Online Jezsuita Történeti Névtár

1945–7 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius, majd portás, cipész és házi mindenes. A szétszóratás idején 1951–82 között sekrestyés Bp.-en, majd 1982-től nyugdíjas.

1905–7 között Nagyszombatban testvérnovícius, 1908–12 között Szatmárnémetiben szakács, pincemester, házi kísérő és lakatos, 1913-ban a pesti rendházban sekrestyés, házi kísérő, pincemester, foltozó szabó és a szolgák felügyelője, 1914-ben Kalocsán lakatos és sekrestyés, 1915-től haláláig Nagykapornakon lakatos és méhész volt.

1923–5 között Érden volt testvérnovícius, 1926–32 között a pesti rendházban ebédlős, bevásárló, pincemester és házi kísérő, 1933-ban a Manrézában a noviciátusban ebédlős. 1934-ben Pécsett ruhatáros, 1935–43 között Kalocsán ruhatáros, házi mindenes és portás volt, majd a villában kertész, 1944-től Kassán kertész, pincemester és házi mindenes. 1946–9 között Szegeden templomgondnokként tevékenykedett. 1950-ben Kalocsán portás volt, majd Máriapócsra internálták. A szétszóratás idején 1950-től haláláig Szegeden volt sekrestyés.

Nagyjácon született, Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után, 1701-ben Lőcsén grammatikát tanított. 1702–4 között Kassán bölcseletet tanult. 1706-ban Lőcsén, 1707–10-ben Kassán tanított középiskolában. 1711-ben Nagyszombatban, 1712-ben Bécsben, majd két évig újra Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1714-ben. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1716-ban Kassán, 1717-ben Sopronban tanított. 1718-ban Turócon hitszónok, 1719-ben Kassán házi lelkiatya volt. Utána egy-egy évig Pozsonyban és Sopronban retorikát tanított. 1722–3-ban Győrben házgondnok, 1724–5-ben Pozsonyban iskolaigazgató volt. 1726-ban Sárospatakon hitoktatóként, 1727–8-ban Turócon hitszónokként és 1729-ben Besztercebányán misszionáriusként dolgozott. 1730-ban Szepeskáptalanon házi lelkiatya, 1731–2-ben Úrvölgyön házfőnök és 1733-ban Szepeskáptalanon hitszónok volt. 1733-ban Lőcsén halt meg.

Acsalagon született, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Esztergomban tanított grammatikát. 1744–6-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1747-től egy-egy évig Gyöngyösön, Pécsett és Kolozsváron volt tanár. 1750–1-ben Kassán, 1752–3-ban Nagyszombatban tanult teológiát. 1753-ban szentelték pappá. A következő évben Székelyudvarhelyen tanított. 1755-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1756-tól Felsőbányán hitszónokként, 1761-ben házfőnökként és plébánosként dolgozott. 1762–4-ben Kolozsváron a szeminárium igazgatója és a kontroverzia tanára volt. 1765–9-ben Egerben a harmadik probációsokat vezette. 1770-ben Varasdon, 1771–3-ban Kolozsváron rektorként működött.

Nagyenyeden született, huszonkét éves korában Brünnben kezdte meg szerzetesi életét. 1602-ben Sellyén tanított. A következő két évben Grazban teológiát tanult, ott szentelték pappá 1604-ben. 1605-ben Sellyén, a következő évben Laibachban tanított grammatikát. 1607-ben Pleterjében volt házfőnök. 1608-ban Bécsben a diákotthonban, 1609–14-ben a magyarországi lelkipásztorok elöljárójaként működött. 1615–6-ban Homonnán lelkipásztor, 1618–20-ban újra a lelkipásztorok főnöke volt az országban. 1623–7-ben Nagyszombatban működött. Bécsben halt meg 1627-ben.

Trencsénből lépett be a Társaságba. A próbaévek után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1745–7-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1748–9-ben Trencsénben, 1750-ben Nagyszombatban és 1751–2-ben Pozsonyban tanított középiskolában. 1753–6-ban Bécsben végezte a teológiát. 1755-ben szentelték pappá. 1757-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1758-ban Rozsnyón, 1759-ben Kassán tanított középiskolában. 1760–1-ben Nagyszombatban a tanárképzőben volt a görön nyelv tanára. 1762-ben Kassán volt misszionárius. 1763–5-ben Győrben bölcseletet, 1766–9-ben Nagyszombatban hitszónoklatot, 1770–1-ben Kassán egyházjogot tanított. 1772–3-ban Liptószentmiklóson volt házfőnök.

