1001 – 1020 / 1554 megjelenítése

Páncsics Péter

Páncsics Péter
1853. jún. 29. Csávoly. SJ 1872. okt. 19. Nagyszombat, F. 1886. febr. 2. †1905. dec. 1. Szatmárnémeti.
Életrajz
1872–4 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikus. 1877–9 között Pozsonyban filozófiát tanult. 1880-ban Szatmárnémetiben konviktusi felügyelő és a Mária-kongregáció prézese volt, 1881-ben Kalocsán nyelvtant tanított. 1882–4 között Innsbruckban teológiát tanult, majd a következő évben Stara Wieśben töltötte a harmadik probációját. 1886–1903 között a boszniai Travnik jezsuita kollégiumában tanított latin, görög és horvát nyelvet, egy időben rektor is volt, a Mária-kongregáció prézese. 1904–5 között Bp.-en spirituális és misszionárius volt. 1905-ben Szatmárnémetibe került házfőnöknek, ahol elhunyt.
Ir
Ir: MJTN 174.
Születési idő
1853-06-29
Születési hely
Csávoly
Belépés ideje
1872-10-19
Belépés helye
Nagyszombat,
Fogadalomtétel ideje
1886-02-02
Halálozás ideje
1905-12-01
Halálozás helye
Szatmárnémeti

Pap József

Pap József
1909. nov. 24. Szeged. SJ 1935. júl. 30. Bp. Psz. 1943. jún. 25. Szeged. F. 1947. aug. 15. Pécs. †1969. ápr. 9. Bp.
Életrajz
1935–6 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. 1937–9 között Bp.-en filozófiát tanult. 1940-ben a kalocsai gimnáziumban földrajzot és történelmet tanított. 1941–4 között Szegeden teológiát tanult, majd a pécsi Pius Gimnáziumban természetrajzot és földrajzot tanított, a Mária-kongregáció prézese, a cserkészet vezetője volt. 1949-ben Nagykapornakon működött mint plébánoshelyettes és hittantanár. 1950-ben a Manrézában a novíciusmester sociusa, Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-kísérő. A szétszóratás után Bp.-en fizikai munkás volt.
Ir
Ir: MJTN 174; Pálos 185; Holovics F.: Pap József Antal. Levél Barátomnak 1969. szeptember 27. 11–2; Uő: Pap Antal József (1909–1969). Levél Barátomnak 1970. február 7. Függelék: 1–2, 1–3; Pap József. Szolgálat 8. (1970. karácsony) 100–102; Kollár F.: P. Pap Antal József SJ (1909–1969). Anima Una 40. (1971. február) 8–9; Egy ember, aki minden erejével élt […] Emlékezések Pap A. József életéről. Anima Una 56. 1–22; Anima Una 57. 1–51; Miklósházy 45.
Születési idő
1909-11-24
Születési hely
Szeged
Belépés ideje
1935-07-30
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1947-08-15
Fogadalomtétel helye
Pécs
Papszentelés ideje
1943-06-25
Papszentelés helye
Szeged
Halálozás ideje
1969-04-09
Halálozás helye
Bp

Pápai János

Pápai János
1570 k. Pápa. Nyelv: magyar, német. SJ 1592. jún. 12. Bécs. Psz. 1601. Elb. 1610.
Életrajz
Pápán született, 1592-ben Bécsben lépett be a Társaságba. 1593–4-ben Brünnben végezte újoncéveit. 1595–7-ben Olmützben tanult bölcseletet. A következő évben Turócon grammatikát tanított. 1599–1600-ban Grazban végezte a teológiát. 1601-ben Sellyén grammatikát tanított. Ebben az évben szentelték pappá. 1602-ben Brünnben volt harmadik probációban. 1603-ban Sellyén, 1604-ben Kolozsváron hitszónokként működött. 1605–6 között Gyulafehérváron volt házfőnök. 1607-ben Grazba került katekétának és gyóntatónak. 1610-ben elbocsátották a Társaságból.
Ir
Ir: CPA I. 746; MAMŰL IX. 41; Tímár K.: Néhány Ferences-rendi írónkról. It 1914/5; Pápai János. Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon. Veszprém, 1998.
Születési idő
1570?
Születési hely
Pápa
Belépés ideje
1592-06-12
Belépés helye
Bécs
Papszentelés ideje
1601
Beszélt nyelvek
német

Papanek Márton

Papanek Márton
1661. nov. 5. Kukló. SJ 1681. okt. 22. Trencsén. Psz. 1694. Graz. F. 1699. febr. 2. 4 fog. prof. Varasd. †1713. ápr. 18. Szeged.
Életrajz
Kuklón született, húszéves korában, Pozsonyban lépett be a Társaságba. Próbaéveit Trencsénben töltötte 1682–3-ban. 1684-ben Bécsben egy évig humanisztikát végzett, majd bölcseletet tanult Grazban 1685–7-ben. Három év tanári működés után a teológiát Grazban végezte 1691–4-ben. Első papi működése 1695–1701-ben tábori lelkészként telt. Utána Nagyszombatban volt hitszónok; 1703–4-ben a Duna–Dráva közötti népmissziókban vett részt. 1705–7 között Kőszegen rektor, majd egy évig Győrben gyóntató volt. Utána 1709–11-ben Pécsett és 1712–3-ban Szegeden volt házfőnök és lelkipásztor haláláig.
Ir
Ir: Nom. II. 1144–5.
Születési idő
1661-11-05
Születési hely
Kukló
Belépés ideje
1681-10-22
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1699-02-02
Fogadalomtétel helye
Varasd
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1694
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1713-04-18
Halálozás helye
Szeged

Papilla Lajos (kínai nevén: Te Sengven)

Papilla Lajos (kínai nevén: Te Sengven)
1913. aug. 21. Pécs. SJ 1931. aug. 14. Bp. Psz. 1941. máj. 31. Sanghaj. F. 1947. aug. 15. †2000. szept. 5. Manila.
Életrajz
A jezsuiták pécsi Pius Gimnáziumában érettségizett. Nem volt jó tanuló, az iskolai csínyekből is alaposan kivette a részét, de éles esze és hihetetlen akaratereje volt. A zugligeti Manrézában a noviciátust, Szegeden a filozófiát végezte. Ezt követően Kínába jelentkezett a misszióba, ahová 1936. augusztus 27-én érkezett meg. Az első két évben Ancsingban tanult kínaiul, eközben tífuszban súlyosan megbetegedett. 1939–42 között a sanghaji Zikavej teológián tanult, ott szentelték pappá. Kiváló eredményei miatt teológiatanárként akarták alkalmazni, de előbb Pujangba küldték lelkipásztori munkára, ahol Msgr. Lischerong titkára lett. 1946–53 között teológiát tanított a zikaveji főiskolán. Rendkívül népszerű volt a kínai papok körében, püspöknek is szívesen megtették volna. P. Papilla területéről származott a későbbi Paul Shan SJ bíboros. Papillát 1953. augusztus 25-én, tizenhét évi kínai működése után a kommunisták elűzték Kínából: Hongkongba, majd a Fülöp-szigetekre került. 1953–6 között ifjúsági pasztorációt végzett a Fülöp-szigeteki kínai fiatalok között. Az 1956-ban alapított Xavéri Szent Ferenc iskolában negyven évig működött különféle felelős beosztásokban: rektorként, lelki igazgatóként, könyvtárvezetőként. Létrehozta a Kínai Katolikus Ifjúsági Egyesületet (CCY), lelkigyakorlatokat adott, vezette a Mária-kongregációt, és közben gondoskodott az intézet anyagi forrásairól. Az iskolának mintegy kétezer-hétszáz diákjából 75% kínai, 90% katolikus volt. Emellett prédikált a templomban, látogatta diákjait és keresztelte az öregdiákok gyermekeit. Amikor II. János Pál pápa Manilában járt, P. Papilla kérésére onnan megáldotta Magyarországot. Segítette a szegényebb diákokat, rengeteget dolgozott, de mindig jutott ideje a diákjai számára. A manilai jezsuita rendház betegtermében hunyt el. Sírkövére a következő feliratot javasolták: „Itt pihen, aki sohasem pihent.”
M
M: „Már Sanghajban is foglalkoztam diákpasztorációval”. KKÖ 269–88.
Ir
Ir: MJTN 174; Martinkó K.: Magyarok Manilában. Papilla Lajos. Magyar Hírek 1977. április 9.; P. Papilla Lajos 50 éves jezsuita volt augusztus 14-én. Anima Una 79. (1981. november) 13–4; P. Papilla visszaemlékezései. ProvH 10. (1992. június) 13–4; Fricsy Á.: Papilla Lajos. Magyarok Kelet és Nyugat metszéspontján. Esztergom, 1994; †P. Papilla Lajos SJ 1913–2000. ProvH 67. (2000. szeptember–október) 49–51; Kubassek 259–63.
Születési idő
1913-08-21
Születési hely
Pécs
Belépés ideje
1931-08-14
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1947-08-15
Papszentelés ideje
1941-05-31
Papszentelés helye
Sanghaj
Halálozás ideje
2000-09-05
Halálozás helye
Manila

