Életrajz
Pozsonyban vették fel a Társaságba, Bécsben kezdte meg szerzetesi életét. A próbaévek után 1743-ban Pécsett tanított. Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban végezte 1744–6-ban. Utána egy-egy évig Nagyváradon, Trencsénben, Nagyszombatban és Pozsonyban tanított középiskolában. A teológiát is Nagyszombatban végezte. 1754-ben szentelték pappá. 1755-ben Rozsnyón retorikát, a következő évben a bécsi Theresianumban poétikát adott elő. 1757–8-ban a győri tanárképzőben tanított. Utána tizenegy évig Nagyszombatban az egyházi szónoklattan, Budán a kontroverzia tanára volt. 1761–73-ig minden állomáshelyén első munkaként a történelem szerepelt kisebb feladatokkal összekötve, így Budán, Bécsben, Székesfehérváron, Komáromban és 1768-tól Pozsonyban. A feloszlatás után is ott maradt, és a volt rendházban lakott két jezsuita történésszel, Kaprinay Istvánnal és Wagner Károllyal. Amikor 1777-ben a nagyszombati egyetem Budára költözött, Pray másodkönyvtáros, 1782–90 között pedig igazgató lett. Segítői voltak Schönwisner István és Wagner Károly. Mindhárman tanítottak az egyetemen, Pray diplomatikát oktatott. 1790-ben nagyváradi kanonok lett, haláláig azonban Pesten maradt. A hunok történetének tárgyalásánál Pray felhasználta a kínai forrásokat is. A magyar királyok történetét I. Ferdinándig (1564) írta meg, és kronológiájukban számos javítást eszközölt. A Habsburg-uralkodókkal működésének elején még nem foglalkozott, mert nem kapta meg az engedélyt a források korlátlan használatára. Ehelyett középkori témákhoz nyúlt, és megírta több magyar szent életrajzát. Amikor Árpád-házi Szent Margitét írta, az egyik középkori kódexben egy magyar nyelvű gyászbeszédre akadt. Ezzel felfedezte a magyar nyelv legrégibb emlékét, a Halotti beszéd és könyörgést. A kódex azóta az ő nevét viseli. A rend feloszlatása után behatóan foglalkozott a magyar egyházi vezetőkkel és a Habsburg-uralkodókkal. Magyarország eredetéről nagy vitái voltak a piarista Desericzky Imrével és Cetto Benedekkel. Az elbeszélő forrásokat szigorú vizsgálat alá vonta, főleg okiratok bevonásával. Műveiben az események okait és összefüggéseit kereste. Módszerével számos részletkérdést és problémát oldott meg. Sok történész, nem csak katolikus, tartozott köréhez. Tudományos levelezése igen kiterjedt volt, ami szinte pótolta a hiányzó akadémiát és a történelmi folyóiratot. Az Egyetemi Könyvtárban a Collectio Prayana hatvan kötetet tesz ki, de számos kéziratát őrzi a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Jesuitica gyűjteménye is.
M
M: Epistola responsoria ad dissertationem […] Desericii. Nagyszombat, 1762; Annales veteres hvnnorvm, avarvm et hvngarorvm. 5 k. Bécs, 1763–70; Supplementum ad annales veteres. Nagyszombat, 1764; Epistola responsoria ad partem primam […] Cettonis. Nagyszombat, 1768; Vita S. Elisabethae. Nagyszombat, 1770; Dissertatio historico critica de sacra dextera divi S. Stephani. Bécs, 1771; Dissertatio historico-critica de primatu auranae. Bécs, 1773; Dissertationes historico-criticae in annales veteres. Bécs, 1774; Dissertatio historico-critica de Sancto Ladislao. Pozsony, 1774; Dissertationes historico-criticae de sanctis Salomone et Emerico. Pozsony, 1774; Specimen hierarchiae hvngaricae. 2 k. Pozsony–Kassa, 1776; Diatribe in dissertationem […] de S. Ladislao. Pozsony–Kassa, 1777; Index rariorum librorum bibliothecae […] Budensis. 2 k. Buda, 1780–1. Impostvrae CCXVIII. In diss. R. P. B. Cetto, de Sinensivm impostvris. Buda, 1781; G.-i P., Stephani Katona et Danielis Cornides epistolae. Pest, 1784; Taurica iuri Russico a Chatarina II. Pest, 1787; Taurunum auspiciis aug. Josephi II. recuperatum. Pest, 1789; Epistola ad Benedictum Cetto. Pest–Kassa, 1789; Historia controversiarvm de ritibus Sinicis. Pest-Buda–Kassa, 1789; Declaratio sincera […] civis hungari. Pest, 1790; Ad autorem nullitatis animadversionum in libellum. Pest, 1791; Animadversione in libellum, cui titulus: Sola salvifica. H. n., 1791; Commentatio historica de vetere reginas Hvngariae coronandi more. H. n., 1792; Historia regvm Hvngariae stirpis Avstricae. Buda, 1799; Historia regum Hungariae. 3 k. Buda, 1801; Syntagma historicvm de sigillis regvm. Buda, 1805; Commentarii historici de Bosniae, Serviae […] Ed. G. Fejér. Pest, 1890.
Ir
Ir: DHCJ IV. 3215–6; LKKOS 1118–9; MAMŰL IX. 283–8; MÉL II. 440; MKL XI. 247–8; Nom. II. 1276–7; Petrik 1712–1860/III.; Po III/2 16081–99; Po Magyar 1469–88; So VI. 1182–92; St 277–80; Tallay N.: Pray György élete és írói munkássága. Klny. Érsekújvár, 1883; Zelliger 408–14; Zsák I. Adolf: Pray György egy ismeretlen művéről. ItK 12. (1902) 377; Lischerong G.: Pray György születésének kétszázadik évfordulójára. Magyar Kultúra (1923) 1, 33–8; Hóman B.: A forráskutatás és forráskritika története Magyarországon. Bp., 1925; Závodszky L.: Viczay Mihály, a műgyűjtő és Pray György barátsága. KatSzle (1932) 340–56; Lischerong G.: Pray György élete és munkái. Bp., 1937; Paintner M.: Pray György élete. Győr, 1937; Gálos R.: Pray György egykorú életrajza. A győri kereskedelmi leány középiskola Értesítője (1937) 3–12; Lischerong G.: Pray György. 1723–1801. Száz jezsuita arcél II. 526–37; Vértessy M.: Pray György (1723–1801) Könyvtáros 8. (1958) 245–8; Mezey L.: A Pray-kódex keletkezése. MKSz 87. (1971) 109–23; Szilas L.: Quellen der ungarischen Kirchengeschichte aus ehemaligen Jesuitenarchiven. Ungarn-Jahrbuch 4. (1972) 172–89; Sinkovics I.: Pray Gy. Diplomatikája. LK 44–5 (1974) 526–48; Hölvényi Gy.: A magyar jezsuita történetírók és a jezsuita rend. MKSz 90. (1974) 232–48; Vásáry I.: Az őstörténész Pray. ItK 83. (1979) 287–92; Velics III. 81–4; Szilas L.: Pray György (1723–1801). Jezsuiták küldetése 263–4; Szörényi 135–9; Szögi L.: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története. 1635–2002. Bp., 2003.
Születési hely
Érsekújvár
Fogadalomtétel ideje
1758-02-02
Fogadalomtétel helye
Győr
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1800-09-27