A zugligeti Manrézában skolasztikus novícius volt, majd Kalocsán fejezte be a középiskolai tanulmányait. 1933–5 között Pullachban filozófiát tanult, utána Pécsett volt magiszter. 1938–41 között Szegeden teológiát tanult, majd a bp.-i Tudományegyetemen latin–német szakos diplomát szerzett 1944-ben. 1946–8 között Pécsett tanított, közben 1947-ben St. Andräban elvégezte a terciát, 1949-ben latint tanított Szegeden a szeminaristáknak, majd elhagyta az országot. 1950–4 között St. Blasienben, 1955–73 között Bad Godesbergben tanított latint. 1974-ben Oslóba küldték a magyar pasztoráció segítésére, ahol 1982-ig szolgált. 1983–6 között lelkész volt Schrobenhausenban és Daun-Eifelben. 1987-ben Münsterbe került a helyi jezsuita betegterembe, ahol később elhunyt.

Szentivánban született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1656-ban Nagyszombatban grammatikát tanított. 1657–8-ban Bécsben tanult bölcseletet. 1659-től Nagyszombatban először két évig grammatikát tanított és három évig teológiát tanult, ez utóbbit 1664-ben Bécsben fejezte be. Ott szentelték pappá 1664-ben. A következő évben Kassán tanított matematikát. Utána Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1667-ben a bécsi Pázmáneumban volt igazgatóhelyettes és a héber nyelv tanára. 1668–70 között három évig bölcseletet és mellette az első évben héber nyelvet, a másodikban matematikát tanított. 1671-ben Grazban volt matematikatanár. 1673-tól Nagyszombatban kazuisztikát és kontroverziát, a második évben kazuisztikát és matematikát, a harmadikban csak kazuisztikát tanított, s egész ottléte alatt a nyomdát is vezette. 1676–8 között a bécsi Pázmáneum igazgatója és a héber nyelv tanára volt. 1679–83 között Nagyszombatban teológiát tanított, és az első három évben a bölcsészeti kar, a következő kettőben a teológiai kar dékánja volt. 1683-ban a bécsi teológiai kar tanáraival és hallgatóival a törökök támadása elől Münchenbe menekült. 1685-ben Nagyszombatban, a következő évben valószínűleg Bécsben az esztergomi érsek szolgálatában állt. 1687-től haláláig Nagyszombatban fontos hivatalokat viselt, és nagy munkát végzett. Egész idő alatt ő volt a nyomda és a könyvtár igazgatója. 1691–3-ban a rektori, az erdélyi misszió főnöki, 1687–9-ben és 1695–1701-ben a kancellári hivatalt töltötte be. 1690-ben és 1702–5-ben a teológiai kar dékánjaként működött, közben tanított is, néha teológiát és szentírástant.
Született polihisztor volt, nagy enciklopédikus tudással. Számos műve jelent meg latinul és fordításokban főleg magyarul, de németül és franciául is. Leghíresebb a Curiosiora et selectiora variarum scientiarum Miscellanea kilenc kötete volt, legelterjedtebb a nagyszombati kalendárium latinul 1675–1703 között. Meg kell még említeni a Corpus iuris canonici 1696-os kiadását.

Kotor szigetén született, Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Varasdon grammatikát tanított. 1739–41-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Zágrábban és Varasdon tanított. 1744–9-ben Bécsben két évig matematikát, majd négy évig teológiát tanult. 1748-ban szentelték pappá. 1750-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Grazban matematikát tanított. Valószínűleg V. János portugál király kérésére, aki szakembereket keresett Brazília feltérképezésére, 1753-ban Lisszabonból Dél-Amerikába hajózott. 1754–6-ban részt vett Francisco Mendonça Furtado kormányzó expedíciójában. Az Amazonas és Negro folyó vidékén dolgoztak, és elkészítették Brazília északi részeinek térképét. A bennszülött lakosság védelme miatt összeütközésbe került a kormányzóval. 1756-ban betegen Belémben tartózkodott. Ott fogták el 1760. október 18-án, és deportálták Portugáliába. Valószínűleg ekkor vesztek el tudományos feljegyzései. Tizenhét évet töltött börtönben, legtöbbet a hírhedt lisszaboni São Julião da Barrában. 1777-ben szabadult, és a varasdi szemináriumban talált otthonra. Ott írta a horvát nyelv „kaj” dialektusáról első nyelvtanát, amely alapja lett a 19. századi kutatásoknak. Később plébános unokaöccséhez költözött Csáktornyára.

1898–1900 között testvérnovícius volt Nagyszombatban, 1901-ben Linzben szabó és házi kísérő. 1902–3-ban Innsbruckban volt portás és szabó. 1904–46-ig a pesti rendházban szolgált: portás, betegápoló, templomgondnok, bevásárló, majd 1909-től a provinciális sociusa volt. 1947-ben Szegeden házi mindenes. 1948–50 között Nagykapornakon kertész, méhész és a baromfitelep felügyelője volt. A szétszóratás után a pannonhalmi szociális otthon lakójaként élt.