Partinger Ferenc

Partinger Ferenc
1675. jan. 14. Bécs. Nyelv: német. SJ 1690. szept. 26. Bécs. Psz. 1704. Graz. F. 1708. febr. 2. 4 fog. prof. Pozsony. †1727. okt. 28. Bécs.
Életrajz
Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1694–6-ban Grazban tanult bölcseletet. Utána Laibachban két, Klagenfurtban egy évig grammatikát tanított. 1701–4 között a teológiát is Grazban végezte. Ott szentelték pappá 1704-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1706-ban a pozsonyi Szt. Salvator templomban, majd két évig a kollégiumban, 1709-ben Leobenben volt hitszónok. 1710–4-ig házfőnökként működött Brassóban, 1715-ben házgondnokként Nagyszombatban. 1718–20-ig rektor volt Bécsújhelyen, 1721-ben házgondnok Steyrben, 1722-ben Grazban könyvtárosként működött. Három év után Linzbe, majd 1726-ban a bécsi újoncházba került gyönge egészséggel. Ott halt meg 1727-ben. Több vallásos tárgyú könyvet írt, egyebek mellett a betegek és haldoklók lelki gondozásáról.
M: Ratio status animae immortalis, ascetice, historice, polemice, ex Divinis Scripturis...combinata. Nagyszombat, 1715.
Ir
Ir: Nom. II. 1148; So VI. 316–7; St 253; Szi X. 422–3.
Születési idő
1675-01-14
Születési hely
Bécs
Belépés ideje
1690-09-26
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1708-02-02
Fogadalomtétel helye
Pozsony
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1704
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1727-10-28
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Partman David

Partman David
1675. okt. 10. Saalberg. Nyelv: német. SJ 1691. okt. 25. Bécs. Psz. 1705. Bécs. F. 1709. febr. 2. 4 fog. prof. Sopron. †1729. aug. 5. Temesvár.
Életrajz
Saalbergben született, Linzből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1695–9-ben először elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust, majd két évig a középiskolában tanított. 1700-ban Nagyszombatban, 1701-ben Győrben volt tanár. 1702–5-ig Bécsben végezte a teológiai tanulmányokat. 1705-ben ott szentelték pappá. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1707-ben Grazban retorikát tanított. 1708-ban Bécsben helyettes házgondnok és 1709-ben Sopronban hitszónok volt. 1710-ben Bécsben, 1711–2-ben Goriziában bölcseletet tanított. 1713-ban a bécsi professzusházban iskolaigazgató, 1714–5-ben Passauban előbb házgondnok volt, majd kazuisztikát tanított. 1716–20-ig Sobieski Jakab herceg lányának, Mária Klementina hercegnőnek a gyóntatója volt. 1721–4-ben Grazban, 1725-ben a bécsi professzusházban a házgondnoki hivatalt látta el. 1726–9-ben Budán rektor és plébános volt. Onnan Temesvárra került, ahol rövidesen meghalt.
M
M: Hymnaeus Carolo III. et Elisabethae. Graz, 1707.
Ir
Ir: Nom. II. 1149–50; So VI. 319; St 253.
Születési idő
1675-10-10
Születési hely
Saalberg
Belépés ideje
1691-10-25
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1709-02-02
Fogadalomtétel helye
Sopron
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1705
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1729-08-05
Halálozás helye
Temesvár
Beszélt nyelvek
német

Pártos László

Pártos László
1923. okt. 21. Pécs. SJ 1943. aug. 14. Bp. Psz. 1956. febr. 2. Leuven. F. 1959. aug. 15. Brüsszel. †2011. szept. 12. Brüsszel.
Életrajz
A pécsi Pius Gimnáziumban érettségizett. 1943–5 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. 1945–8 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre kényszerült. Betegsége miatt a teológiát megszakításokkal végezte el Leuvenben 1951–7 között. 1957–8-ban St. Andräban végezte harmadik probációját. 1958-tól szinte egész életét Brüsszelben töltötte mint a Lumen Vitae könyvtárosa és a folyóirat könyvrovatának szerkesztője. 1959–65 között az Equipe européenne de pédagogie religieuse titkára volt.
M
M: Prières ouvertes sur l’avenier. Bruxelles, 1973 (Drutmar Cremer művének fordítása); Jean, le discours d’adieu. 2 k. Paris, 1982–1983 (Adrienne von Speyr művének fordítása).
Ir
Ir: MJTN 175; Miklósházy A.: 2011. szeptember 12-én elhunyt P. Pártos László SJ. ProvH 2011. október. 12.
Születési idő
1923-10-21
Születési hely
Pécs
Belépés ideje
1943-08-14
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1959-08-15
Fogadalomtétel helye
Brüsszel
Papszentelés ideje
1956-02-02
Papszentelés helye
Leuven
Halálozás ideje
2011-09-12
Halálozás helye
Brüsszel

Patachich Iván

Patachich Iván
1649. júl. 18. Vinica. Nyelv: horvát. SJ 1664. nov. 1. Bécs. Psz. 1678. Graz. F. 1682. dec. 8. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1703. ápr. 3. Zágráb.
Életrajz
A horvátországi Vinicában született nemesi családban, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1668–70-ig Grazban bölcseletet tanult. 1671–4-ig Zágrábban a középiskolában tanított. 1675–9-ben Grazban teológiát tanult, majd egy évig grammatikát tanított. Ott szentelték pappá 1678-ban. 1680-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Trencsénben volt tanár a középiskolában. 1682–3-ban Nagyszombatban, 1684–6-ban Zágrábban bölcseletet tanított. 1687–91-ben Grazban a kazuisztika és az egyházjog tanáraként működött. 1692–7-ben Nagyszombatban teológiát tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1698-ban Bécsben teológiát adott elő. 1699-től Zágrábban lett rektor, ahol a következő évben meghalt. 1686-ban Zágrábban S. Quirinus Episcopus Scinciensis című iskoladrámáját adták elő.
M
M: Infulata Hungariae Sanctitas. Nagyszombat, 1692; Pentas Elegiarum. Nagyszombat, 1695.
Ir
Ir: Nom. II. 1152; RMK II. 1721; So VI. 349; St 254; Szi X. 465; Staud III. 225; Takács 14.
Születési idő
1649-07-18
Születési hely
Vinica
Belépés ideje
1664-11-01
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1682-12-08
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1678
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1703-04-03
Halálozás helye
Zágráb
Beszélt nyelvek
horvát

Pataki Ferenc

Pataki Ferenc
1704. nov. 7. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1721. okt. 17. Trencsén. Psz. 1734. F. 1739. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1740. aug. 31. Kolozsvár.
Életrajz
Szülővárosából, Gyöngyösről lépett be Trencsénben a Társaságba. 1724–6-ban Kassán bölcseletet tanult. 1727–30 között Kolozsváron tanított a középiskolában. 1731–4-ben Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. 1734-ben szentelték pappá. 1735-ben Kőszegen tanított, majd a következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1737-ben Gyulafehérváron volt hitszónok. 1738-tól korai haláláig, 1740-ig Kolozsváron élt.
M
M: Metempsychosis. Kolozsvár, 1729; Ortus et progressus in Dacia. Kolozsvár, 1730.
Ir
Ir: Nom. II. 1152; Pe 747; So VI. 344; St 254; Szi X. 470.
Születési idő
1704-11-07
Születési hely
Gyöngyös
Belépés ideje
1721-10-17
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1739-02-02
Fogadalomtétel helye
Kolozsvár
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1734
Halálozás ideje
1740-08-31
Halálozás helye
Kolozsvár
Beszélt nyelvek
magyar

