1121 – 1140 / 1554 megjelenítése

Rást István

Rást István
1671. dec. 11. Nagyszombat. Nyelv: szlovák. SJ 1686. okt. 6. Trencsén. Psz. 1699. Graz. F. 1706. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1726. dec. 1. Kolozsvár.
Életrajz
Szülővárosából, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1689-ben Nagyszombatban grammatikát tanított. 1690–2-ben Bécsben tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Gyöngyösön, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron volt tanár. 1696–9-ben Grazban végezte a teológiát, ott szentelték pappá 1699-ben. A következő évben Leobenben volt harmadik probációban. 1701–4-ig Kassán bölcseletet tanított. Utána Győrben és Nagyszombatban volt egy évig házgondnok, majd az utóbbiban négy évig a gazdasági ügyek intézője. Egy évig még ott élt. 1712-ben Komáromban házfőnök, 1713-ban Győrben rektor lett. 1717–21 között Kassán intézte a gazdasági ügyeket. Utána egy évig Lőcsén hitszónokként működött. 1723–6-ban Eperjesen a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. Onnan Kolozsvárra került, ahol rövidesen meghalt.
M
M: Austrini Triumphus. Lőcse, 1703.
Ir
Ir: Nom. III. 1337–8; Pe 344; RMK II. 2167; So VI. 1476; Szi XI. 568.
Születési idő
1671-12-11
Születési hely
Nagyszombat
Belépés ideje
1686-10-06
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1706-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1699
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1726-12-01
Halálozás helye
Kolozsvár
Beszélt nyelvek
szlovák

Rátkay János

Rátkay János
1647. máj. 22. Pettau. Nyelv: magyar, német, horvát. SJ 1664. nov. 14. Bécs. Psz. 1676. Graz. †1683. dec. 26. Carichí.
Életrajz
Földbirtokos családból származott, apródként szolgált a császári udvarban, ahonnan 1664. november 14-én lépett be a bécsi újoncházba. Bölcseleti tanulmányait 1667–9-ben Grazban végezte. Utána három évig Goriziában tanított középiskolában. Teológiát is Grazban tanult, ahol 1676-ban pappá szentelték. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1678-ban Linzben etikát tanított egy évig. Utána Sevillában készült a mexikói missziós munkára. 1680 októberében érkezett meg a tarahumara indiánok közé a Colorado völgyébe, ahol megalapította a carichi redukciót, és bevezette a gabonafélék és az európai gyümölcsök termesztését. P. Lukács adatai szerint ott halt meg 1683. december 26-án.
Ir
Ir: MAMŰL IX. 386–7; Nom. III. 1338; Po III 44; Velics I. 15; Lévay M.: Rátkay János. A katolikus hitterjesztés története. II. Bp., 1938. 484–8; Reisz E.: P. báró Rátkay János. A Jézustársasága és a Világmisszió. Bp., 1942. 27; Ács T.: Rátkay János (1647. május 22. – 1684. november 9.) Magyarok Latin-Amerikában. Bp., 1944. 6–7; Tömördi Gy.: Báró Rátkay József (!) a tarakumár-inkák földjén 1682-ben. TSz 1. (1970) 2, 40–7; Szabó L.: Magyar múlt Dél-Amerikában (1519–1900). Bp., 1982; Balázs D.: Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához. I–II. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2, 1986; 9, 1991; Lacza T.: Rátkay János. Magyar jezsuiták Latin-Amerikában. Fórum (Galánta), 2. (2000. március) 1, 2. (2000. november) 2, 4; Miklósházy A.: Rátkay János. Magyar misszionáriusok Dél-Amerikában. MEV 13. (2001) 1–2, 233.
Születési idő
1647-05-22
Születési hely
Pettau
Belépés ideje
1664-11-14
Belépés helye
Bécs
Papszentelés ideje
1676
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1683-12-26
Halálozás helye
Carichí
Beszélt nyelvek
horvát

Rauch Ignác

Rauch Ignác
1741. aug. 10. Komárom. Nyelv: magyar, német. SJ 1756. nov. 4. Trencsén. Psz. 1769. †1799.
Életrajz
Szülővárosából, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1760–1-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Győrben és Kassán, két évig Egerben, majd újabb egy évig Kassán tanított középiskolában. 1767–70 között Bécsben teológiát tanult. 1769-ben szentelték pappá. 1771–2-ben Nagyszombatban civil és katonai építészetet tanított. Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet, amikor a Társaságot feloszlatták. Ezt követően Besztercebányán volt plébános.
M
M: Lobrede auf den heiligen Aloisius. Nagyszombat, 1782; Predigten auf das Fronleichnams Fest. Besztercebánya, 1789; Sermo in electione judicis. Besztercebánya, 1792.
Ir
Ir: Nom. III. 1340; Pe 1433; Petrik 1712–1860/III; So VI. 1490; St 293; Szi XI. 612.
Születési idő
1741-08-10
Születési hely
Komárom
Belépés ideje
1756-11-04
Belépés helye
Trencsén
Papszentelés ideje
1769
Halálozás ideje
1799
Beszélt nyelvek
német

