rend kilépése után megtartotta, megteremtve ezzel a történeti levéltár alapjait.

Kassán tanult bölcseletet, annak befejezése után 1764-ben belépett a Társaságba. Kétéves próbaideje után Lőcsén, Eperjesen és Kassán volt tanár. Teológiai tanulmányait végezte Nagyszombatban, amikor a Társaságot feloszlatták. Pappá szentelése után a pozsonyi gimnáziumban lett tanár és igazgatóhelyettes. A szlovák történetírás első képviselői közé tartozott. Fő műve Vetustissimus Magnae Moraviae situs címmel, 1784-ben jelent meg Pozsonyban, amelyet a magyar történészek, főleg Katona István, erősen támadtak. Szklenár felelete 1788-ban jelent meg Hypercriticon examinis vetustissimi magnae Moraviae situs et primus címmel.

1891–2 között Nagyszombatban volt testvérnovícius, 1893-ban Bécs-Lainzban szakács. 1894-ben Kalocsán ruhatáros volt a konviktusban, 1895-ben Nagyszombatban templomgondnok, portás és házi mindenes. 1896–1903 között Szatmárnémetiben portás, templomgondnok, ruhatáros, pincemester és házi mindenes feladatkört látott el. 1904–5-ben Pozsonyban portás, ruhatáros volt, 1906–7-ben Innsbruckban ruhatáros. 1908-ban Nagyszombatban szerkesztőségi segéd, házi kísérő. 1909–13 között Kalocsán volt ruhatáros, házi mindenes és házi kísérő, 1914–24 között a pesti rendházban pincemester, házi mindenes, ruhatáros, házi kísérő és betegápoló. 1925-től haláláig Érden házi mindenesként tevékenykedett.

Gyallán született, Budáról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1742-ben Klagenfurtban kezdte el bölcseleti tanulmányait, majd 1743–4-ben Bécsben folytatta. A következő évben Sopronban grammatikát tanított. 1746–7-ben Bécsben matematikát tanult. 1748-ban Pozsonyban retorikát tanított. 1749–52-ben teológiát tanult Grazban. 1750-ben szentelték pappá. 1752–60-ban Peruban, a marañóni misszióban működött, ahol a kartográfiában jól tudta alkalmazni matematikatudását. Miután a jezsuitákat kiűzték Dél-Amerikából, 1760-ban Lisszabonban volt fogságban. 1761-ben Győrben kontroverziát tanított. 1762-ben a lelkipásztori megbeszéléseket vezette. A következő évben Sopronban volt házgondnok. 1764–70-ben Albert herceg légiójában tábori lelkészként működött. 1771-től a feloszlatásig győri rektor volt. Utána Sopronban, az osztrák Heiligenkreuzban és Grazban élt.

1938–40 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius. 1941-ben Szegeden, 1942-ben a Manrézában, 1943-ban újból Szegeden dolgozott szabóként. 1944–50 között a Manrézában szabó, portás, ruhatáros volt.

Garamszőlősön született, Nagyszombatból lépett be Leobenben a Társaságba. A kétéves próbaidő után Nagyszombatban tanított a középiskolában. A bölcseletet 1634–6-ban Bécsben végezte. Utána egy-egy évig Győrben és Nagyszombatban tanított. 1638–9-ben a négyéves teológia helyett a kétéves kazuisztikát végezte Nagyszombatban. 1639-ben szentelték pappá. 1640–1 között Nagyszombatban előbb házgondnok, majd szlovák hitszónok volt. 1642-ben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1643–50-ben lelkipásztor volt a szendrői misszióban, az utolsó évben jelzi a katalógus, hogy „magyar lelkipásztor”. A következő évben Kassán szlovák hithirdető volt. 1652–3-ban Turócon dolgozott. 1654–5-ben Szepesben gróf Csáki Pál lelkésze volt. Onnan már betegen Turócba került, ahol meghalt.
Szőlősi Benedek két művével jelentős szerepet játszott a szlovák és a magyar köznyelv fejlődésében. Az egyik a szlovák egyházi énekek gyűjteménye (Lőcse, 1651) volt, amelyben hatvan latin himnuszból, negyven, a szlovák hagyományból való és száznyolcvan cseh forrásból származó éneket gyűjtött össze és adott ki. A Kisdy Benedek egri püspök által támogatott Cantus catholici a szerző neve, a kiadás helye és ideje nélkül jelent meg; ez latin himnuszok és magyar egyházi énekek gyűjteménye hangjegyes kiadásban. A szerző nyelvi és zenei szempontból egyaránt elsőrangú gyűjteményt adott ki, amelyben bevallása szerint saját szerzemények is szerepelnek, de nem jelzi őket. Az általa kiadott énekek közül több ma is közhasználatban van még.