Pathai András

Pathai András
1697. nov. 28. Szécsény. Nyelv: magyar. SJ 1717. okt. 9. Trencsén. Psz. 1726. Kassa. F. 1733. febr. 2. 4. fog. prof. Nagybánya. †1756. márc. 15. Nagyszombat.
Életrajz
Szécsényben született, végzett bölcsészként Budáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1720-ban Kőszegen és 1721–3-ban Pécsett tanított középiskolában. A teológiát 1724–7 között Kassán végezte. Ott szentelték pappá 1726-ban, és ott volt egy évig hitszónok. 1729-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1730–2-ben Kolozsváron bölcseletet tanított, majd Nagybányán volt hitszónok, és plébánosi feladatokat látott el. 1734-ben házgondnok volt Kolozsváron, 1735–7-ben Székelyudvarhelyen a házfőnöki és plébánosi hivatalokat látta el. A következő évben Grazban lett a szeminárium igazgatója. 1750–3-ban Kolozsváron volt rektor, 1754–5 között Besztercebányán a harmadik próbaévesek főnöke. 1756-ban a nagyszombati szeminárium igazgatója lett, itt halt meg nem sokkal később. Latin nyelvű, erdélyi tárgyú művei, többek között a kolozsvári Mária-kegykép tisztelete, Kolozsváron jelentek meg.
M
M: Oliva verae pacis, seu Theologia Catholica. Kolozsvár, 1731; Selecta heroum Daciae spectacula. Kolozsvár, 1731; Laus posthuma in Sigismundi Kornis. Kolozsvár, 1732; Historiae Transilvaniae Virginis Claudiopolitanae. Kolozsvár, 1737; Laudatio funebris Joannis et Franciscae Nagyorum. Kolozsvár, 1744; Vita Ill. Com. Catharinae Haller. Kolozsvár, 1752.
Ir
Ir: Guilhermy I. 241–2; Nom. II. 1153; Pe 685; So VI. 343–4; St 253–4; Weiser 29–30; Patai András (1697–1755). KJKT 72; Pinzger F.: Patai András S. J. Régi jezsuiták Pécsett. Pécs, 1941. 24–6; György A.: Patai András. A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története. Kolozsvár, 1992. 62; Albert D.: Patai András. Tamási Áron Gimn. 20.
Születési idő
1697-11-28
Születési hely
Szécsény
Belépés ideje
1717-10-09
Belépés helye
Trencsén
Papszentelés ideje
1726
Papszentelés helye
Kassa
Halálozás ideje
1756-03-15
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
magyar

Patiss Giorgio

Patiss Giorgio
1814. júl. 4. Tires. Nyelv: német. SJ 1834. júl. 27. Psz. 1846. Innsbruck. F. 1851. aug. 15. 4 fog. prof. 1860. aug. 6. tartományfőnök. †1902. jún. 10. St. Andrä.
Életrajz
A középiskolát Bolzanóban végezte a ferenceseknél. A két év próbaidő után retorikát tanult, majd 1837–9-ben bölcseleti tanulmányokat folytatott az ausztriai Linzben. Utána öt évig nevelő volt az innsbrucki nemesi konviktusban. Ott végezte a teológiát is. 1846-ban szentelték pappá. 1848-ban Linzben bölcseletet tanított. 1849-től hitszónok, 1854-től népmisszionárius, 1855-től rektor volt Innsbruckban. 1859-ben bécsi házfőnök lett. A következő évtől 1866-ig az osztrák rendtartomány főnöke volt. Ezt követően Linzbe került rektornak. 1869 őszétől haláláig az ausztriai St. Andräban élt: három évig a harmadik próbaév vezetője, hat évig újoncmester és 1878–87-ig lelkipásztor volt. Akkor újra a rendi újoncok vezetője lett két évre. Ezt követően haláláig lelkipásztori munkát végzett. Német nyelvterületen a kor keresett lelki írója volt, több mint hatvan írása jelent meg nyomtatásban.
M
M: Der heilige Aloisius. Innsbruck, 1851; Kanzelvorträge über unsere fort währenden Bedürfnissen der Religion, Erlösung und Gnade. Innsbruck, 1855; Der Gehorsam. Regensburg, 1861; Geschichte der biblischen Offenbarung. 2 k. Bécs, 1864; Das Leben des Gottmenschen Jesus Christus. Die Anklagen gegen die Gesellschaft Jesu. Bécs, 1867; Das Leiden unseres Herrn Jesu Christi. Regensburg, 1883; Die Verehrung unserer Lieben Frau vom Wege. Regensburg, 1892; Kurze Homilien über die Sonntags-Evangelien. Innsbruck, 1894.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 10.232; DHCJ III. 3058; Bülow E.: Hundert Lebensbilder aus der österreichisch–ungarischen Provinz der Gesellschaft Jesu. Bécs, 1902. 143–53.
Születési idő
1814-07-04
Születési hely
Tires
Belépés ideje
1834-07-27
Fogadalomtétel ideje
1851-08-15
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1846
Papszentelés helye
Innsbruck
Halálozás ideje
1902-06-10
Halálozás helye
St. Andrä
Beszélt nyelvek
német

Paulisics András

Paulisics András
1575 k. Nahács. Nyelv: szlovák. SJ 1597. márc. 12. Turóc. †1606. máj. 23. Kolozsvár.
Életrajz
Nahácson született, Turócon vették fel a Társaságba. Próbaidejét Brünnben végezte. 1599-ben Sellyén grammatikát tanított. A következő évben a csehországi Český Krumlovban retorikát végzett. 1601–3-ban Prágában tanult bölcseletet. Onnan Kolozsvárra került, ahol grammatikát tanított. 1606. május 23-án meghalt.
Ir
Ir: CPA I. 747.
Születési idő
1575?
Születési hely
Nahács
Belépés ideje
1597-03-12
Belépés helye
Turóc
Halálozás ideje
1606-05-23
Halálozás helye
Kolozsvár
Beszélt nyelvek
szlovák

Paumgartner (Baumgartner) Bernard

Paumgartner (Baumgartner) Bernard, testvér
1704. aug. 14. Eichstätt. Nyelv: német. SJ 1730. okt. 28. Trencsén. F. 1740. febr. 2. C. t. Bécs. †1773. Bécs.
Életrajz
A bajorországi eichstätti egyházmegyében született, Szakolcáról szobrászként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1733–5-ben az újoncház portása volt. 1736–7-ben az esztergomi Szent Ignác-templom oltárait tervezte és készítette. 1738–41-ben a bécsi professzusházban a betegápoló helyettese, 1742-ben a kollégium portása volt. A következő évben újra a professzusházban dolgozott ebédlősként. 1744–5-ben Székesfehérváron a gazdasági ügyeket intézte és segített az építkezés vezetésében. 1746-ban Bécsben az újoncház portásának segítője, 1747–8-ban Kolozsváron ebédlős volt. 1749–60-ig Székesfehérváron legjelentősebb művészeti alkotásán, az oltárok és főleg a sekrestye teljes berendezésén dolgozhatott, ami mutatja nagy fafaragói képességét. 1761–2-ben a bécsi professzusházban volt portás. 1763-tól a Társaság feloszlatásáig Kolozsváron dolgozott szakmájában és portásként. Bécsben halt meg 1773-ban.
Ir
Ir: MKL I. 666; Művészeti Lexikon, Bp., 1981. I. 181; Nom. II. 1162; Schoen, A.: A székesfehérvári volt jezsuita szószékmestere. Magyar Művészet VI (1930) 4; Uő: Baumgartner Bernát. XVIII. századi képző- és iparművész jezsuita fráterek. Történetírás, 1937. 277; Kovács B.: Baumgartner Bernhard. A volt jezsuita templom és rendház. Székesfehérvár, 1989; Bikfalvi G.: Baumgartner Bernát. Jezsuita képzőművész testvérek a XVIII. századi Magyarországon. ProvH 82. (2003. június–július–augusztus–szeptember) 33.
Születési idő
1704-08-14
Születési hely
Eichstätt
Belépés ideje
1730-10-28
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1740-02-02
Fogadalomtétel helye
Bécs
Fogadalom
C. t.
Halálozás ideje
1773
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Pausz Ádám

