Online Jezsuita Történeti Névtár

Huszonkét éves korában Bécsben lépett be a Társaságba, és a próbaidő leteltével három évig Homonnán tanított középiskolában. A teológiai tanulmányokat Nagyszombatban végezte, ahol 1646-ban pappá szentelték. Utána egy évig Szakolcán tanított, majd Judenburgban elvégezte a harmadik próbaévet. Utána három évig hitszónok volt Trencsénben, egy évig népmisszionárius Besztercebányán. 1653-ban Pozsonyban volt hitszónok. A következő évben Nagyszombatban intézte a ház gazdasági ügyeit. 1655–7-ben Sopronban volt rektor. Onnan két évre Nagyszombatba került hitszónoknak. 1660-ban Pozsonyban intézte a ház gazdasági ügyeit, majd Trencsénbe került intézni a napi ügyeket és vezetni a ház felújítását. 1663–4-ben Kassára került házgondnoknak, de tanított hitvédelmet is. 1665–6-ban Pozsonyban volt gazdasági főnök és lelkipásztor. Utána nyugalmasabb évek jöttek. 1667–75 között Szepesváralján házi lelkiatya és hitszónok volt. 1676-ban Rozsnyón és a következő évben Kassán élt az egri püspök gyóntatójaként. 1678-tól már szerényebb munkakörökben gyakran változtatta állomáshelyét Trencsén, Nagyszombat, Pozsony és Traunkirchen között. Életének utolsó hat évét Trecsénben töltötte.

Nedecen született, Trencsénből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után egy évig Trencsénben az alsósokat tanította. 1723–5-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1726-ban Komáromban, 1727–9-ben Pozsonyban tanított. 1730-tól két évig Bécsben tanult teológiát, amit Nagyszombatban folytatott. 1733-ban szentelték pappá. A következő évben Komáromban tanított, s utána a harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1736-ban Kassán, 1737–9-ben Kolozsváron bölcseletet tanított. A teológiai tárgyak tanítását Egerben kezdte, ahol egy évig kontroverziát, két évig jogot tanított, majd Kassán folytatta két évig kánonjoggal. 1745–6-ban Győrben, 1747–9-ben Kassán már a teológia tanára volt. 1750–4-ben Nagyszombatban a Királyi Szemináriumot vezette. 1755–8-ban Egerben volt rektor. Kinevezték lőcsei rektornak is, de Egerben halt meg. Művei között megemlítendő földrajzkönyve.

Désfalván született, végzett bölcsészként Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. Az unitarianizmusból tért vissza a katolikus hitre. 1730–1-ben Ungváron, 1732–3-ban Kolozsváron tanított középiskolában. A teológiát Kassán végezte 1734–8-ban. 1735-től a héber nyelv tanára is volt. 1737-ben szentelték pappá. 1739-ben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. Utána Székelyudvarhelyen két évig az iskolában tanított, majd ünnepi hitszónok és misszionárius lett. Ezt és hitszónoki munkáját folytatta egy-egy évig Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Bácson és Monostoron, majd Nagyváradon, Esztergomban, Komáromban és Nagybányán. 1749-ben betegeskedett Kolozsváron, de a következő három évben újra lelkipásztori munkát végzett. 1753-ban Egerben ünnepi magyar hitszónok volt. A következő két évtizedben is folytatta lelkipásztori munkáját: 1754–7-ben Gyöngyösön, 1758–9-ben Nagybányán, 1760-ban Kolozsváron, 1761–2-ben Ungváron, 1763–4-ben Kassán, 1765–6-ban Marosvásárhelyen. Élete utolsó éveit Kolozsváron töltötte egyre gyengébb egészségi állapotban.