Garamszőlősön született, Brünnben lépett be a Társaságba huszonhét éves korában. Próbaévei után, 1706–7-ben Prágában kazuisztikát tanult. Valószínűleg ott szentelték pappá. 1608–10 között Český Krumlovban tanított középiskolában, és könyvtáros volt. A következő két évben Prágában népmisszionárius. 1613–9-ben Homonnán volt lelkipásztor, 1621–3-ban Passauban, 1624–32-ben Nagyszombatban népmisszionárius. 1633-ban Kassán, a következő években Nagyszombatban és Homonnán volt gyóntató. Életét 1638-ban Ungváron fejezte be mint házi lelkiatya.

Szülővárosából, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1742-ben Nagyszombatban kezdte meg bölcseleti tanulmányait, melyeket 1743–4-ben Bécsben folytatott. 1745–6-ban Budán, 1747-ben Nagyszombatban és 1748-ban Győrben tanított középiskolában. 1749-ben Bécsben kezdte meg teológiai tanulmányait, de még abban az évben Nagyszombatban meghalt. 1747-ben Nagyszombatban adott ki részleteket Itáliában harcoló katonák leveleiből.

Rohoncon született, Sopronból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1684–6-ban Grazban tanult bölcseletet. 1687–8-ban Gyulafehérváron, 1689–90-ben Kolozsváron tanított. 1691–4-ben Grazban tanult teológiát, ott szentelték pappá 1694-ben. 1695-ben Székelyudvarhelyen hitszónok, 1696-ban Győrben lelkipásztor volt. 1697-ben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1698–1701-ig házfőnökként működött Pécsett. 1702-től Nagyszombatban három évig bölcseletet, egy évig kazuisztikát, két évig egyházjogot és egy évig teológiát tanított, ez utóbbi évben a bölcsészeti kar dékánja is volt. 1709–12 között Zágrábban a rektori hivatalt töltötte be. 1713-ban Nagyszombatban szentírástant adott elő, és újra a bölcsészeti kar dékánja volt. 1714-ben Magyarországon vándormisszionáriusként dolgozott. 1715-től haláláig Pécsett házfőnök volt.

Nagykanizsán született, Pécsről lépett be Bécsben a Társaságba. 1745-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A következő évben Pécsett tanított grammatikát. 1747–9-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána két évig Komáromban és egy évig Kassán tanított. 1753–7-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1756-ban szentelték pappá. 1758-ban Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1759–61-ben Nagyszombatban retorikát tanított. 1762–4-ben Ungváron, 1765-től haláláig Esztergomban volt hitszónok.

A sziléziai Żoryban született, Besztercebányáról lépett be Trencsénben a Társaságba. Ezek a születési és belépési dátumok Lukács Nomenclatorjában megegyeznek a trencséni újoncház matrikulájával, ahol azonban a családi név Borany. A katalógusokban a két névből csak Szoráni szerepel 1681-től, amikor Kassán, 1682-ben Győrben és 1683-ban Judenburgban grammatikát tanított. A teológiát 1684–6-ban Olmützben és 1687-ben Grazban végezte, ahol pappá is szentelték. 1688-ban Besztercebányán tanított és hitszónok volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1690-ben Szakolcán grammatikát tanított. 1691–3-ban Lőcsén, 1694–6-ban Szakolcán, 1697–1701-ben Pozsonyban, 1702-ben Nagyszombatban, 1703–6-ban Eperjesen, 1707-ben Kassán volt hitszónok. Ebben az évben halt meg Pozsonyban.

Jánoshalmán született, 1930-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. Családi nevét 1936-ban változtatta Holácsról Szörényire. 1933–4-ben folytatta gimnáziumi tanulmányait. 1935–8-ban Bp.-en végezte bölcseleti, majd 1939–43-ban Szegeden teológiai tanulmányait, itt szentelték pappá 1942-ben. 1944–8-ig Kalocsán a konviktust vezette. Az iskolák államosítása után, 1949-ben Pécsett volt helyettes házgondnok. A szerzetesrendek feloszlatásakor, 1950-ben a tartományfőnök helyettese volt. Amikor bp.-i rendtársait 1950. július 18-án elhurcolták, neki sikerült elmenekülnie. A szerzetesek ügyeinek rendezésére a kormány létrehozta az úgynevezett „paritásos bizottság”-ot, és mivel a kiszemelt embert, a cisztercita Hagyó-Kovács Gyulát letartóztatták, sor került az ő megbízatására. Kinevezésekor, 1950 nyarától, a tizenkétezer szerzetes és szerzetesnő kb. 6-8 százaléka szorult betegsége és előrehaladt kora miatt gondozásra és eltartásra. Ettől kezdve a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat ügyeit intézte harminc éven keresztül. Papi, szerzetesi és szerzetesnői otthonokat szervezett Pannonhalmán, Jászberényben, Gyónon, Verőcemaroson, Székesfehérváron, Püspökszentlászlón, Pécsett, Bakonybélben, Csákváron és Piliscsabán. Számos tárgyalást kellett folytatnia a helyi községi, városi és megyei tanácsokkal, az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőivel. Csak Pannonhalmán harmincöt év alatt tizennyolc férfi és tizenkét női szerzetesrend négyszázhuszonnyolc tagja kaphatott gondozást. Fontos műve volt a Szolidaritás Háziipari Szövetkezet megszervezése, mely különösen a kezdeti időkben sok szerzetesnek és szerzetesnőnek biztosított keresetet. Nagy utánjárással szervezte meg Hévízen és Mátraszentimrén az üdülőket. Hetvenévesen megromlott egészsége miatt nyugdíjaztatását kérte, és Verőcemarosra vonult vissza. Két évvel később Vácon halt meg. Pannonhalmán temették el több száz szerzetes testvére közé.