Munkácson született, Ungvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1683–5-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána három évig Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiai tanulmányokat Bécsben végezte 1689–92-ben, ott szentelték pappá 1692-ben. Utána Kőszegen tanított két évig. 1695-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1696-ban Zágrábban, 1697–9-ben Grazban bölcseletet tanított. 1700–7 között Nagyszombatban három évig bölcseletet, egy-egy évig kontroverziát, kazuisztikát, egyházjogot és két évig teológiát tanított. 1705–7 között a bölcsészeti kar dékánja volt. 1708-ban Bécsben kontroverziát, 1709–10-ben Nagyszombatban teológiát adott elő. Kassán 1711-ben házgondnok, 1712–3-ban rektor volt. 1714-ben Besztercebányán a harmadik probációsok vezetője lett. 1715–21-ben újra Nagyszombatban működött mint az egyetem kancellárja. 1722-től haláláig Kassán az akadémia kancellárja és a nyomda igazgatója volt. Számos könyvet publikált, írt teológiai és hitvédelmi műveket. Kétkötetes műve Magyarország híres városairól, Timon Sámuel könyvének kibővített formája, több kiadásban is megjelent. Magyarul egy hitvédő és egy lelkiségi könyvet adott ki.

Váton született, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1760-ban Kőszegen grammatikát tanított. 1761–2-ben Bécsben tanult bölcseletet, Makó Pál is tanára volt. 1763–5-ben Pozsonyban, 1766-ban Budán tanított középiskolában. 1767–70 között Nagyszombatban tanult teológiát, ahol egyik fontos tanára Csapodi Lajos volt. 1769-ben ott szentelték pappá. 1771-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1772–3-ban Pozsonyban retorikát tanított. A Társaság feloszlatása után az esztergomi főegyházmegye vette fel papjai közé. Később bóthi apát és váci kanonok lett. 1774-ben Nagyszombatban az új esztétikai tanszék első tanára lett. Állását a Ratio Educationis 1777-es bevezetése és a szükséges változtatások után is megtartotta. 1778–9-ben a bölcsészeti kar dékánja volt. 1784-ben a budai egyetemi gimnázium igazgatójává nevezték ki. Mellette a Helytartótanács tanügyi előadója lett, e minőségében tagja volt az 1790–91-es országgyűlésen kiküldött közoktatási bizottságnak, mely negyvenhárom gyűlés után 1793-ban fejezte be munkáját. Legnagyobb eredménye egy új Ratio Educationis kidolgozása volt, amelyet akkor nem fogadtak el, de az 1806-os II. Ratio Educationis alapja lett.
Fő műve az Aesthetica sive doctrina boni gustus című szintézis, melynek elméleti alapja a skolasztikus bölcselet, az első ilyen tárgyú mű Magyarországon. Kiindulópontja a jó ízlés, mellyel az ember meg tudja különböztetni a szépet a csúnyától, hasonlóan az erkölcstan jóról és rosszról szóló tételeihez. A jó ízlés megmutatkozik egy géniusz, egy művész alkotásaiban. A géniusz kifejezés az esztétika kedvenc fogalma volt. Természetes és szellemi adottság, amely kifejleszti a reflexiót, a képzelőerőt és a felfogóképességet. Szubjektív szempontból mindaz szép, ami gyönyört okoz. De ami kellemes, az nem feltétlenül szép is. Az ember érzékszerveiből csak a látást és a hallást veszi tekintetbe. Még egy megkülönböztetést kell tennünk: a jót birtokolni akarjuk, a szép tetszik akkor is, ha nem a miénk. Ez lényegében ugyanaz, amit tizenkét évvel később Kant úgy fogalamazott meg: „A szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Ez volt a korabeli általános felfogás. A szép jellemzői: a részletek sokasága, egysége és érzékelhetősége.
Szerdahelyit a költészet is érdekelte, amelynek négy faját különböztette meg: elbeszélő, drámai, lírai és tanító. Leírásában csak az első kettővel foglalkozott, melyek számára a csúcspontot jelentették. Védte a novella létjogosultságát is. Legtöbbet a drámai költészettel foglalkozott, mely szerinte a nevelés fő eszköze, fontosabb, mint a történelem és a bölcselet. Szerdahelyit komoly szintézisalkotó képesség jellemezte, ez volt az egyik oka, hogy az olasz bölcselő, Benedetto Croce behatóan foglalkozott a magyar esztétával.

Mikefalván született, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1761-ben Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. A következő évben Székelyudvarhelyen grammatikát tanított. 1763–4 ben Kassán bölcseletet tanult. 1765-ben Egerben, 1766–8-ban Kolozsváron tanított középiskolában. 1769–72-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1771-ben szentelték pappá. 1773-ban Nagybányán grammatikát tanított, amikor a Társaságot feloszlatták. 1775-ben szülőhelyéről, Mikefalváról kérte felvételét az erdélyi egyházmegyébe. 1782-ben még Mikefalván tartózkodott. 1794-ben tiszteletbeli kanonok és papnöveldei igazgató, 1796-ban küküllői főesperes lett.