Bécsben lépett be a Társaságba, ott végezte próbaéveit 1651–2-ben. Trencsénben tanított grammatikát, utána három évig bölcseletet tanult Bécsben. 1656–7-ben Nagykárolyban tanított. 1658–62-ben Nagyszombatban teológiát tanult, ahol 1662-ben pappá szentelték. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1664–5-ben Patakon, 1666–8-ban Kassán volt lelkipásztor. 1669–70-ben Patakon a házfőnöki hivatalt viselte. 1671-ben Szepesen hitszónokként működött. 1673-ban Rózsahegyen volt házfőnök, de már egy év múlva Nagyszombatban intézte a ház anyagi ügyeit. 1676-ban Szakolcán a házi lelkiatya hivatalát látta el. Onnan Trencsénbe került hitszónoknak, ahol 1679-ben halt meg.

Katolikus tisztviselő család sarja, a budai ciszterci gimnázium elvégzése után 18 évesen, 1944-ben lépett be a Jézus Társaságába. 1944–46 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1946–49 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre távozott, a japán misszióba kérte magát. Döntésében befolyásolta, hogy a ledobott két atombomba hatalmas szenvedést okozott ennek a népnek. Ő volt az első magyar jezsuita, aki közvetlenül Japánba ment, nem Kínából került az országba. 1949–52 között Jokoszukában japán nyelvet tanult, majd mellette a második évben a kollégiumban angol nyelvet tanított. 1952–56 között Torontóban végezte el a teológiát, 1955-ben pappá szentelték. Itt is szoros kapcsolatban állt a helyi japán közösséggel, majd egy év USA-beli tartózkodás után visszatért Japánba: 1957–61 között Kóbéban angol nyelvet tanított, a Mária-kongregáció vezetője volt. 1961-ben átkerült a japán jezsuita provincia kötelékébe. 1961–68 között a Jokohama közelében lévő Eikó Gakuen középiskolában volt angoltanár. 1968–72 között a japán jezsuita skolasztikátus rektoraként tevékenykedett Tokióban. 1972–77 között a kamakurai lelkigyakorlatos házban, majd 1977–82 között a tokiói skolasztikátusban tartott lelkigyakorlatokat. 1983-ban a tokiói Komaba városrészben fekvő jezsuita rendház elöljárója volt. 1984-től a tokiói szegények között végzett szociális munkát. 1993-ban hazatért Magyarországra, de előbb három évig a gyulafehérvári szemináriumban volt spirituális, majd 1996–2002 között a budapesti Sodrás utcai rendház elöljárói tisztségét viselte és a tartományfőnök segítője (socius) volt, utána 2011-ben bekövetkezett haláláig lelki vezetéssel és lelkigyakorlatok adásával foglalkozott.

Belépése előtt közgazdaságtant tanult a bp.-i tudományegyetemen, majd pénzügyi vonalon dolgozott. A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. 1946–9 között Szegeden a jezsuita főiskolán filozófiát tanult, 1949-ben, továbbképzése érdekében, a többi jezsuita kispappal együtt neki is el kellett hagynia Mo.-ot. A terciát 1953–4-ben végezte a walesi Saint Beuno’s kollégiumban. Rendje Rómába küldte, ahol a Gergely Egyetemen teológiát tanult, és 1956-ban teológiai doktorátust szerzett. Rendje még abban az évben Japánba küldte, ahol 1993-ig a Sophia Egyetem teológiai karán tanított, és több ízben a teológiai kar dékánjaként működött. 1962-ben átírták a japán provinciába. Gazdag teológiai munkát végzett magyar, japán, angol és német nyelven, előadásokat és lelkigyakorlatokat tartott Japán-szerte. A Pápai Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja volt 1969-től 1974-ig. 1993-ban rendje Mo.-ra küldte, ahol tanárként oktat, és lelkipásztori munkát végez.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, majd Szegedről az ÁVO-sok „kényszer-tartózkodási helyre” vitték. 1950–2 között a szegedi szemináriumban tanult, a következő két évben a debreceni egyetemen matematika–fizika szakos hallgató volt, majd 1954–6 között a bp.-i egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott. 1956-ban elhagyta Mo.-ot, hogy jezsuita hivatását gyakorolni tudja. 1957–60 között Chipping Nortonban tanulta a teológiát. 1961-ben a terciát St. Andräban végezte. 1962–6 között az oxfordi egyetemen tanult, ahol doktorált. 1967–70 között Heythropban, majd Chipping Nortonban filozófiát és szimbolikus logikát tanított. 1971–8 között Londonban volt filozófiaprofesszor, közben az emigráns magyarok között végzett lelkipásztori munkát. 1979-ben Torontóba küldték az újonnan megnyitott noviciátusba novíciusmesternek, közben a kanadai magyar jezsuiták elöljárója, és 1986–90 között a II. szekció viceprovinciálisa volt. 1990-ben hazatért Mo.-ra, ahol 1990–6 között az egyesített magyar provincia első tartományfőnöke lett. 1996–9 között a miskolci jezsuita gimnázium igazgatója volt. 1999–2002 között a dobogókői lelkigyakorlatos házban tartott lelkigyakorlatokat. 2002–5 között újból tartományfőnökként irányította a magyar provinciát. 2005–12 között a püspökszentlászlói Életrendezés Házát vezette és lelkigyakorlatokat adott. Jelenleg a Sodrás utcai rendház lakója.