Pausz Ádám
1697. dec. 25. Győr. Nyelv: magyar. SJ 1716. márc. 1. Trencsén. †1724. ápr. 5. Kolozsvár.
Életrajz
Győrben született, logikusként Bécsből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1718-ban Kőszegen grammatikát tanított. 1719–21-ben Kassán végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1722-ben Gyulafehérváron, 1723–4-ben Kolozsváron tanított grammatikát. Ott halt meg huszonhét éves korában, de ekkor már négy nyomtatvány fűződik a nevéhez.
M
M: Kornisiorum stemma et origo. H. n., é. n.; Zrinii gloriosus interitus. H. n., é. n.; Heroae fortitudine argumenta. Kolozsvár, 1724; Sisara Jahelis manu prostratus. Kolozsvár, 1724.
Ir
Ir: Nom. II. 1166; Pe 656; So VI. 389–90; St 256; Szi X. 582.
Születési idő
1697-12-25
Születési hely
Győr
Belépés ideje
1716-03-01
Belépés helye
Trencsén
Halálozás ideje
1724-04-05
Halálozás helye
Kolozsvár
Beszélt nyelvek
magyar

Pázmány Péter panaszi

Pázmány Péter (panaszi)
1570. okt. 4. Nagyvárad. Nyelv: magyar. SJ 1588. nov. 8 Krakkó. Psz. 1596. ápr. 13. Róma. F. 1607. ápr. 29. Graz. Püsp. sz. 1617. márc. 12. Prága. †1637. márc. 19. Pozsony.
Életrajz
Erdélyi kálvinista családból származott. Atyja Bihar vm alispánja. Valószínűleg Antonio Possevino jezsuita vette rá az apát, hogy fiát a kolozsvári jezsuita kollégiumba küldje. Ott tért át a katolikus hitre 1584-ben mostohaanyja, Tholdy Borbála, valamint Ferrante Capace, Girolamo Fanfonio és Szántó István jezsuiták hatására. 1588-ban Krakkóban belépett a Társaságba. Próbaéveit ott és Jaroslawban végezte. 1590–2-ben Bécsben bölcseletet, 1593–7-ben Rómában teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1596-ban. A teológia után ott végezte a harmadik próbaévet is. Tanulmányai idején az Angol Kollégiumban is lakott, és a szeminaristák „tutora” volt. 1598–1600 között Grazban bölcseletet tanított. 1601–3-ban a felvidéki misszióban dolgozott Vágsellyén és Kassán. 1604-ben visszatért Grazba, ahol 1607-ig teológiát tanított. A Ratio Studiorum SJ előírása szerint Szent Tamás Summa Theologiae-jének bizonyos kérdéseit magyarázta (Theologia Scholastica); többször eredeti módon, figyelve a hit belső logikájára, a szabadság és kegyelem helyes viszonyára. Bekapcsolódott a a domonkosok és jezsuiták között akkor zajló kegyelemvitába. Egyik tanártársa (a molinista Decker) egyes tételeit kifogásolta, és Rómába küldte cenzúrára. A jezsuita Kúria (lényegében enyhe) cenzúrája késett, mert P. önigazoló iratát grazi elöljárói visszatartották. P. a sérelmek miatt lelki válságba került, amely az évek múltával – osztrák elöljárói keménysége és a szaporodó rágalmak miatt – egyre erősödött. Grazban megtapasztalhatta az ellenreformáció szélsőséges módszereit is. Ott kezdte meg írói tevékenységét. 1607-ben végleg visszatért Magyarországra, és Forgách Ferenc bíboros, esztergomi érsek közeli munkatársa (és gyóntatója) lett. Az 1610-es években sorra jelentette meg hitvédő könyveit. (A Kalauz első kiadása: Pozsony, 1613.) Művei, szentbeszédei és apostoli kapcsolatai révén több főnemesi családot vezetett vissza az egyházba. Pázmány életében jutottak újra többségbe a katolikusok az országgyűlésben. Forgách bíboros halála után (1615) a király és a katolikus főurak Pázmányt javasolták utódául, de egyesek (főleg protestánsok) súlyos vádakat, rágalmakat hoztak fel ellene, amelyeknek bécsi elöljárói is hitelt adtak. A pápa kivizsgáltatta a vádakat, és végül alaptalanoknak ítélte azokat. Pázmány sértve érezte magát, ezért először a karthauzi rendbe akart átlépni, majd világi pap akart lenni. V. Pál pápa három brévében is felmentette jezsuita szerzetesi fogadalmai alól; végül engedélyt adott, hogy beléphessen a szomaszkák rendjébe, ahol azonban csak jelölt maradt, mert a kiszabott fél éven belül – a felgyorsult események: Forgách prímás halála és az utódja kinevezése körüli bonyodalmak miatt - nem tett szomaszka fogadalmat. Közben turóci préposttá, majd 1617. márc. 12-én esztergomi érsekké nevezte ki II. Mátyás. Két hónappal később megérkezett V. Pál pápától a jóváhagyás. Prágában szentelték püspökké (1617). Pázmány, mint érsek is jezsuita maradt. Az érsek, majd 1629-ben bíboros a magyarországi katolikus reform vezetője lett, melyet erőteljesen, de nagy bölcsességgel, és főleg lelki eszközökkel iparkodott megvalósítani. Egy új papság képzésére szemináriumot alapított Bécsben (a mai Pázmáneumot) és Nagyszombatban, ahol 1635-ben egyetemet is létesített, és azt a Jézus Társaságára bízta. Pozsonyban, ahol székhelye volt, jezsuita kollégiumot alapított, valamint a lányok nevelésére meghívta az orsolyita szerzetesnőket és Mary Ward angolkisasszonyait. Mint Magyarország prímása megpróbált egy bizonyos kollegiális vezetést is a püspökökkel; ilyen összejövetelek voltak 1622-ben, 1625-ben és 1628-ban. Mellette egyházmegyei zsinatokat tartott 1629-től évente, és kétszer nemzeti zsinatot.
A politikában a Habsburg-ház híve volt, mert benne látta a katolikus egyház védelmét, valamint a nemzetét a török hatalom ellen, de kiállt Erdély önállósága mellett. Az 1618-as országgyűlésen P. szorgalmazására választották meg II. Ferdinándot. A király nevében Bethlen Gáborral béketárgyalásokat folytatott I. Rákóczi Györgyöt visszatartotta a protestáns-török szövetségtől.
A tollnak és a szónak igaz mestere volt. Írásainak felét magyar nyelven adta ki. Hitvédőként kitűnik érvelésének bizonyító erejében. Fő műve, az Isteni igazságra vezérlő kalauz, amelybe beledolgozta korábbi vitairatait is. Aranyfedezete a Grazban kidolgozott és részben leadott latin Theologia Scholastica volt. Ennek (a bp.-i Egyetemi Könyvtárban levő) kézirata tanúsítja, hogy a bíboros egyeteme „leckekönyvének szánta, mert élete végén a (a folytonosan csiszolt, kiegészített) Kalauzból számos ponton kiegészítette. Három hónappal halála előtt jelentek meg a Vasárnapi és innepi prédikátziók, negyven év hitszónoki működés gyöngyszemei. E beszédek magyar nyelve a legcsiszoltabb. Nem túlzás azt mondani, hogy ő „a magyar próza atyja” (Kosztolányi). Utolsó műveiben szűkebb hazájának, Biharnak a népnyelvét irodalmi magasságra emelte.