Nyitrán született, Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. 1684-ben Bécsben elvégezte a tanárképzőt. 1685-től Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult, és két évig grammatikát tanított. A tanítást újabb két évig Lőcsén folytatta. 1692–5-ben a teológiát is Nagyszombatban végezte, ott szentelték pappá 1695-ben. 1696-ban Egerben, 1697-ben Sopronban hitszónok volt. 1698-ban Nagyszombatban, 1699–1701-ben Kassán és 1702–4-ben Grazban bölcseletet tanított. 1705–9 között Nagyszombatban két-két évig a kazuisztika és a kánonjog tanára volt. 1710–1-ben a bécsi Pázmáneumot vezette. 1712–5-ben Lőcsén rektorként, 1716-tól haláláig Nagyszombatban a szeminárium igazgatójaként működött.

Lublóváralján született, Kassáról a bölcselet doktoraként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után, 1736–7-ben Lőcsén, 1738–9-ben Szakolcán grammatikát tanított. 1740–3-ban Nagyszombatban tanult teológiát. Az utóbbi évben szentelték pappá. 1704-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1745-ben Selmecbányán hitszónok, 1746-ban Liptószentmiklóson népmisszionárius volt. 1747–52-ben Kassán négy évig bölcseletet és két évig kontroverziát tanított. 1753-ban Budán a kazuisztika, 1754-ben Kassán az egyházjog tanára volt. 1755-től Nagyszombatban két évig egyházjogot adott elő, és öt évig a Szent Adalbert-szemináriumot vezette. 1762-től haláláig Lőcsén egy évig a konviktust irányította, két évig házgondnok volt.

Porócson született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1718-ban Pozsonyban grammatikát tanított. 1719-ben Bécsben kezdte, majd egy év után Nagyszombatban folytatta a bölcseleti tanulmányokat. 1722-ben Esztergomban, 1723–4-ben Kassán tanított középiskolában. 1725–8-ban Nagyszombatban tanult teológiát, ott szentelték pappá 1727-ben. 1729-ben Esztergomban grammatikát tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1731–5 között Trencsénben a gazdasági ügyeket intézte. 1736–8-ban Lőcsén, 1739–42-ben Szakolcán rektor, 1743–5-ben Kőszegen rektorhelyettes volt. 1746–8-ban az egri kollégium birtokát kormányozta Savnikon. 1749–51-ben Lőcsén a rektori hivatalt látta el, majd egy évre visszatért Savnikra. 1753–4-ben Bazinban volt házfőnök. Pozsonyban halt meg.

Bécsben, 1632-ben lépett be a Társaságba. Próbaideje után Pozsonyban és Győrben tanított egy évig grammatikát. Kazuisztikát Grazban és Nagyszombatban tanult. Papi életének első évtizedében főleg lelkipásztorként működött, de sehol nem tartózkodott hosszabb ideig. 1652–68 között öt különböző házban volt házgondnok, és intézte az anyagi ügyeket. Utána Sopronban és Nagyszombatban vezette a papnövendékek intézeteit. Trencsénben halt meg 1676-ban.

Szülővárosából, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. 1762–3-ban Gyöngyösön grammatikát tanított. 1764–5-ben Kassán tanult bölcseletet. 1766-ban Pécsett, 1767–8-ban Egerben volt középiskolai tanár. 1769–72-ben Kassán végezte teológiai tanulmányait. 1771-ben Kassán szentelték pappá. 1773-ban Gyöngyösön tanított, amikor a Társaságot feloszlatták. Utána világi pap, az egri gimnázium igazgatója lett. 1799-ben a kassai akadémia igazgatóhelyettesévé és tankerületi igazgatóvá nevezték ki. Művei Kassán jelentek meg. Írt a felvilágosodás tanai ellen is. Kassán halt meg.