The common past of the Society of Jesus and Hungary started more than 450 years ago. Despite great difficulties, the Society improved spectacularly after their first settlement (Trnava 1561) in the country, which was then divided into three parts. With the support of the most significant Hungarian Jesuit, Cardinal Péter Pázmány (1570–1637), archbishop of Esztergom, their college in Trnava opened a university in 1635. At the end of the Ottoman era in 1700 9 colleges, 14 residences and 16 missionary stations operated in Hungary and Transylvania with more than 400 Jesuits all belonging to the common Provincia Austriae. The 18th-century prosperity ended abruptly in 1773 when Pope Clement XIV abolished the Society of Jesus under political pressure from European powers. In the year of the abolition 39 Jesuit schools, 15 colleges, 20 residences and 10 missionary stations existed in Hungary and Transylvania with more than 800 active members, while during the foregoing decades many Hungarian missionaries had been working in South American reductions as well. Although the era of the 'first Society of Jesus' ended with the abolition, their effect on Early Modern Hungary’s religious life, culture, science and education is invaluable.
A rend újjáalakulására 1814-ben került sor, ám Magyarországra való visszatérésük csak a 19. század közepén, 1853-ban történt meg, amikor Nagyszombatban nyílt noviciátus. Ezt követően 1854-ben Pozsonyban filozófiai tanulmányi házat létesítettek, majd 1858-ban Szatmáron egy konviktus, 1860-ban pedig Kalocsán a gimnázium és a konviktus vezetését vették át. 1871-től a rendtartomány hivatalos neve „Osztrák-Magyar Provincia” lett.
Az önálló magyar rendtartomány 1909-ben jött létre, amelyhez akkor két kollégium, egy noviciátus és három rendház tartozott, összesen 182 jezsuitával. Budapesten a jezsuiták 1886-ban települtek meg újra. 1912-ben létesítették a Horánszky utcai Kongregációs Otthont, ami a rend világi műveinek adott otthont. Itt működtek a Bíró Ferenc (1869–1939) által alapított A Szív és a Bangha Béla (1880–1940) által szerkesztett Magyar Kultúra folyóiratok szerkesztőségei. 1922-ben Szarvas Miklós (1890–1965) a kínai misszióba indult, amelynek eredményeképpen 1936-tól a rendtartomány Tamingban saját missziós állomást tartott fönn. 1928-ban nyílt meg a budai Manréza, ahol a noviciátus mellett egy lelkigyakorlatos ház is helyett kapott.
1950-ben a jezsuiták működését is betiltotta a kommunista államhatalom, a 250 jezsuita közül 77-en közel 240 évet töltöttek börtönben. Mások (köztük a növendékek többsége) külföldre menekültek, ahol a missziókban és a külföldi magyarság lelkipászori ellátásában dolgoztak. 1989-ben újból engedélyezték a jezsuita rend működését, ekkor visszatértek a jezsuiták a kispesti, hódmezővásárhelyi, szegedi rendházakba és templomokba. 1993-ban megnyitotta kapuit a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, az egykori budai Manréza helyett pedig Dobogókőn nyílt új lelkigyakorlatos központ.
A jezsuita rend föloszlatásával 1773-ban az osztrák rendtartomány és magyarországi intézményeinek levéltárai is szétszóródtak. A rend első korszakából megmaradt iratok ma elsősorban a Magyar Országos Levéltárban (Acta Jesuitica), az ELTE Egyetemi Könyvtárban (Hevenesi-gyűjtemény), a Pannonhalmi Bencés Főapátság Könyvtárában (Jesuitica, más néven Paintner-gyűjtemény) és a bécsi Österreichische Nationalbibliothek kézirattárában lelhetők fel. A jezsuita levéltár jelenlegi anyagában csak kis számban találhatóak a rend első korszakából iratok, 1614-től. Ezek közül mindenképpen kiemelendő az ungvári Historia Domus, és a turóci novíciátus 17-18. századi anyakönyve.
Az önálló magyar provincia levéltárát a történeti könyvtárral együtt 1934-ben alapították Gyenis András SJ vezetésével. Megvásárolták Szittyay Dénes és Pompéry Aurél jezsuita történeti tárgyú hagyatékait, Siska István pedig a bécsi levéltárakban gyűjtött további iratmásolatokat. 1949-ben a veszélyes politikai helyzet miatt megsemmisítették a tartományi levéltár személyes vonatkozású iratait, majd a rend 1950. évi betiltása során a további levéltári anyag is nagyrészt elkallódott. A megmaradt iratok összegyűjtése és rendezése 1991-ben kezdődött Lukács László SJ vezetésével. 1997-től Molnár Antal lett a levéltár igazgatója, mellette a levéltár és könyvtár munkáját 2002-től Bikfalvi Géza segíti. 2011 szeptemberében a levéltár új vezetője Mihalik Béla Vilmos lett.