Rausch Ferenc

Rausch Ferenc
1743. szept. 13. Prellenkirchen. Nyelv: német. SJ 1761. okt. 20. Bécs. Psz. 1771. Graz. †1816. jan. 26. Pozsony.
Életrajz
Az alsó-ausztriai Prellenkirchenből származott, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Győrben végezte a tanárképzőt. 1765–6-ban Bécsben bölcseletet, 1767-től Grazban előbb szentírási görög és héber nyelvet, valamint matematikát, utána négy évig teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1771-ben. Tanári működését a bécsi Theresianumban kezdte, ahol civil és katonai építészetet adott elő, a Társaság feloszlatása után is ott tanított. 1777-ben a Nagyszombatból Budára költözött egyetemen a gyakorlati mértan tanára lett. Fontos szerepe volt az 1782-ben alapított Institutum Geometricum tervezésében és beindításában. Az intézet célja volt mérnököket kiképezni, akik képesek folyókat szabályozni, csatornákat építeni, mocsarakat lecsapolni, gátakat és malmokat készíteni, utakat és hidakat tervezni, valamint középületeket emelni. Ő volt a magyar mérnökképzés megalapítója. 1785–6-ban a bölcsészeti kar dékánja, a Geometriai Intézet igazgatója és 1791–2-ben az egyetem rektora volt. 1800-ig tanított. Pestről Pozsonyba került az akadémia rektorának. 1803-ban királyi tanácsos és a győri tankerület főigazgatója lett. Kanonokként halt meg.
M
M: Elementa architecturae. Buda, 1779; Praktische Mathematik. 2 k. Pozsony, 1788; Die Feldmesskunst. 2 k. Pozsony, 1788; Compendium geometriae subterraneae. Bécs, 1788–97; Mathesis practica. Geometria practica. Buda, 1796; Arithmetica. Buda, 1797; Compendium hydrotechnicum. Bécs, 1797; Descriptio brevis construendae fornacis. Bécs, 1797; Idea specularium monumentorum. Bécs, 1797; Elementa algebrae. Pest, 1799.
Ir
Ir: DHCJ IV. 3297–8; MAMŰL IX. 391–2; MÉL II. 489–90; MKL XI. 490; Nom. III. 1341; Petrik 1712–1860/III.; So VI. 1491 Zelliger 428–9; Szentpétery I.: A bölcsészettudományi kar története 1635–1935. Bp., 1935; Fodor F.: Az Institutum Geometricum. Bp., 1954; Lakatos A.: Rausch Ferenc. A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára. Kalocsa, 1998. 149–50; Szögi L.: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635–2002. Bp., 2003.
Születési idő
1743-09-13
Születési hely
Prellenkirchen
Belépés ideje
1761-10-20
Belépés helye
Bécs
Papszentelés ideje
1771
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1816-01-26
Halálozás helye
Pozsony
Beszélt nyelvek
német

Ravasz Ferenc

Ravasz Ferenc
1649. okt. 3. Nagyszombat. Nyelv: magyar. SJ 1668. okt. 27. Trencsén. Psz. 1681. Nagyszombat. F. 1687. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1727. aug. 7. Nagybánya.
Életrajz
Szülővárosából, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Ungváron tanított grammatikát. 1673–6-ban Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult és egy évig grammatikát tanított, majd Kassán a humaniorákat. 1678–81 között Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1681-ben. Utána egy évig Komáromban grammatikát tanított, majd Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1684-ben Varasdon a gazdasági ügyeket intézte. 1685-ben Komáromban, 1686–7-ben Nagyszombatban volt hitszónok. 1688–91-ben Nagybányán, 1692–6-ban Pécsett házfőnökként működött. Utána két évig Kőszegen volt hitszónok. 1699–1701 között Trencsénben, 1702–4-ben Kőszegen és 1705-ben Győrben a gazdasági ügyeket intézte. 1706-ban Turócon, 1707-ben Komáromban volt házfőnök. Utána egy évig Pozsonyban a gazdasági hivatalt látta el. 1709–12-ig Szakolcán rektorként és 1714-től 1725-ig Nagybányán házfőnökként működött. Ott maradt haláláig, előbb mint a korábban megkezdett építkezések irányítója, majd betegeskedett.
M
M: Néhány megjegyzés 1687-ből az erdélyi ortodoxok egyesüléséről. Nilles 180–6.
Ir
Ir: LKKOS 1144–5; Nilles 776–80; Nom. III. 1343; Pe 141; Szi XI. 620–1; Fricsy Á.: Ravasz Ferenc (1649–1722). Magyarok Kelet és Nyugat metszéspontján. Esztergom, 1994.
Születési idő
1649-10-03
Születési hely
Nagyszombat
Belépés ideje
1668-10-27
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1687-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1681
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1727-08-07
Halálozás helye
Nagybánya
Beszélt nyelvek
magyar