Rajecban született, Győrből Trencsénben lépett be a Társaságba. 1739-ben Eperjesen grammatikát tanított. 1740–2-ben Kassán bölcseletet tanult, s utána ugyanott négy évig középiskolában tanított. 1747–50 között Nagyszombatban teológus volt. 1750-ben szentelték pappá. 1751-ben Rozsnyóból plébánosi feladatokat látott el, és misszionárius volt Rekenye és Rudnok falvakban. 1752-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1753–4-ben Nagyszombatban héber nyelvet tanított, és házi lelkiatya volt. 1755–6-ban Budán bölcseletet adott elő. 1757-től haláláig héber nyelvet tanított, és házi lelkiatya volt. 1745-ben a kassai vértanúkról adott ki könyvet.

1858–60 között Nagyszombatban páter novícius volt, 1861–71 között Kalocsán nyelvtant tanított a gimnáziumban, templomi gyóntató, a Jézus Szíve Társulat vezetője és a Mária-kongregáció prézese volt. 1872–8 között Nagyszombatban novíciusmesterként tevékenykedett. 1879-től haláláig Kalocsán volt hittantanár és a Jézus Szíve Társulat vezetője, lelkigyakorlat-vezető.

1657-ben lépett be a Társaságba. Filozófiai tanulmányait 1660–2-ben Nagyszombatban, a teológiát 1664-ben Münchenben és 1665–6-ban Nagyszombatban végezte. 1668-ban Kassán szentelték pappá. 1669-ben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1670–4-ig Veszprémben házfőnök és hitszónok volt, 1675-ben Győrben hitoktató, iskolaigazgató és a Mária-kongregáció vezetője. 1676–81-ben Sopronban hitszónok, a diákotthon vezetője, és intézte a ház gazdasági ügyeit. 1682–4-ben Ungváron házi lelkiatya, valamint különböző lelkipásztori feladatokat látott el. 1686–7-ben Győrben a kollégium pénzügyeit intézte. 1688-ban a bozóki misszióban dolgozott, majd Kőszegen volt három évig rektor. 1692-ben Győrben és 1693–4-ben Nagyszombatban intézte a kollégiumok pénzügyeit, majd 1695-ben Pozsonyban és 1696–1702-ben Sopronban volt házgondnok és a diákotthon igazgatója. 1704–7-ig Esztergomban házfőnökként tevékenykedett. A következő évben halt meg Győrben.

Szülővárosából, Szakolcáról lépett be Bécsben a Társaságba. 1725-ben Nagyszombatban kezdte meg bölcseleti tanulmányait, majd 1726-tól Bécsben folytatta. 1728-tól középiskolában tanított egy-egy évig Besztercebányán, Gyöngyösön, Nagybányán, Kolozsváron, Egerben és Győrben. 1734–7-ben teológiát tanult Nagyszombatban. 1737-ben szentelték pappá. Utána Selmecbányán tanított grammatikát. 1739-ben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1740–3 között Úrvölgyön két-két évig hitszónok és házfőnök-plébános volt. 1744-ben Szakolcán lelkipásztori és 1745-ben Eperjesen plébánosi munkát végzett. 1746–7-ben Rozsnyón, 1748–51-ben Pozsonyban hitszónokként működött. 1752-től főleg adminisztratív feladatokat látott el: Győrben házgondnok, 1753–4-ben Zsolnán házfőnök és plébános, 1755–8-ban Szakolcán rektor, 1759-ben Nagyszombatban házgondnok, 1760–2-ben Lőcsén rektor, 1763-ban Nagyszombatban a gazdasági ügyek felelőse, 1764–8-ban Turócon házfőnök volt. 1769–70-ben Nagyszombatban Mária-kongregációt vezetett. 1771-től Besztercebányán házgondnok volt, haláláig ott is maradt kisegítő lelkészként.

1936–8 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. 1939-ben Bp.-en, majd Kassán filozófiát tanult.

Eperjesen született, a bölcselet doktoraként Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1753-ban Pécsett, 1754-ben Nagybányán, 1755–6-ban Egerben és 1757-ben Székesfehérváron tanított középiskolában. 1758–61-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1760-ban szentelték pappá. 1762–3-ban Turócon volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1765–8-ig Selmecbányán működött, ahonnan 1765–67-ben Kolpachon végzett állandó lelkipásztori munkát. 1769–70-ben Eperjesen, 1771-től a feloszlatásig újra Selmecbányán volt hitszónok. 1768-ban szlovák nyelven adott ki Nagyszombatban egy imakönyvet.