M
M: Felelet Magyari Istvánnak. Nagyszombat, 1603; Kempis Tamásnak a Krisztus követéséről írt négy könyve. Bécs, 1604; A mostan támadt Uj tudományok hamissága. Graz, 1605; Diatriba theologica. [Graz, 1605]; Keresztyéni imádságos könyv. Graz, 1606. Bp., 1993; Keresztyéni felelet a megdicsőült szentek tiszteletiről. Graz, 1606; A nagy Calvinus János hiszek egy Istene. Nagyszombat, 1609; Alvinczi Péterhez iratott öt szép levél. H. n., 1609; Alvinczi Péter feleletének megrostálása. H. n., 1609; Pozsonyban lött prédikátzió. Pozsony, 1610; Igazságra vezérlő Kalauz. Pozsony, 1613; Egy tudakozó prédikátor nevével íratott Öt Levél (1613). Bp., 1984; Csepregi mesterség. (Szyl Miklós álnéven). Bécs, 1614; A calvinista prédikátorok tüköre. (Lethenyei István álnéven). Bécs, 1614; Az igazságnak győzedelme. Pozsony, 1614; Csepregi szégyenvallás. Prága, 1616; Falsae originis motuum Hungaricorum refutatio. Pozsony, 1619; Rövid felelet két calvinista könyvecskére. Pozsony, 1620; A magyarországi támadások hamisan költött eredetének hamisitása. Pozsony, 1620; A szent irásról és az anyaszentegyházról. Bécs, 1626; A setét hajnalcsillag után bujdosó Lutheristák vezetője. Bécs, 1627; Jó nemes Váradnak gyenge orvoslása. Pozsony, 1630; Bizonyos okok. Pozsony, 1631; Dissertatio, an unum ex omnibus Lutheranis dogmatibus S. S. contineat. Pozsony, 1631; Vasárnapi és innepi prédikátziók. Pozsony, 1636; Pázmány Péter Összes Munkái. 7 k., Bp., 1894–1904; Petri Cardinalis Pázmány […] Opera omnia. Series latina. 6 k. Bp., 1894–1904; Pázmány Péter három prédikációja. Pozsony–Bp., 1903; Pázmány Péter munkáiból. Bp., 1904; Pázmány Péter válogatott munkái. Bp., 1906, Bp., 1920; Összegyűjtött levelei. 2 k. Bp., 1910–1911; Pázmány Péter négy prédikációja. Bp., 1914; Pázmány Péter latin-nyelvű bölcseleti és hittudományi művei. Bp., 1929; Pázmány Péter prédikációi. Eger, 1931–1933; Pázmány világa. Bp., 1933; Pázmány Péter műveiből. Bp., 1934; Pázmány Péter ismeretlen magyar könyve: Okok, nem okok. Pozsony, 1631. Bp., 1937; Pázmány Péter válogatott munkái. Bp., 1942; Pázmány Péter kiadatlan levelei. Körmend, 1943; Pázmány Péter remekei. Bp., 1944; Benčičov preklad Pázmányovho Hodegusa. Martin, 1944; Pázmány Péter válogatott írásai. Bp., 1957; Krisztus látható Egyházáról. Eisenstadt, 1975; Pázmány Péter művei. Bp., 1983; Őry M. – Szabó F. (szerk., bev.), Válogatás műveiből. 3 k. Bp., 1983; De iustitia et iure. De Verbo incarnato. A gráci előadások kiegészítése a göttweigi kéziratból. Kiadta Őry M. Eisenstadt, 1984; Egy tudakozó prédikátor nevével íratott öt levél. Bp., 1984; Pázmány Péter egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1616–1637). Bp., 1994; Keresztyéni imádságos könyv. Bp., 1994; Tusor P.: Ismeretlen levelek, iratok, feljegyzések Pázmány Pétertől. ItK 100. (1996) 318–44; Pázmány Péter négy ismeretlen levele. Ráday Gyűjtemény Évkönyve 8. (1997) 169–83. Megkezdődött a Magyar Művek kritikai kiadása Hargittay Emil és kutatócsoportja által, 2000-től előbb szöveg, majd külön kötetben a jegyzetek publikálásával: Felelet (1603), Bp, 2000 és 2014; Tíz bizonyság (1605), Bp. 2001 és 2012; Rövid tanúság (1606), Bp. 2006; Imádságos könyv (1631), Bp. 2001.
Ir
Ir: CPA I. 747; DHCJ III. 3069–70; Kazy 269–72; LKKOS 1061–3; MAMŰL IX. 80–6; MÉL II. 378–9; MKL X. 712–8; Nádasi I. 154; Po III/2 15153–397; Po Magyar 1150–1416; RMK I. 385, 388, 398, 403, 406, 415–7, 425, 433, 445–6, 451, 470, 505–6, 552, 558, 603, 663; II. 397, 472; So VI. 404–13; Szi X. 618–29; Fraknói V.: Pázmány Péter és kora. 3 k. Pest, 1868–72; Uő: Pázmány Péter, 1570–1637. Bp., 1886; Pázmány Péter. Magyar Helikon. Bp., 1894. 1–24; Kudora J.: Magyar egyházi szónokok 3: Pázmány Péter. Hittudományi Folyóirat 1900. 370–406, 644–80; Pázmány Péter áttérése. Századok 35. (1901) 560–1. Bán J.: Pázmány Péter emlékezete. A kolozsvári katolikus főgimnázium Értesítője (1901–1902) 9–16; Karácsonyi J.: Pázmány Péter atyafiságáról. Biharmegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet Évkönyve (1901–1902) 31–38; Mihalovics E.: Pázmány Péter. A katolikus prédikáció története Magyarországon. Bp., 1901. 116–31; Vass B.: Pázmány Péter. Emlékbeszédek. Bp., 1902. 108–55; Rézbányai J.: A keresztény világ legnagyobb egyházi szónokai. A legnagyobb magyar szónok: Pázmány Péter. KatSzle (1903) 846–9; Karácsonyi J.: Panasz. A Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet Évkönyve 1903–1904. 395–7; Érdújhelyi M.: Pázmány hatása. A kath. hitelemzés története. Zenta, 1906. 98–108; Benedek E.: Pázmány Péter. Nagy magyarok élete IV. Bp., 1906. 44–66; Karácsonyi J.: Pázmány Péter ifjúsága és rokoni összeköttetései. Religio 66. (1907) 351–3, 366–8; Pázmány Nyitrán. Religio 66. (1907) 91–2, 108–10, 118–21; Patay J.: Pázmány Péter felfogása Mohamedről, az Iszlám terjedéséről. Kalazantinum 1907–8. 8; Töttössy M.: Pázmány Péter, mint hitszónok. Religio 1908. 180–2, 186–97; Horváth C.: Pázmány és Bellarmin. EPhK 33. (1909) 33–41; Patay J.: Pázmány Péter egyetemes történelemi felfogása. Kolozsvár, 1909; Bangha B.: Panaszi Pázmány Péter, bíboros, esztergomi érsek. Jellemrajzok. Kalocsa, 1909, 485–533; Szirmai E.: Pázmány Péter politikai pályája. Bp., 1912; Révész K.: Pázmány Péter vallásügyi emlékirata. Protestáns Szemle 1912. 292–5; Kudora J.: Pázmány Péter, az egyházi szónok. A magyar katolikus egyházi beszéd irodalmának ezeréves története. Bp., 1912. 105–15; Pethő S.: Pázmány Péter. Sorsok. Bp., 1914. 57–63; Dudek J.: Pázmány Péter fejlődése. Dogmatikai olvasmányok. Bp., 1914. 292–6; Bíró V.: Bethlen viszonya Pázmánnyal. Erdélyi Múzeum 1914. 181–91; Novák L.: Pázmány Péter 1570–1637. Bp., 1915; Hadzsega Gy.: Pázmány az ortodoxokról. Religio 1915. 527–9; Istók J.: Mit tett Pázmány a magyar katolikus egyház érdekében? Igló, 1918; Brisits F.: Pázmány Péter és a magyar irodalom 1920-ban. Katolikus Élet 1920. 238; Kádár L.: Pázmány Péter. Új Magyar Szemle II. (1920) 374–7; Sziklay J.: Pázmány Péter magyar lelke. Katolikus Élet 1920. 228–30; Várdai B.: Pázmány Péter negyedfélszázad távlatából. Szent István Akadémia Értesítője 1920. 