Ravasz Lukács

Ravasz Lukács
1592. okt. Fell. SJ 1614. szept. 4. Brünn. Psz. 1623. Graz. F. 1628. júl. 31. Szepeshely. C. sp. †1634. ápr. 18. Kolozsmonostor.
Életrajz
Huszonkét éves korában, 1614-ben Brünnben lépett be a Társaságba. A második próbaévet Leobenben végezte. 1617–8-ban Grazban bölcseletet tanult. Utána Homonnán tanított középiskolában. A következő évet a lengyelországi Sandomierzben töltötte. 1621-ben Poznańban kezdte meg teológiai tanulmányait, és Grazban folytatta. 1623-ban szentelték pappá. 1624-ben Nagyszombatban grammatikát tanított. Utána Ebendorfban végezte a harmadik próbaévet. 1627-től Erdélyben, Almáson a gróf Csáky családnál volt lelkipásztor. 1633-tól Kolozsmonostoron az erdélyi misszió főnöke volt.
Ir
Ir: CPA II. 721–2.
Születési idő
1592-10-0
Születési hely
Fell
Belépés ideje
1614-09-04
Belépés helye
Brünn
Fogadalomtétel ideje
1628-07-31
Fogadalomtétel helye
Szepeshely
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1623
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1634-04-18
Halálozás helye
Kolozsmonostor

Reigai György

Reigai György
1678. ápr. 23. Pozsony. Nyelv: magyar. SJ 1699. okt. 27. Trencsén. Psz. 1712. Graz. F. 1714. febr. 2. 4 fog. prof. Eger. †1748. szept. 27. Kolozsvár.
Életrajz
Pozsony környékén született, Nagyszombatból bölcsészként lépett be a Társaságba. 1702-ben Egerben, 1703–5-ben Kolozsváron grammatikát tanított. 1706-ban Nagyszombatban kezdte meg teológiai tanulmányait; 1707–8-ban újra Kolozsváron tanított középiskolában. 1709–12-ben Grazban fejezte be a teológiát. Ott szentelték pappá 1712-ben. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1714–5-ben Egerben hitszónok volt. 1716–24-ben Balázsfalván a görög katolikus püspök teológusának hivatalát látta el. 1725-ben Kolozsváron volt házgondnok. 1726–7-ben Nagybányán házfőnökként működött. 1728–30-ban Nagyszombatban házi lelkiatya, 1730–1-ben Kőszegen rektor, 1732-ben Nagyszombatban ismét házi lelkiatya volt. 1733–8-ban Fogarasban a görög katolikus püspök teológusaként szolgált. 1739–42-ben Kolozsváron házi lelkiatyaként, valamint a bácsi és kolozsmonostori birtokokon misszionáriusként dolgozott.
Ir
Ir: Nilles 401–2; Nom. III. 1354–5; Pe 539; György L.: Reigai György. A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története. Kolozsvár, 1992. 63.
Születési idő
1678-04-23
Születési hely
Pozsony
Belépés ideje
1699-10-27
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1714-02-02
Fogadalomtétel helye
Eger
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1712
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1748-09-27
Halálozás helye
Kolozsvár
Beszélt nyelvek
magyar

Reisz Elemér

Reisz Elemér
1904. márc. 6. Nyomja. Nyelv: magyar. SJ 1921. aug. 14. Szeged. Psz. 1932. jún. 19. Szeged F. 1939. febr. 2. 4 fog. prof. 1949–55 tartományfőnök, II. szekció. †1983. máj. 26. Hamilton.
Életrajz
Nyomján született, Szegeden lépett be a Társaságba, ahonnan rövidesen új helyükre, Érdre kerültek az újoncok. 1924–5-ben Szegeden, 1926-ban az angol Jersey-ben tanult bölcseletet. 1927–9-ben Pécsett egy évig konviktusi felügyelő és két évig az angol és francia nyelv tanára vot. 1930-tól a teológia első két évét Rómában, a többit Szegeden végezte. 1932-ben szentelték pappá. 1934–5-ben Szegeden, a következő két évben Bp.-en tanított bölcseletet. 1938-ban a pesti Manrézában az újoncmester helyettese volt, s egyben elvégezte a harmadik próbaévet. 1939-ben Bp.-en lett a missziós központ vezetője, a Katolikus Missziók című folyóirat szerkesztője és a kínai magyar misszió otthoni felelőse. A szegedi egyházmegyeközi szemináriumban ő kezdte el a missziológia tanítását. A zsidóüldözés idején Jánosi és Raile atyákkal együtt sokakat megmentett. 1947 végétől a bp.-i rendház főnöke volt. 1949-ben külföldre kellett szöknie. Akkorra a tanuló rendtagok java része már nyugaton volt. Az év végén a külföldön tartózkodó magyar jezsuiták (az úgynevezett II. szekció) elöljárójává őt nevezte ki a rendfőnök. Ennek első, 1951-re szóló katalógusa alapján a huszonhét kínai misszionáriussal együtt hetvenöt pap, hatvannyolc tanuló rendtag és tizennyolc segítőtestvér, összesen százhatvanegy tagja volt. Négyéves működése alatt fő gondja volt a fiatalok kiképzésének megszervezése és az apostoli munkák elindítása. Volt egy tanulmányi közösség, mely 1949–51-ig az északolasz Chieriben s utána 1954-ig Leuven-Egenhovenben működött. P. Reisz szervezőmunkáját tükrözi az 1955-ös évi katalógus. Három rendház tartozott a hatáskörébe Kanadában: a courtlandi, a hamiltoni és a torontói magyar plébániák hét atyával és egy testvérrel. Rajtuk kívül még három atya végzett Kanadában magyar munkát, azonkívül Ausztráliában négy, az Egyesült Államokban kettő és Törökországban egy. Fő- és középiskolákban huszonhárman tanítottak. Ugyanakkor az atyák közül húszan, a tanuló rendtagokból huszonheten végeztek bölcseleti, teológiai vagy profán tanulmányokat. Kollégiumi nevelő kilenc volt. Ezzel megvetette a II. szekció működésének alapjait a következő évtizedekre. Tartományfőnöksége után 1956-tól Shrub Oakban, majd Staten Islandról mindig gyöngébb egészséggel lelkipásztori munkát végzett. 1979-től a kanadai Courtlandon, majd 1981-től haláláig a hamiltoni Szent Erzsébet Otthonban élt.
M
M: Bellarmin Szent Róbert élete. Bp., 1931; Én vagyok az élet és a fény […] Képes ismertetés a missziókról. (Név nélkül.) Bp., 1939; A Jézus Társaság és a világmisszió. Bp., 1942; Szabadíts meg a gonosztól. (Kővári Károllyal). Hamilton, 1982.
Ir
Ir: Cat. Def. II. 85; F-V 22; MJTN 190; MKL XI. 544; Tóth 31; Kővári K.: P. Reisz. Cor Unum 166. (1983. június) 1–2; Békési I.: †P. Reisz Elemér S. J. 1904–1983. Anima Una 90. (1983. július) 3–5; Nagy F.: Két halottunk: Reisz Elemér. A Szív 69. (1983. július) 7, 310–311, 337; P. Reisz Elemér SJ (1904–1983). Szolgálat 60. (1983. karácsony) 98–9; Koch I.: Reiss Elemér. FMJ 55. (1983. karácsony) 7–8; Békési I.: P. R. E. MJV III. 7–11.
Születési idő
1904-03-06
Születési hely
Nyomja
Belépés ideje
1921-08-14
Belépés helye
Szeged
Fogadalomtétel ideje
1939-02-02
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1932-06-19
Papszentelés helye
Szeged
Halálozás ideje
1983-05-26
Halálozás helye
Hamilton
Beszélt nyelvek
magyar