Középiskolai tanulmányait Pécsett végezte a jezsuitáknál. 1925-ben Érden lépett be a Jézus Társaságába. A próbaidőt hároméves bölcseleti tanulmányok követték Szegeden. Utána Pécsett volt nevelő és tanár. 1934–7-ben Innsbruckban végezte a teológiát, ahol 1936-ban pappá szentelték. 1938-ban St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. 1939–49 között erkölcstant tanított a szegedi szemináriumban és a jezsuita főiskolán. Az utóbbiban 1943–7 között rektor is volt. 1949-ben a tanuló rendtagokkal együtt ő is Nyugatra távozott. 1950–1-ben az észak-olaszországi Chieriben, majd 1952–4 között a Leuven melletti Egenhovenben a magyar tanuló rendtagok rektora volt. A közösség feloszlatása után 1955-től 1958-ig az innsbrucki Canisianumban a papnövendékek nevelőjeként dolgozott. 1959-ben Klagenfurtba került. 1968-ig az ottani szemináriumban erkölcstant tanított. A tanítás mellett haláláig gondozta a környéken élő magyar menekülteket. Tagja volt az egyházmegyei bíróságnak is.

Vácon végezte a teológiát, majd 1927-ben lépett be a Társaságba. Érden végezte a noviciátust, 1929–30 között Szegeden hallgatott filozófiát. 1931-ben Mezőkövesden lelkész és a Szívgárda vezetője. 1932–3 között matematika–kémia–fizika szakos tanári oklevelet szerzett a bp.-i tudományegyetemen. 1934–7 között teológiai ismereteit ismételte át, közben a Mária-kongregációt vezette. 1937–40 között a pécsi Pius Kollégiumban tanított. 1941-ben Firenzében végezte a terciát. 1942–4 között Kalocsán, majd 1944–7 között újból Pécsett tanított. 1948-ban külföldre távozott, 1953-ig a montevideói magyar emigránsok lelkésze volt, majd 1954–7 között Ausztráliában (Perthben, Brisbane-ben és Melbourne-ben) segített a magyar lelkipásztorkodásban. 1957–8-ban Chieriben írói munkát folytatott, utána az Egyesült Államokban, Buffalóban lelkészkedett, ahol 1960-ban átlépett a piarista rendbe.

A zugligeti Manrézában, a noviciátus és a retorika elvégzése után, 1934–5 között Szegeden, 1936-ban Bp.-en tanulta a filozófiát. 1937–8 között a pécsi Pius Kollégiumban volt szakaszprefektus. 1939–42 között Szegeden végezte a teológiát. A tercia után, 1943–50 között Hódmezővásárhelyen lelkészkedett. A feloszlatás után előbb Szegeden, majd 1952–4 között Pannonhalmán, végül 1954-től haláláig Püspökszentlászlón kertész és lelkipásztori kisegítő volt. Jámbor életvitele folytán társai az Istenes János nevet adták neki.