169–71; Timon Á.: Pázmány Péter a jog és az igazságosság védelmében. Bp., 1921; Kosztolányi D.: Pázmány Péter, a magyar próza atyja. Nyugat 13. (1921) 911–7; Balanyi Gy.: Pázmány Péter népszövetségi tervezete. KatSzle 1933. 1. 256–68; Greguss Á.: Pázmány Péter. Írói arcképek. Bp., 1934. 150–8; Erdélyi Gy.: Pázmány szobra előtt. Bp., 1935; Lányi E.: Pázmány fejlődése. Egyházi Lapok 58. (1935) 339–43; Kornis Gy.: Pázmány Péter szobránál. Napkelet 21. (1935) 705–6; Gyulai Á.: Pázmány Péter szelleme. Magyar Pedagógia 1935. 113–6; Pfeiffer M.: Pázmány Péter. Magyar Minerva 1935. 3. 65–72; Ijjas A.: Pázmány, a kultúrpolitikus. Magyar Kultúra (1935) I. 456–8; Egyed I.: Pázmány nemzeti politikája. Magyar Kultúra (1935) II. 209–13; Reischel A.: Pázmány Péter cardinalis. Erdélyi csillagok. Kolozsvár, 1935. 41–56; Vayer L.: Pázmány Péter ikonográfiája. Századok 69. (1935) 278–80; Kastner E.: Pázmány Péter gráci évei. Bp., 1935; Vajthó L.: Pázmány Péter. Halhatatlan magyar irodalom. Bp., 1936. 31–6; Gyenis A.: Pázmány egyénisége és fejlődése. Újkor 2. (1936) 27–8; Rónay Gy.: Pázmány Péter. Theológia 1936. 258–69; Moór E.: Hont és Pázmány. Magyar Nyelvőr 1936. 8–10, 88–91; Petruch A.: Jezsuita volt-e Pázmány, mint főpap? Egyházi Lapok 1936. 82–5; Patai P.: Pázmány és a kálvinizmus. Magyar Kálvinizmus 1936. 177–99; Bátori J.: A mai Pázmány. A budapesti kegyestanítórendi főgimnázium Értesítője 1936/1937. 17–28; Pázmány Péter élete és működése. Bp., 1937; Császár K.: Pázmány. Pásztortűz 1937. 135–6; J. Félegyházy: La philosophie de Pázmány. Bp., 1937; Félegyházy J.: Pázmány bölcselete. Bp., 1937; Gerencsér I.: A filozófus Pázmány. Bp., 1937; Alszeghy Zs.: Pázmány Péter. Magyar Kultúra (1937) 1. 227–9; Bangha B.: Pázmány Péter, a jezsuita. Magyar Kultúra (1937) 2. 331–4; Alszeghy Zs.: Pázmány Péter, az író. Bp., 1937; Koppány I.: Pázmány a háromszázéves „halott” és mindig élő. Napkelet 1937. 238–41; Balanyi Gy.: Pázmány Péter és a papnevelés. Theológia 1937. 31–9, 108–20; Clauser M.: A patriota Pázmány. Regnum 1937. 173–86; Gerencsér I.: Pázmány Péter természettudományi világképe. Búvár 1937. 891–5; Féja G.: Pázmány Péter az ellenreformátor. Írott Kő 1937. 2. 65–8. Félegyházy J.: Bécsi és római hatások a fejlődő Pázmányra. KatSzle 15. (1937) 197–203; Schütz A.: A nemzetnevelő Pázmány. Bp., 1938; Sík S.: Pázmány Rómában. Vigilia 1938. 430–7; Félegyházy J.: Pázmány írói arcképe. KatSzle 53. (1939) 602–4; Sík S.: Pázmány, az ember és az író. Bp., 1939; Tamás A.: Pázmány írói arca. Élet 30. (1939) 1. 1030; Vájlok S.: Pázmány Péter nemzetiségi politikája. A kassai állami szlovák tanítási nyelvű gimnázium Értesítője. 1939–40. 4–11; Baboss E.: Pázmány Péter. Bp., 1940; Csóka L.: Pázmány Péter. A katolikus megújhodás kora. Bp., 1940. 248–54; Sík S.: Pázmány és Erdély. Vasárnap (Arad) 1940. 47–51; Bangha B.: Ha Pázmány visszatérne. Hit és világnézet. II. Bp., 1941. 339–45; Meszlényi A.: Pázmány Péter. Magyar sorsok őrei Mohácstól Trianonig. Bp., 1942. 46–70; Frideczky J.: Pázmány Péter. Bp., 1942; Kornis Gy.: Pázmány személyisége. Bp., 1942; Danczi V.: Pázmány Péter hatása a szlovák irodalomra. Pannonhalmi Szemle 1943. 278–83; Sztripszky H.: Pázmány Péter és a szlovák irodalom. Új Magyar Sion 1943. II. 18–30; Clauser M.: Pázmány Péter. 1570–1637. Száz jezsuita arcél. II. 13–35; Ijjas A.: Pázmány Péter, a nemzetpolitikus. Bp., 1943; Iványi B.: Pázmány kilépése a Jézus-társaságból. Körmend, 1943; Müller L.: Pázmány Péter. A Jézus Szíve tisztelet története. Bp., 1944. 171–3; Kinczli J.: Pázmány Péter bölcseleti és hittudományi művei. Bp., 1949; Petényi K.: Pázmány Péter az érseki javadalom újjászervezője. Bp., 1951; Őry M.: Pázmány a szív főiskoláján. KatSzle 3. (1951) 2–3. 26–34; Őry M.: Doctrina Petri Card. Pázmány de notis Ecclesiae. Chieri, 1952; Pataki K.: Pázmány Péter tanítása a szentmiséről. Bp., 1954; Rónay Gy.: Pázmány körül. Vigilia 24. (1959) 573–5; Mátray L.: Pázmány Péter (1570–1637). Régi magyar filozófusok a XV–XVII. században. Bp., 1961. 67–74; Zemplén J.: Pázmány Péter fizikai előadásai a gráci egyetemen. A magyarországi fizika története 1711-ig. Bp., 1961. 244–6; Bitskey I.: Egy modern Pázmány-kép elé. Vigilia 48. (1963) 483–7; Geréb L.: Pázmány Péter és a magyar irodalom. Világosság 1963. 1. 41–4; Őry M.: A fiatal Pázmány Lengyelországban. KatSzle 15. (1963) 206–18; Uő: Pázmány Péter lelkisége. Klagenfurt, 1964; Uő: Pázmány az Ige szolgálatában. Szolgálat 2. (1969. Péter–Pál) 47–70; Uő: Pázmány-évforduló. Szolgálat 6. (1970) 75–7; Szabó F.: Pázmány Péter, a teológus. KatSzle 23. (1970) 304–9; Várady I.: Pázmány a magyar prózatörténetben. KatSzle 23. (1970) 310–4; Tóth L.: Pázmány Péter Nápolyban. KatSzle 23. (1970) 328; Makkay L.: Pázmány Péter. Élet és Tudomány 25. (1970) 1875–9; Őry M.: Pázmány P. tanulmányi évei. Eisenstadt, 1970. (2. jav. kiad.: Piliscsaba, 2006); Kolozsvári Grandpierre E.: „Pázmány (1570–1637)”. It 58. (1971) 41–75; Hermann E.: Pázmány Péter. A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. 237–50; Feltóti S.: Pázmány és Skarga. Eszmei és stilisztikai kérdések a régi magyar prózában. Debrecen, 1978. 94–101; Pázmány Péter. „Szüntelenül imádkozzatok.” Bp., 1977. 88–90; Bitskey I.: Humanista erudíció és barokk világkép. Pázmány prédikációi. Bp., 1979; Heltai J.: Bethlen Péter és Pázmány Péter. OSZK Évkönyv (1982–1983) 411–22; Borovi J.: Az egyetemalapító Pázmány Péter. Vigilia 48. (1983) 488–92; Mészáros I.: Pázmány a magyar neveléstörténetben. Vigilia 48. (1983) 492–8; Bitskey I.: Pázmány Péter és a római Collegium Hungaricum. Studia litteraria 25. (1985) 29–40; Hargittay E.: Pázmány Péter hiteles jellemzése Kemény János önéletrajzi írásában. Vigilia 50. (1985) 778–83; Kakucska M.: Juan Luis és Pázmány Péter a nőnevelésről. ItK 88. (1985) 4–5. 479–85; Szabó F.: Pázmány Péter és a katolikus megújulás. Gesta Hungarorum II. Zürich, 1985. 108–23; Szántó K.: A katolikus restauráció vezéralakja: Pázmány Péter (1570–1637). A katolikus egyház története II. Bp., 1985. 163–5; Lukács L.