Reizer József

Reizer József, testvér
1704. febr.14. Brassó. Nyelv: magyar, német, román. SJ 1727. okt. 9. Bécs. F. 1738. márc. 25. †1769. márc. 21. Kolozsvár.
Életrajz
Brassóban született, Győrből gyógyszerészként lépett be Bécsben a Társaságba. Egész életében gyógyszerészként és betegápolóként dolgozott. A próbaévek után állomáshelyei voltak: 1730–3: Klagenfurt, 1734–5: Eger, 1736–53: Kolozsvár, 1754–5: Varasd és 1756–69: újra Kolozsvár.
Ir
Ir: Nom. III. 1359; So VI. 1643; St 298; Szi XI. 724.
Születési idő
1704-02-14
Születési hely
Brassó
Belépés ideje
1727-10-09
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1738-03-25
Halálozás ideje
1769-03-21
Halálozás helye
Kolozsvár
Beszélt nyelvek
román

Remethey Lukács

Remethey Lukács
1608. márc. 28. Remete. SJ 1631. okt. 19. Bécs. Psz. 1641. márc. 30. Nagyszombat. F. 1649. máj. 23. C. sp. Nagyszombat. †1651. aug. 15. Ungvár.
Életrajz
Erdélyi származású volt, huszonhárom éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A bölcseleti tanulmányokat 1634–5-ben Grazban, a teológiát 1639–42-ben Nagyszombatban végezte. Ott szentelték pappá 1641-ben. Első papi éveiben Szatmáron volt hitszónok. Ezt követően állandóan változtatta állomáshelyét: dolgozott Homonnán, Károlyvárosban, Győrben, Nagyszombatban, Kolozsmonostoron és Ungváron, ahol negyvenhárom éves korában halt meg.
Ir
Ir: CPA II. 724–5.
Születési idő
1608-03-28
Születési hely
Remete
Belépés ideje
1631-10-19
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1649-05-23
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1641-03-30
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1651-08-15
Halálozás helye
Ungvár

Rényes Antal

Rényes Antal
1928. szept. 26. Bp. SJ 1947. aug. 14. Bp. Psz. 1959. dec. 6. Róma. F. 1966. aug. 15. †1968. dec. 15. San Miguel.
Életrajz
1947–9 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius, majd külföldre távozott. 1951-ben Pullachban, 1952–3 között Leuvenben tanult filozófiát. 1954–5 között Innsbruckban a Mária-kongregáció vezetője volt. 1956-ban Feldkirchben alprefektusként működött. 1957–60 között Rómában teológiát tanult. 1961-ben Münsterben végezte a terciát. 1962-ben Frankfurtban a grádus vizsgára készült. 1963–7 között Rómában biennumot végzett, filozófiatörténetet tanult. 1968-ban az argentin San Miguelben filozófiatörténetet oktatott.
Ir
Ir: MJTN 191; Miklósházy A.: P. Rényes Antal SJ (1928–1968). Anima Una XII. 3. (1969. június) 1–3.
Születési idő
1928-09-26
Születési hely
Bp
Belépés ideje
1947-08-14
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1966-08-15
Papszentelés ideje
1959-12-06
Papszentelés helye
Róma
Halálozás ideje
1968-12-15
Halálozás helye
San Miguel