A kőszegi bencés gimnáziumban érettségizett, utána belépett a Társaságba. A noviciátust Érden végezte. 1922–6 között Szegeden filozófiát hallgatott. 1926 szeptemberében a kínai misszióba utazott a magyar jezsuita misszionáriusok első csoportjával. Tiencsinben tanulta a kínai nyelvet egy évig, majd Sien-Hszienbe került magiszternek. Zikavejben végezte a teológiát, a grádusvizsgán megbukott, de megkapta a licenciátust. 1934-ben a tamingi francia jezsuita középiskola prefektusa és misszióprokurátor volt. 1935-ben Vuhuban végezte a terciát. 1936-tól tamingi rektor volt, egyúttal tamingi esperes és a vikárius delegátusa. P. Szarvassal együtt megalapította a Szent Lajos Kisszemináriumot. 1937–45 között Taming japán megszállás alatt állt. A japán kivonulás után Hszucsouba, a kanadai jezsuiták missziójába került, majd Tangsanban volt házfőnök, 1948-tól a pekingi szemináriumban spirituális. 1950-ben el kellett hagynia Kínát, Manilában lett sprituális a kínai szemináriumban. 1952-től Tajvanon működött. 1953–8 között a kínai–magyar szótáron dolgozott, majd Tajcsungban tanított haláláig.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1935-ben Szegeden, 1936–7 között Bp.-en filozófiát tanult. 1938-ban a pécsi Pius Kollégiumban volt szakaszfelügyelő. 1939–42 között Szegeden teológiát hallgatott, közben pappá szentelték. 1943-ban Firenzében végezte a harmadik probációt. 1947-ben Szegeden a gimnáziumban volt hittantanár, 1948-tól Kalocsán magyar és latin nyelvet, valamint történelmet tanított, 1949-ben a pécsi szemináriumban görög, latin és francia nyelvet. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor Mezőkövesdre hurcolták. Az év szeptemberétől Pannonhalmán tanított orosz nyelvet. 1956-tól Turán és más helyeken látott el kántori szolgálatot. Nyugdíjasan a pesti jezsuita templomnak volt állandó misézője.

A noviciátust a Manrézában végezte. 1947–9 között Szegeden filozófiát hallgatott, majd külföldre távozott. 1951–2 között Feldkirchben volt magiszter. 1953–6 között Enghienben teológiát tanult, ahol 1955-ben papá szentelték. 1957-ben St. Andräban végezte a terciát. 1958–62 között a bécsi egyetemen latin nyelvből doktorált, majd 1963–7 között a feldkirchi jezsuita gimnáziumban latin és görög nyelvet tanított, 1967–80 között az iskola igazgatója volt. 1981–9 között a kalksburgi jezsuita gimnáziumban tanított latint és görögöt. 1990-ben Bécs-Lainzban kisegítő volt a plébánián. 1991-től Innsbruckban latint és görögöt tanít az egyetemen. Élete utolsó éveiben szülőfalujában, testvérénél élt.

1910–4 között a veszprémi szemináriumban tanult. A nagyszombati noviciátus elvégzése után két évig a pécsi Pius Kollégiumban folyosóprefektus, majd 1921-től népmisszionárius volt. 1925–42 között a pesti rendházban lelkészkedett, a Jézus Szíve tisztelet apostola, a Szívgárdák országos szervezője volt. 1942–4 között Nagykapornakon plébánoshelyettes, majd a feloszlatásig Hódmezővásárhelyen hitoktató, káplán és a terjedelmes tanyavilág lelkipásztora volt. 1952-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban lakott.