–Szabó F.: Autour de la nomination de P. Pázmány au siège primatial d’Esztergom, 1614–1616. AHSI 54. (1985) 77–148; Sinkó F.: Csudatörténetek. Bp., 1985. 107–39, 269–70; Mészáros I.: Pázmány Péter (1570–1637). Köznevelésünk Évkönyve 12. (1987) 441–51; Bitskey I.: Pázmány udvartartása. Magyar reneszánsz udvari kultúra. Bp., 1987. 166–75; Polgár L.: Pázmány-bibliográfia. Klny. Róma, 1987; Lukács L. – Szabó F. (szerk.): Pázmány Péter emlékezete (1637–1987). Róma 1987.; Szabó F.: Pázmány szeretetének kettős fókusza. Vigilia 53. (1988) 1. 840–7; Benda K.: Pázmány Péter és a magyar rendiség. Confessio 12. (1988) 2. 87–91; Péter K.: Pázmány Péter és a protestánsok. Confessio 12. (1988) 2. 91–4; Rászlai T.: Pázmány és a „philosophia naturalis”. Természet Világa 120. (1989) 1. 42–4; Szabó F.: A teológus Pázmány. Róma, 1990 (2. kiad.: Bp., 1998); Uő: Pázmány Péter emlékezete (1637–1987). A katolikus egyház Magyarországon. Bp., 1991. 107–14; Uő: Napfogyatkozás. Róma, 1991. 85–163; Mester F.: Az ellenreformátor Pázmány Péter gondolkodásának ökumenikus távlatai. MTT Krónikája 30. (1991) 300–8; Szőcs Z.: Pázmány Péter 1570–1637. Hunnia 24. (1991) 4–20; Lukácsy S.: Magyar Seneca. ItK 96. (1992) 261–74; Söveges D.: Pázmány Péter. Fejezetek a lelkiség történetéből. Bp., 1993. 248–54; Bitskey I.: Pázmány, a nemzetnevelő. Rubicon 30. (1993) 30–3; F. Szabó: Introducció in ’Robert Bellarmino, L’Església Militant – Péter Pázmány, Cinc belles Cartes’, „Clàssics del Cristianisme/47”, Barcelona, 1994, pp. 7-29 (Bellarmino és Pázmány kapcsolatáról katalán nyelven); Beke M.: Pázmány Péter egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1618–1637). Bp., 1994; Kovács Sándor I.: „A szók szárnyasak, mint az elbocsátott madár.” Pázmány és a szlovák irodalom. Távlatok (1997) 467–76; Lukács L.–Szabó F.: Pázmány Péter emlékezete. Róma, 1997; Bitskey I.: Retorika és etika Pázmány Péter prédikációiban. ItK (1998) 5–6. 687–95; Mester F.: Pázmány Péter mentalitása és személyisége. La civiltà ungherese e il cristianesimo. Szeged, 1998. 717–22; Santos Hernández I. 137–46; Thimár A.: Pázmány Péter a vitapartner? ItK 103. (1999) 114–23; Szabó F.: Pázmány Péter jelentősége a magyar művelődés történetében. Távlatok (1999) 502–7; Borda L.: Pázmány Péter „Vindiciae ecclesiasticae” (1620) című vitairatának két kiadás változata. MKSz 115. (1999) 4. 425–35; Bitskey I.: Pázmány Péter. Rubicon 10. (1999) 7. 39–43; Bitskey I.: Ekkleziológia és retorika Pázmány Péter műveiben. ItK 104. (2000) 3–4. 294–310; Hargittay E.: Pázmány Péter és kora. Bp., 2001; Hargittay E.: Gloria, fama, literatura. Bp. 2001; Molnár A.: Pázmány Péter és a hódoltsági katolicizmus. Szentjeink és nagyjaink Európa kereszténységéért. Bp., 2001. 143–54; Kelecsényi L. Z.: Pázmány Péter. Atlasz. Magyar Irodalom. Bp., 2001. 66–70; Lipa T.: Pázmány Péter belső írói fejlődése az Öt szép levél három kiadásának tükrében. Irodalomtudomány (2002) 1–2. 8–33; Voigt V.: Pázmány Péter szemiotikai érvelése. Világosság 44. (2002) 11–2. 113–20; Rokay Z.: Pázmány Péter Eukarisztia-tanának nyomai filozófiai írásaiban. Teológia 36. (2002) 3–4. 211–22; Bitskey I.: Pázmány Péter Krakkóban. Bámulom a Visztulát. Bp., 2003. 172–82; Tusor P.: Pázmány Péter processus inquisitionisa az Aldobrandini hercegek frascatii levéltárában. Egyháztörténeti Szemle 4. (2003) 1, 3–21; Nagy A.: Pázmány Péter A nyelvnek vétkeiről című prédikációjának stílusa. Magyartanítás 44. (2003) 1–2. 16–21; Tasi R.: „Trombita”, „sáfár” vagy „mennyei kenyér osztogatója”. Debrecen, 2003; Käfer I. (szerk.) : DEO GRATIAS. Esztergom-Piliscsaba, 2003; Tóvai Nagy P.: „Szabad hát a tánc?” A tánc motívumai […] Pázmány Péter […] alapján. Sic itur ad astra 16. (2004) 169–260; Bitskey I.: Autori antichi nelle prediche di Péter Pázmány. Sárközy P.–V. Martore: L’eredità classica in Italia e in Ungheria dal Rinascimento al Neoclassicismo. Bp., 2004. 301–10; Molnár A.: Pázmány Péter és a hódoltsági katolicizmus. Tanulmányok az alföldi katolicizmus török kori történetéhez. Bp., 2004. 9–20; Hargittay E.: Egy kultusz kezdete: Jeremias Drexel SJ Pázmányról. MJK 243–51; Bogár J.: Pázmány Péter Imádságos könyvének ökumenizmusa. Bp., é. n. 252–9; Maczák I.: „A Pázmány előtti” mondat. Bp., é. n. 260–4; Adonyi J.–Maczák I.: Pázmány Péter-bibliográfia 1598–2004. Piliscsaba, 2005; Kaefer I.: Pázmány és a szlovák nemzet kultúrája. Fons Tyrnaviensis I. Trnava, 2006. 13–20; Ács P.: Historischer Skeptizismus und Frömmigkeit. Die Revision protestantischer Geschichtsvorstellungen in den Predigten des ungarischen Jesuiten Péter Pázmány. In A. Ohlidal–S. Samerski: Jesuitische Frömmigkeitskulturen. Stuttgart, 2006. 279–94; Bitskey I.: Pázmány Péter prédikációja Szent Mártonról. Historicus Societatis Iesu. Bp., 2007. 235–44; Szabó F.: Pázmány Péter eredetisége Szent Tamás követésében és a kegyelemvitában. Historicus Societatis Iesu. Bp., 2007. 71–6; Käfer I. (szerk.): Pons Strigoniensis VII, Dokumentumgyűjtemény Pázmány P. sírhelyéről. Piliscsaba-Esztergom, 2007; Hargittay E. : Filológia, eszetörténet és retorika Pázmány P. életművében. Bp. 2009; István Bitskey: Petrus Cardinalis Pazmany, Archiepiscopus Strigoniensis, Trnava, 2010; Imre M. - Oláh Sz.- Fazakas G.T. - Száraz O. (szerk.): Eruditio, virtus et constantia. Tanulmányok a 70 éves Bitskey I. tiszteletére, 2 köt. Debrecen, 2011. (összesen 9 tanulmány Pázmányról.); Szabó F.: Krisztus és egyháza Pázmány Péter életművében. Bp., 2012; Knapp É.: Pázmány-relikviák a budapesti Egyetemi Könyvtárban. Bp., 2012; Ajkay A. – Bajáki R. (szerk.): Pázmány nyomában. 50 tanumány Hargittay E. tiszteletére., Vác, 2013; Bitskey I.: Hitvédelem, retorika, reprezentáció Pázmány Péter életművében. Bp. 2015; Tusor P.: Pázmány, a jezsuita érsek. Kinevezésének története, 1615–1616. Budapest-Róma, 2016.
Születési idő
1570-10-04
Születési hely
Nagyvárad
Belépés ideje
1588-11-08
Belépés helye
Krakkó
Fogadalomtétel ideje
1607-04-29
Fogadalomtétel helye
Graz
Papszentelés ideje
1596-04-13
Papszentelés helye
Róma
Halálozás ideje
1637-03-19
Halálozás helye
Pozsony
Beszélt nyelvek
magyar