Rényes István

Rényes István
1647. márc. Nagyvárad. Nyelv: magyar. SJ 1666. okt. 17. Trencsén. Psz. 1677. Bécs. F. 1684. febr. 2. †1699. júl. 7. Pozsony.
Életrajz
Nagyváradon született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben tanított grammatikát. 1670–2-ben Grazban bölcseletet, 1673–6-ban Bécsben teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1676-ban. 1677–9-ben Gyöngyösön egy-egy évig grammatikát tanított, hitszónok és házfőnök volt. 1680-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána egy-egy évig bölcseletet tanított Nagyszombatban, Kassán, majd újra Nagyszombatban. 1684–6-ban Kassán hitszónok és vicerektor volt. 1686–9-ben Trencsénben rektorként és újoncmesterként működött. 1691-től Nagyszombatban négy évig a magyar szeminárium igazgatója, három évig a ház lelkiatyja volt. 1698-tól haláláig Pozsonyban mint hitszónok működött.
M
M: Halotti beszéd Milith Klára, gr. Csáky Istvánné fölött. Lőcse, 1685; Halotti beszéd Holló Zsigmond fölött. Lőcse, 1685; Rara avis in terris. Lőcse, 1685.
Ir
Ir: Guilhermy II. 16; MKL XI. 571; Nom. III. 1363; Pe 120; Po Magyar 752; RMK I. 1343–4, II. 1571; So VI. 1667; St 298; Szi XI. 781–2.
Születési idő
1647-03-0
Születési hely
Nagyvárad
Belépés ideje
1666-10-17
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1684-02-02
Papszentelés ideje
1677
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1699-07-07
Halálozás helye
Pozsony
Beszélt nyelvek
magyar

Reöthy Szilárd József

Reöthy Szilárd József
1896. dec. 21. Nagyszelmenc. SJ 1920. aug. 14. Psz. 1930. júl. 20. F. 1936. febr. 2. †1974. aug. 10. Bp.
Életrajz
A jezsuiták nagyszombati gimnáziumában, majd a bp.-i Tudományegyetem magyar–német szakán tanult. Közben kitört a háború: 1916–8 között frontszolgálatot teljesített. Leszerelése után tanulmányai folytatása nehézségekbe ütközött, ekkor határozta el belépését a Jézus Társaságába. 1920–2 között Érden volt novícius. 1922–5-ig Szegeden filozófiát tanult, majd a pécsi Pius Gimnáziumba került nevelőtanárnak. 1927–30 között Innsbruckban teológiát tanult, majd Nagykapornakon betegeskedett, és a Manrézában lábadozott. 1931–3 között Nagykapornakon plébániai kisegítő és hitoktató volt, majd egy évig a pesti Jézus Szíve-templomban lelkipásztor. Utána két évig a Manrézában lakott, a terciát végezte, illetve lelkigyakorlatos mester volt. 1936–42 között Pécsett a Pius internátusában volt főprefektus. 1943–4 között a Manrézában dolgozott gondnokként és lelkigyakorlat-vezetőként. 1944–50 között Mezőkövesden volt házfőnök. A szétszóratás után a veszprémi egyházmegyébe vették át. Galambokon, Zalaszentbalázson működött lelkipásztorként. Vesegyulladással megbetegedett, Sümegre helyezték. 1956–74 között Dunaharasztiban betegeskedett.
Ir
Ir: MJTN 191; Holovics F.: Reöthy Szilárd József (1896–1974) Barátaink Levelei. 1974. október 23. Függelék 7–10; Uő: P. Reöthy Szilárd József SJ (1896–1974). Anima Una 52. (1975. február) 1–3; Uő: P. Reöthy Szilárd József SJ (1896–1974). Jezsuita misszió, Mezőkövesd, 2010. 386–9; Miklósházy 46–7.
Születési idő
1896-12-21
Születési hely
Nagyszelmenc
Belépés ideje
1920-08-14
Fogadalomtétel ideje
1936-02-02
Papszentelés ideje
1930-07-20
Halálozás ideje
1974-08-10
Halálozás helye
Bp