A jelenlegi levéltár túlnyomó részét a külföldön működő magyar provincia (1950–1989) iratanyaga, egyes rendházak 1950 előtti levéltárainak töredékei, valamint a 20. századi jezsuiták személyes hagyatékai teszik ki. Közülük rendi történészek (Szittyay Dénes, Petruch Antal és Holovics Flórián) hagyatékai a rend 16–18. századi magyarországi történetének számos forrását tartalmazzák másolatban. Jelentős még a bécsi Ungarisches Kirchensoziologisches Institut és igazgatójának, András Imrének hagyatéka a külföldi (elsősorban ausztriai) magyarság hitéletére és a magyarországi római katolikus egyház 1989 előtti helyzetére vonatkozóan.
A személyi hagyatékokat jól kiegészíti a fotógyűjtemény, amely azonban nem csak a rend tagjairól, hanem a rendházakról, rendi intézményekről készült értékes fényképsorozatot tartalmaz. Ennek feldolgozása, és egy, a világhálóról is elérhető digitalizált adatbázisa terveink szerint a következő években kerül kialakításra.
A rendi levéltár 1991. évi újjáalakulását követően az iratanyag először a Mária utcai rendház tetőterében került elhelyezésre. A Mária utcai és Horánszky utcai épületek fokozatosan kerültek vissza a jezsuita rend tulajdonába, a jogi helyzet rendezésével párhuzamosan megkezdődött az épületek felújítása. Ez a levéltár életében is számos nehézséget okozott, főleg hogy az iratanyag raktári elhelyezése több, különálló részben történt. A raktári elhelyezés kérdése 2010-ben oldódott meg, amikor a Horánszky utca 20. szám alatti épület alagsorában egy 100 m2 alapterületű, kétosztatú raktári helység kialakítására került sor. A levéltár hosszútávú, biztonságos és állományvédelmi szempontból is megnyugtató elhelyezésére így kerülhetett sor. Az állományvédelmileg is megfelelő raktári körülmények kialakítását egy páraelszívó és egy páramérő készülék segíti 2011 őszétől. A 70 iratfolyóméternyi levéltári anyag szinte teljes egészében, alapszinten rendezett, tárolása 2003-ban és 2011-2012-ben beszerzett savmentes levéltári dobozokban történik Dexion-Salgó polcrendszeren. Az alagsori raktárhelyiséggel egy épületszárnyban kapott helyet a levéltár irodája is, ahol a legfontosabb segédkönyvtári állomány is elhelyezésre került. Itt történik a kutatók fogadása. A kutatószolgálatot Bikfalvi Géza látja el, hétközben folyamatosan, mindennap délelőtt látogatható a levéltár, ám előzetes bejelentkezés ajánlott és szükséges.
A Horánszky és Mária utcai épületek felújításának lezárultával, a hosszútávon is biztonságos megőrzést segítő raktári helység kialakításával immár egy jól működő, rendezett és kutatható jezsuita rendi levéltár léte már nem csupán remény, hanem örömteli valóság.
Ajánlott irodalom:
Acta Jesuitica. In: Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma. Szerk.: Buzási János. Budapest, 1992. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai I. Levéltári leltárak 8.) 44–47.
Szilas László: Quellen der ungarischen Kirchengeschichte aus ehemaligen Jesuitenarchiven. In: Ungarn-Jahrbuch 4. (1972) 172–189. – Függelékül: Lukács László, Litterae annuae der österreichischen Provinz (184–188).
Velics László: Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából. I-III. Budapest, 1912-1914.
Polgár László: Bibliographia de historia Societatis Iesu in regnis olim corona hungarica unitis (1560-1773). Roma, 1957.
Monumenta antiquae Hungariae [1550-1600]. I-IV. Ed.: Ladislaus Lukács SI. Roma, 1969-1987. (Monumenta historica Societatis Iesu, 101, 112, 121, 131).
Jezsuita okmánytár I/1-2. Erdélyt és Magyarországot érintő iratok 1601-1606. S. a. rend.: Balázs Mihály. Szeged, 1995. (Adattár 16-18. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 34).
Petruch Antal SJ: Száz év a magyar jezsuiták múltjából 1853-1950. I-III. Kecskemét, 1992-1994. (Anima Una könyvek, 5-6).
Catalogi personarum et officiorum Provinciae Austriae S. I. [1551-1773]. I-XI. Ed.: Ladislaus Lukács SI. Roma, 1978-1995. (Monumenta historica Societatis Iesu, 117, 125).
Lukács Ladislaus SI: Catalogus generalis seu Nomenclator biographicus personarum Provinciae Austriae Societatis Iesu (1551-1773). I-III. Romae, 1987-1988.
Bikfalvi Géza: Magyar jezsuiták történeti névtára 1853–2003. Bp., 2007. (METEM-könyvek, 53).