Pécsi (Petsi) Ferenc I.

Pécsi (Petsi) Ferenc I.
1661. okt. 25. Nagyszombat. Nyelv: magyar, német. SJ 1676. okt. 16. Trencsén. Psz. 1690. Graz. F. 1694. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1724. jan. 24. Zágráb.
Életrajz
Nagyszombatban született, Pozsonyból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1680-ban Grazban, 1681–2-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1683–5-ig Nagyszombatban, 1686-ban Trencsénben tanított. 1687–90-ben Grazban hallgatott teológiát, ott szentelték pappá 1690-ben. 1691-ben Szakolcán tanított, 1692-ben Besztercebányán volt hitszónok. 1693-ban Judenburgban végezte a harmadik probációt. A következő évben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1695-től Kassán a hároméves bölcseleti kurzust vezette, utána egy-egy évig házgondnok és a nemesi konviktus igazgatója volt. 1700-ban Nagyszombatban kazuisztikát tanított. 1701-ben Szakolcán házfőnök, majd a következő évtől 1705-ig első rektor volt. 1706-ban Zsolnán működött hitszónokként. 1707-ben Nagyszombatban a házgondnoki, 1708–11-ig a házfőnöki hivatalt látta el. 1712-ben Nagyszombatban a kazuisztika tanára és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1713–4-ben Zágrábban rektorként, 1715–7-ben Besztercebányán a harmadik probációsok főnökeként működött. 1718-ban Kassán és 1719–22-ben Trencsénben volt a nemesi konviktus igazgatója. 1723-tól haláláig Besztercebányán újra a harmadik próbaéveseket vezette.
M
M: Lilietum immaculatae conceptionis. Kassa, 1696; Pentas quaestionum curiosarum. Lőcse, 1697.
Ir
Ir: Nom. II. 1171; Pe 257; RMK I. 1887; So VI. 636–7; Szi X. 651.
Születési idő
1661-10-25
Születési hely
Nagyszombat
Belépés ideje
1676-10-16
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1694-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1690
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1724-01-24
Halálozás helye
Zágráb
Beszélt nyelvek
német

Pécsi (Petsi) Ferenc II.

Pécsi (Petsi) Ferenc II.
1702. márc. 1. Sárospatak. Nyelv: magyar. SJ 1718. okt. 14. Trencsén. Psz. 1730. Kassa. F. 1734. aug. 15. C. sp. Székelyudvarhely. †1744. nov. 13. Sárospatak.
Életrajz
Sárospatakon született, logikusként Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1722–4-ben Kassán bölcseletet tanult. 1725-ben Kolozsváron, 1726–7-ben Egerben tanított. 1728–30-ban Kassán, 1731-ben Nagyszombatban teológiát tanult. Kassán szentelték pappá 1730-ban. 1732-ben Sárospatakon hitszónok volt. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1734–5-ben Székelyudvarhelyen grammatikát, 1736-ban Kolozsváron retorikát tanított. 1737–8-ban Komáromban, 1739-ben Egerben, 1740-ben Gyöngyösön, majd 1741-től haláláig, 1744-ig Sárospatakon volt hitszónok.
M
M: Serenissimi Principis Eugenii […] colossus gloriae. Kolozsvár, 1738.
Ir
Ir: Nom. II. 1171; Pe 699; So VI. 637; St 263; Szi X. 652.
Születési idő
1702-03-01
Születési hely
Sárospatak
Belépés ideje
1718-10-14
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1734-08-15
Fogadalomtétel helye
Székelyudvarhely
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1730
Papszentelés helye
Kassa
Halálozás ideje
1744-11-13
Halálozás helye
Sárospatak
Beszélt nyelvek
magyar

Pécsi György

Pécsi György
1671. márc. 3. Nagyszombat. Nyelv: szlovák. SJ 1686. okt. 6. Trencsén. Psz. 1700. Bécs. F. 1704. szept. 8. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1725. márc. 11. Nagyszombat.
Életrajz
Nagyszombatban született, Trencsénből lépett be ugyanott a Társaságba. 1689–91-ben Kassán tanult bölcseletet. 1692–5-ben Lőcsén, 1696-ban Nagyszombatban tanított. 1697–1700 között Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1700-ban. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1702–5-ig Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1706-tól 1717-ig Kassán dolgozott: 1706–7-ben kazuisztikát tanított, utána három évig házgondnok, majd egy évig hitszónok volt. 1712-től két évig kazuisztikát, egy évig egyházjogot tanított. Mellette 1711–4 között vezette a nemesi konviktust is. 1715–7-ben rektor volt. 1718-tól haláláig, 1725-ig Nagyszombatban két évig a házgondnok, egy évig a házi lelkiatya hivatalát töltötte be. Ezt követően egy évig teológiát tanított, majd két évig újra házi lelkiatya volt. Utolsó évében lelkipásztorként dolgozott.
M
M: Exercitationes oratoriae. Nagyszombat, 1696; Luctuosa Hilaria seu Pentas Insipide, ac Sero Sapientium. Nagyszombat, 1704; Curiosa academicorum quaestio. Nagyszombat, 1705.
Ir
Ir: Nom. II. 1172; Pe 341; Po Magyar 382; RMK I–II. 1855; So VI. 637; St 263.
Születési idő
1671-03-03
Születési hely
Nagyszombat
Belépés ideje
1686-10-06
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1704-09-08
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1700
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1725-03-11
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
szlovák

Pécsy (1874-ig Petsch) Arnold

Pécsy (1874-ig Petsch) Arnold
1844. máj. 20. Nagybánya. Nyelv: magyar, német. SJ 1866. aug. 13. Nagyszombat. Psz. 1878. febr. 2. Innsbruck. †1912. ápr. 3. Pozsony.
Életrajz
Nagybányán született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1869–71-ben St. Andräban retorikát végzett. 1872–4-ben Pozsonyban bölcseletet tanult, majd két évig Kalocsán tanított. 1877–8-ban Innsbruckban teológiát tanult. 1878-ban szentelték pappá. 1879–80-ban Bécs-Kalksburgban és 1881-ben Kalocsán a konviktus igazgatója volt. 1882-ben végezte St. Andräban a harmadik próbaévet. 1883–8-ban Kapornakon házfőnök és az alapítványi birtok kormányzója volt. Utána népmisszionáriusként működött Kalocsán és Pozsonyban. 1891-től Kalocsán egy évig házgondnok, három évig lelkipásztor volt. Ez lett utána fő munkaterülete: 1896-tól három évig Nagyszombatban, 1901–3-ig Kalocsán, 1904–7-ig Pozsonyban, majd két-két évig Nagyszombatban és Szatmárnémetiben. Utolsó állomáshelye Pozsony volt, ahol nem sokkal később meghalt. Több cikke jelent meg magyar és német nyelven vallásos folyóiratokban.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 12.719; MJTN 176; MKL X. 797; Tóth 30; P. Péchy Arnold. Magyar jezsuiták, 1939. Szent Ignác. 1.
Születési idő
1844-05-20
Születési hely
Nagybánya
Belépés ideje
1866-08-13
Belépés helye
Nagyszombat
Papszentelés ideje
1878-02-02
Papszentelés helye
Innsbruck
Halálozás ideje
1912-04-03
Halálozás helye
Pozsony
Beszélt nyelvek
német