Répszeli László

Répszeli László
1703. ápr. 24. Böde. Nyelv: magyar. 1725. okt. 9. Trencsén. Psz. 1735. F. 1740. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1763. ápr. 24. Buda.
Életrajz
Bödén született, Nagyszombatból a bölcseleti doktori cím elnyerése után lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1726–30-ban Pozsonyban, 1731-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát 1732–5-ben Bécsben végezte. 1735-ben szentelték pappá. A következő évben Grazban egyházjogot tanult. 1737-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1739–42-ben Kolozsváron bölcseletet, 1743–9-ben Nagyszombatban egy-egy évig kazuisztikát és egyházjogot, négy évig teológiát tanított. Közben 1743-ban a bölcsészeti kar, 1744-ben a jogi és 1746–8-ban a teológiai kar dékánja volt. Utolsó évében a szemináriumot vezette. 1750–2-ben Kassán rektor, 1753-ban Budán iskolaigazgató, 1754–6-ban Nagyszombatban a szeminárium vezetője volt. 1757–60-ban Kolozsváron rektorként, majd 1763-ban Budán házi lelkiatyaként működött. A magyar őstörténetet tárgyaló művével elindította a honfoglalás történelmi kutatását. A joghallgatók számára írt tankönyvei (Syntagma) elsőrangú bevezetések voltak a jogtudományba.
M
M: Hunnias, sive hunnorum e Scythia asiatica egressus. Nagyszombat, 1731; Rhetor officiosus. Nagyszombat, 1738; Metamorphosis septi-collis dacici. Kolozsvár, 1741; Syntagma juris ungarici. 2 k. Kolozsvár, 1741–2; Firmum in adversis praesidium. Nagyszombat, 1742; Idea actionum juridicarum. Nagyszombat, 1742; Syntagma juris Hungarici, complectens […] Transylvaniae leges. Nagyszombat, 1743; Memoriale confessariorum. Nagyszombat, 1747.
Ir
Ir: LKKOS 1150; MAMŰL X. 76–7; MÉL II. 505; MKL XI. 575; Nom. III. 1363; Pe 813; Petrik 1712–1860/III, V, VII; Po Magyar 315; So VI. 1669; St 298; Szi XI. 796–7; Répszeli László (1703–1763). KJKT 73; Szörényi.
Születési idő
1703-04-24
Születési hely
Böde
Halálozás ideje
1763-04-24
Halálozás helye
Buda
Beszélt nyelvek
magyar

Rescalli Franz

Rescalli Franz
1651. nov. 1. Bécs. Nyelv: német. SJ 1667. okt. 9. Bécs. Psz. 1680. Bécs. F. 1685. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. 1705–8, 1711–2 tartományfőnök. †1713. okt. 26. Bécs.
Életrajz
Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A második próbaévet Leobenben végezte. 1670–3-ban Grazban volt tanítóképzőben, majd ugyanott bölcseletet tanult. 1674–6-ban Linzben tanított középiskolában. 1677–80-ban Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1680-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1682–4-ben Bécsben matematikát tanított, majd előadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1688-tól egy-egy évig kontroverziát és kazuisztikát tanított, közben a bölcsészeti kar dékánja volt. 1692–7-g a teológia tanára volt. 1698-ban Grazban tanított teológiát, és a teológiai kar dékáni feladatát látta el. 1699-ben visszatért Bécsbe tanulmányi főnöknek. 1700–4 között rektor volt. 1705–8-ban a rendtartományt vezette. 1710-ben Grazban az egyetem kancellárja, 1711-ben rektor lett. 1713 májusában a bécsi professzusház vezetését vette át, ahol október 9-én meghalt.
M
M: Orationes heroae herorum Austriacorum contra Turcas. Bécs, 1686; Psalterium lyricum. H. n., 1696.
Ir
Ir: Nom. III. 1364; So VI. 1673–4; St 299.
Születési idő
1651-11-01
Születési hely
Bécs
Belépés ideje
1667-10-09
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1685-02-02
Fogadalomtétel helye
Bécs
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1680
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1713-10-26
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Resch Ferenc

Resch Ferenc
1886. júl. 27. Pomáz. Nyelv: magyar. SJ 1905. szept. 7. Nagyszombat. Psz. 1918. Innsbruck. F. 1923. febr. 2. †1943. okt. 24. Taming.
Életrajz
Pomázon született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1908–9-ben Kalocsán tanított. 1910–2-ben Pozsonyban, 1913-ban Innsbruckban tanult bölcseletet. 1913–5-ben Pécsett egy évig konviktusi nevelő, két évig földrajztanár volt. 1916–9-ben Innsbruckban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1918-ban. 1920-ban Bp.-en a házgondnok helyettese volt, és lelkipásztori munkát végzett. A következő évben a hollandiai Exatenben volt harmadik probációban. 1922-ben Rómában, majd Bp.-en készült a bölcselet tanítására. 1924–33 között Szegeden tanított. 1934-ben ment a kínai misszióba. Először Tamingban nyelvet tanult, majd egy évig házgondnok és a gazdasági ügyek intézője volt. 1936–42-ben Sien-Hszienben bölcseletet tanított. 1943-ban Tamingban betegeskedett, október 24-én halt meg.
M
M: Sien-Hszienben név nélkül, privát használatra kiadta bölcseleti kurzusának szövegeit: Logica maior, seu critica. 1936; Logica minor, seu dialectica. 1936; Principia critica historiae. 1936; Psychologia speculativa. 1937; Theodicea, seu theologia naturalis. 1937; Cosmologia, seu Philosophia Naturalis. 1938; Metaphysica generalis, seu ontologia. 1939.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 22.800; F-V 22–3; MJTN 191–2; MKL XI. 576; P. Resch Ferenc (1886–1943). Katolikus Missziók (1944) 2, 9–10; Petruch II. 275.
Születési idő
1886-07-27
Születési hely
Pomáz
Belépés ideje
1905-09-07
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1923-02-02
Papszentelés ideje
1918
Papszentelés helye
Innsbruck
Halálozás ideje
1943-10-24
Halálozás helye
Taming
Beszélt nyelvek
magyar