Középiskoláit részben Győrött végezte a bencéseknél. 1942-ben lépett be Bp.-en a Manréza újoncházba. A próbaévek után 1945–7-ben Szegeden végezte bölcseleti tanulmányait. 1948-ban Kalocsán volt internátusi nevelő, majd Szatmárnémetibe kellett mennie, de a románok kiutasították. Ezért neki is nyugatra kellett volna távoznia, de társával, Máté Józseffel a határon elfogták. 1948. november 26-án vitték be őket a Buda-dél elnevezésű internálótáborba. Onnan 1949 áprilisában kerültek Kistarcsára. Ott elvégezte a P. Mócsy Imre szervezte teológiai tanulmányokat. Valószínűleg a tábor feloszlatásakor szabadult, 1953 őszén. Először kántorként dolgozott. 1957-ben felvették teológushallgatónak az egri szemináriumba. Az internálótáborban letett vizsgáit elismerték, ezért a váci egyházmegye címére 1958-ban pappá szentelték. Lelkipásztori munkát végzett Hódmezővásárhelyen, Szolnokon és Farmoson. Utolsó éveire a pannonhalmi szociális otthon fogadta be. Ott érte őt a megváltó halál.

Wittenbergben is tanult. 1599–1600-ban a római német–magyar kollégium növendéke volt. Onnan Rómában lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1603–6-ban Kolozsváron tanított. 1607–8-ban Prágában a kétéves kazuisztikai kurzust végezte. 1608-ban szentelték pappá. 1609–10-ben a bécsi kollégium házgondnoka volt. 1611–4 között a magyar, 1615–7-ben a homonnai misszióban dolgozott. 1618–9-ben Nagyszombatban volt házgondnok, de azzal a megjegyzéssel: „már a misszióban van.” Ez a „nádori misszió”-t jelentette, amely a katolikus egyház akkori helyzetében megújulási központnak számított. Itt társa volt Hajnal Mátyásnak. 1622–4-ben a mo.-i misszió tagja volt. 1625-ből Pozsonyból van az első adat, hogy nyomdát vezetett. 1627–8-ban Bécsben Káldi György bibliájának kiadásában segített. A következő évben Nagyszombatban házgondnokként működött. 1630–1-ben Pázmány nyomdáját gondozta Pozsonyban, majd három évre újra Nagyszombatba rendelték házgondnoknak és könyvtárosnak. 1635–44 között Pozsonyban irányította a nyomdát. Nagy szerepe volt Pázmány műveinek kiadásában.

Szentgotthárdon született, Nagyszombatból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Nagyszombatban folytatta két évig bölcseleti tanulmányait. 1717–8-ban Győrben, 1719–20-ban Kassán tanított középiskolában. 1721–4-ig Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1723-ban. 1725-ben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. Utána egy évig Szatmárnémetiben volt hitszónok. 1727–9 között Kolozsváron bölcseletet, 1730-ban Kassán kontroverziát, 1731–6-ban Nagyszombatban kazuisztikát és szentírástant tanított. 1737–9-ben Sopronban, 1740–2-ben a bécsi Pázmáneumban rektor, és 1743-tól haláláig a Nagyszombati Királyi Szeminárium vezetője volt.

Verbón született, Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben volt a tanárképzőben. 1692–4-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1695-től két-két évig Nagyszombatban és Egerben, egy évig Pozsonyban tanított középiskolában. 1700–3 között Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1703-ban. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. 1705-től Nagyszombatban egy-egy évig retorikát és erkölcsbölcseletet tanított. Utána 1707-től haláláig Kassán a bölcselet tanára volt.

Nagyszombatban született, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1716–8-ban Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Esztergomban, Besztercebányán és Kassán tanított középiskolában. A teológiát 1723-ban Grazban kezdte, de egy év után Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1724-ben. A következő évben elhagyta a Társaságot. Bazinban lett plébános, majd zebegényi apát. Bazinban halt meg.