Retz Franz

Retz Franz
1673. szept. 13. Prága. Nyelv: német. SJ 1689. okt. 14. Brünn. Psz. 1702. szept. 30. Olmütz. F. 1707. febr. 2. 4 fog. prof. Olmütz. Rendfőnök 1730. nov. 30. Róma. †1750. nov. 19. Róma.
Életrajz
Prágában született, tizenhét éves korában, Brünnben lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányait Olmützben végezte 1692–4 között, majd hat évig különböző kollégiumokban tanított. Teológiát 1700–3 között szintén Olmützben tanult, ahol 1702-ben pappá szentelték. 1705–8-ig bölcseletet, 1709–11-ben Prágában teológiát tanított. Bölcseletből ott szerzett doktorátust 1703-ban, teológiából Olmützben 1709-ben. 1711–8 között Rómában a német asszisztencia titkára volt. 1718–20 között Prágában tartományfőnök, utána rektor volt a Szent Kelemen Kollégiumban, majd 1723–5-ig újra tartományfőnök, 1725-től Rómában a német asszisztencia vezetője lett. P. Tamburini halála után, 1725-ben vikáriussá választották, és mint ilyen hívta egybe 1730. november 19-re a rendi nagygyűlést, amelyen november 30-án hetven választóból hatvannyolcan őt jelölték rendfőnöknek. A nagygyűlés főbb rendelkezései voltak: 15. dekrétum a kiadandó könyvek cenzúrájáról, melyben kiemelték az olvasók szempontját is; a 25. előírta, hogy a rendtagok vakációjukat csak kivételes esetben tölthetik rendházon kívül. A jezsuiták nem vállalhatnak politikai küldetéseket, amelyeket a rend alkotmánya tilt, és nem köthetnek szerződést a tartományfőnök engedélye nélkül.
A rendi nagygyűlés legfontosabb döntése, a 36. dekrétum érintette a bölcselet tanítását, amelyben el kell hagyni minden felesleges szubtilitást. Követni kell Arisztotelészt, ami megfelel a rendalkotmány előírásainak, és fontos a teológia tanításában. Ez áll az „általános” fizika tanítására is. Arisztotelész rendszerét alkalmazni lehet a „speciális” fizika kísérleteiben is.
A 17. század végétől mind több nehézség támadt, hogyan lehet a bölcseletet harmonizálni az új tudományos irányokkal, főleg a kísérleti fizikával, a természettudományokkal és a matematikával. Problémát okoztak a tanításban Descartes, Gassendi és Malebranche tételei is, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyniuk a korszerű oktatásban.
Retznek sok nehézséget okozott, különösen a latin országokban, a felvilágosodás, a szabadkőművesség és különösen Voltaire egyre növekedő befolyása. E veszélyek miatt levelet írt a Társaságnak, és főleg a szeretetre és az imára buzdított. Jean-François Régis szentté avatásával kapcsolatban kiemelte az akkoriban közkedvelt népmissziók munkáját, főleg Közép-Európában.
Rendfőnöksége alatt Lengyelország sokat szenvedett a kozákok támadásai miatt 1734-ben. A vietnami Tonkingban öt jezsuitát öltek meg 1737-ben. A későbbi években a jezsuiták Indiában megkezdték munkájukat a páriák között is. Spanyol-Amerikában 1749-ben kétezer-százhetvenegy jezsuita működött, legfontosabb munkájuk a redukciókban folyt. Nagy szerepet játszottak a rend lelkipásztori munkájában a Mária-kongregációk, melyek a szegények szervezett gondozásában tűntek ki. XIV. Benedek pápa 1748-ben bullával erősítette meg a kongregációkat. Ugyanő 1742-ben megerősítette XI. Kelemen pápa ítéletét a kínai rítus eltiltásában. 1746-ban visszavonta X. Ince pápa 1646-os, a kilencévenként tartandó rendi nagygyűlésről szóló rendeletét.
Retz rendfőnök idején a jezsuiták száma az öt asszisztenciában, harmincnégy rendtartományban és kétszázhetvenhárom misszióban 1749-ben huszonkétezer-ötszáznyolcvankilenc volt, ebből tizenegyezer-kétszázkilencvenhárom pap. A legnagyobb a felsőnémet rendtartomány volt ezernyolcvankét taggal.
Ir
Ir: Generálisok 44–5.
Születési idő
1673-09-13
Születési hely
Prága
Belépés ideje
1689-10-14
Belépés helye
Brünn
Fogadalomtétel ideje
1707-02-02
Fogadalomtétel helye
Olmütz
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1702-09-30
Papszentelés helye
Olmütz
Halálozás ideje
1750-11-19
Halálozás helye
Róma
Beszélt nyelvek
német

Révay Tibor

Révay Tibor
1874. febr. 5. Zenta. SJ 1930. nov. 3. Bp. Psz. 1896. jún. 24. F. 1941. febr. 2. †1956. máj. 13. Pannonhalma.
Életrajz
A kalocsai főegyházmegye címére szentelték fel. Két évig volt káplán Szenttamáson, 1898-ban Császka György kalocsai érsek érseki szertartóvá és iktatóvá, majd hamarosan érseki titkárrá nevezte ki. 1915-ben, Hinger Mihály halála után, Várady L. Árpád érsek irodaigazgatóvá, majd 1916-ban főszékesegyházi kanonokká nevezte ki, amely tisztséget 1930 novemberéig viselte, amikor is a Jézus Társaságába lépett. Zichy Gyula érsek 1926-ban pápai prelátus címet szerzett neki. 1930–2 között a zugligeti Manrézában volt novícius, majd 1933–47-ig a zugligeti Manréza lelkigyakorlatos ház igazgatója volt, rendszeresen tartott lelkigyakorlatokat, szerkesztette a Manréza című újságot, és gyóntatott a házban. 1948–50 között a Manréza lelki vezetője és a jezsuita novíciusok gyóntatója volt. 1950-től a pannonhalmi szociális otthon lakójaként élt haláláig.
Ir: MJTN 192; Dr. Révay Tibor. Kalocsai–Pécsi Diáklap 6. (1929. szeptember) 5, 3; Kujáni F.: Adatok Dr. Révai Tibor prelátus-kanonok, később J. T. atya életéhez. Levél Barátomnak 1969. március 30. 7–8; Miklósházy 47.
Születési idő
1874-02-05
Születési hely
Zenta
Belépés ideje
1930-11-03
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1941-02-02
Papszentelés ideje
1896-06-24
Halálozás ideje
1956-05-13
Halálozás helye
Pannonhalma

Reviczky Antal

Reviczky Antal
1723. jan. 17. Sátoraljaújhely. Nyelv: magyar. SJ 1738. okt. 14. Bécs. Psz. 1752. Nagyszombat. F. 1756. febr. 2. †1781. dec. Buda.
Életrajz
Sátoraljaújhelyen született, Bécsből lépett be a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1742–4-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána Passauban egy, Pozsonyban két évig tanított középiskolában. 1748–9-ben Bécsben matematikát tanult, majd Nagyszombatban végezte a teológiai tanulmányokat. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1755–9-ben Nagyszombatban két évig matematikát, két évig bölcseletet, egy évig egyház- és profán történelmet tanított. 1760–70 között Budán a királyi kúrián intézte a rendtartomány ügyeit. 1771–3-ban budai rektor és plébános volt. A feloszlatás után 1778-ig Budán volt plébános, majd tábori főlelkészként és lekéri apátként működött. Fizikatankönyveiben, valamint botanikai és zoológiai műveiben tekintetbe vette a modern irányzatokat is.
M
M: Votum, Immacolatum Conceptum Deiparae tuendi. Nagyszombat, 1751; Panegyricus D. Ignatio de Lojola dictus. Nagyszombat, 1752; Universae matheseos brevis institutio. 3 k. Nagyszombat, 1752–3; Elementa philosophiae generalis, seu metaphysica. Nagyszombat, 1757; Elementa philosophiae rationalis. Nagyszombat, 1757; Elementa philosophiae naturalis. 2 k. Nagyszombat, 1757–8; Institutiones physicae generalis et particularis. 2 k. Nagyszombat, 1757–8; Tentamen physicum ex praelectionibus. Nagyszombat, 1758; Astronomiae physicae juxta Newtonii principia breviarium. Nagyszombat, 1760.
Ir
Ir: LKKOS 1154–5; MAMŰL X. 97–8; MÉL II. 515; MKL XI. 598; Nom. III. 1369; Petrik 1712–1860/III, V, VII; Po Magyar 620; So VI. 1687; St 299; Szi XI. 899–901; Zelliger 434–5; Bangha 170; Sárközy P.: Reviczky Antal (1723–1781). Nagyszombati régi matematikusok. Pannonhalma, 1933. 245–8; Rapaics R. A magyar biológia története. Bp., 1953; MFizTört; Csapodi Cs.: Reviczky Antal. A magyarországi fizika klasszikus évszázadai. 1590–1890. Piliscsaba, 2000. 111–2.
Születési idő
1723-01-17
Születési hely
Sátoraljaújhely
Belépés ideje
1738-10-14
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1756-02-02
Papszentelés ideje
1752
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1781-12
Halálozás helye
Buda
Beszélt nyelvek
magyar

Reviczky Ignác

Reviczky Ignác
1743. nov. 19. Nemeslubella. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1759. okt. 17. Bécs. Psz. 1771. Nagyszombat. †1801. febr. 18. Pozsony.
Életrajz
Nemeslubellán született, Nagyszombatból Bécsben lépett be a Társaságba. 1762-ben Nagybányán grammatikát tanított. 1763–4-ben Kassán végezte a bölcseletet. 1765–7-ben Lőcsén tanított. 1768–72 között Nagyszombatban egy évig matematikát és négy évig teológiát tanult. 1771-ben szentelték pappá. 1773-ban Esztergomban grammatikát tanított. A Társaság feloszlatása után az esztergomi egyházmegye papja lett.
M
M: Sermo de S. Ignatio. Nagyszombat, 1788; Introductio ad politica Regni Hungariae. Buda, 1790; Memoria Leopoldi II. apud Hungaros. Pest, 1802.
Ir
Ir: LKKOS 1155–6; Nom. III. 1370; So VI. 1688; St 299; Szi XI. 905–6.
Születési idő
1743-11-19
Születési hely
Nemeslubella
Belépés ideje
1759-10-17
Belépés helye
Bécs
Papszentelés ideje
1771
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1801-02-18
Halálozás helye
Pozsony
Beszélt nyelvek
szlovák