Online Jezsuita Történeti Névtár

Az itáliai Monfalconéban született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1623–7 között Grazban előbb három évig bölcseletet tanult, majd két évig a középiskolában tanított. Ezt tette 1628-ban Goriziában is. 1629–33-ban Grazban végezte a teológiát is. 1632-ben szentelték pappá. 1634-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1635–8-ban Grazban bölcseletet, kazuisztikát és kontroverziát tanított. 1639–41-ben Nagyszombatban teológiát tanított, 1639-ben a teológiai kar dékánja és utána két évig az egyetem kancellárja volt. 1642–7-ben Bécsben volt a teológia tanára. 1648-ban Grazban rektor lett, majd 1651-től négy évig kancellár. 1655–7 között rektor volt Bécsben, 1658-tól a tartományfőnök helyettese, 1659-től Grazban a teológiai kar dékánja, 1660–1-ben pedig a bécsi professzusház elöljárója volt. 1662–5-ben a tartományfőnöki hivatalt töltötte be. 1666-ban a tartomány tanulmányi felügyelője lett. A következő két évben Grazban a kancellári hivatalt töltötte be. 1669–70-ben a bécsi professzusház főnöke volt. 1673–5-ben Judenburgban a harmadik probációt vezette. 1676–9-ig Klagenfurtban volt rektor. 1680-ban a bécsi professzusházban gyóntatói feladatokat látott el. 1681-től haláláig, 1685-ig a bécsi kollégiumban volt házi lelkiatya.

Nagypalugyán született, Trencsénből Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1746–8-ban Bécsben tanulta a bölcseletet. 1749–50-ben Pécsett, majd egy-egy évig Nagyszombatban és Kassán tanított középiskolában. 1753–6-ban Nagyszombatban végezte a teológiát. 1756-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1758-ban misszionáriusként működött Liptószentmiklóson. 1759–60-ban Nagyszombatban görög nyelvet tanított a tanárképzőben. 1761–4-ben Kassán két évig bölcseletet, két évig szónoklattant és egyháztörténelmet adott elő. 1765-ben Budán kazuisztikát, utána Nagyszombatban három évig szentírástant tanított. 1770-től a feloszlatásig Budán a királyi kúrián a magyarországi jezsuiták jogi ügyeit intézte. 1776-ban besztercebányai prépost-kanonok és gimnáziumi igazgató lett. Számos alapítványt tett szegény tanulók számára. Hetvenéves korában lemondott igazgatói állásáról.

Linzben született, Grazból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaévek után 1666-ban Leobenben volt a tanárképzőben. 1667–9-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Klagenfurtban és Bécsben grammatikát tanított. 1673–6-ban Grazban végezte a teológiai tanulmányokat. 1676-ban szentelték pappá. Utána Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1678-ban Szepesváralján misszionárius, 1679-ben Nagyszombatban házgondnok, 1680–1-ben Selmecbányán házfőnökhelyettes, majd egy évig újra Nagyszombatban, két évig Passauban házgondnok volt. 1685-től haláláig, 1690-ig a Salm-ezrednél lelkészként vett részt Buda és Magyarország felszabadításában a török uralom alól.

Pozsonyban született, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1711–3 között Grazban tanult bölcseletet. 1714–6-ban Sopronban, 1717-ben Eperjesen tanított. 171821-ben Nagyszombatban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1723–4-ben Nagyszombatban előbb retorikát, majd bölcseletet tanított. 1725–8-ban Kassán három évig bölcseletet, egy évig kontroverziát tanított, és a nemesi konviktus igazgatója volt. 1730-ban Nagyszombatban kazuisztikát adott elő. 1731–5-ben Kassán a teológia tanára volt. Ezzel befejezte tanári működését, és megkezdte elöljárói pályafutását. 1736–8-ban Bécsben a tartományfőnök helyettese volt. 1739–44-ben a bécsi újoncházban a rektori és újoncmesteri hivatalt látta el. 1745–7-ig tartományfőnök volt. 1748–50-ben Grazban, 1751-ben a bécsi Pázmáneumban, 1752–4-ben Pozsonyban, 1755–60-ban a bécsi Theresianumban, 1761-ben Passauban, 1762–4-ben Pozsonyban, majd 1765–7-ben Győrben rektor, 1768-tól a Társaság feloszlatásáig Pozsonyban házfőnök volt. Utána is szülővárosában maradt, és ott halt meg nyolcvankilenc éves korában. Az osztrák rendtartomány nagy elöljárói közé tartozik.

1905–8-ban Nagyszombatban volt testvérnovícius, majd házi mindenes és szakács. 1909–10-ben Kalocsán szakács és pincemester, 1911-ben Szatmárnémetiben portás és ruhatáros, 1912-ben a pesti rendházban sekrestyés, ruhatáros és házi kísérő volt. 1913–5-ben Kalocsán portás, házi kísérő és házi mindenes. 1916–9-ben katonai szolgálatát töltötte a fronton. 1920–6 között Kalocsán volt portás és ruhatáros. 1927-ben Mezőkövesden volt portás, bevásárló, szakács, kertész és házi mindenes. 1928-ban a pesti rendházba került mint ruhatáros és házi kísérő. 1929–44 között Pécsett működött mint ruhatáros és házi mindenes. 1946-tól Nagykapornakon volt portás, ruhatáros és házi mindenes. A szétszóratás után haláláig a pannonhalmi szociális otthonban lakott.

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1742-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1743–6-ban Klagenfurtban tanulta a bölcseletet, és egy évig az alsósokat tanította. 1747-ben Judenburgban volt középiskolai tanár. 1748–9-ben Bécsben matematikát és 1750–3-ig teológiát tanult. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1755–6-ban Klagenfurtban, majd 1757-ben Linzben matematikát tanított. 1758–65 között Grazban öt évig matematikaprofesszor, hat évig a csillagvizsgáló, egy évig a fizikai intézet igazgatója volt. 1766–71-ben a selmecbányai Királyi Bányászati Akadémia tanára lett, és bányaméréstant, mechanikát és gépészetet adott elő; hallgatói számára modelleket készített. 1772–3-ban a traunkircheni rendházba vonult vissza, hogy megírja a mechanikáról szóló könyvét, amely a Társaság feloszlatása miatt nem került kiadásra. 1773 után világi pap lett, és magántanításból tartotta fenn magát. Mint több más bécsi exjezsuita, ő is jó kapcsolatot tartott fenn a szabadkőműves Ignaz Bornnal, és tagja volt a „Zur wahren Eintracht” nevű páholynak. Jelentős hatással volt a magyarországi műszaki oktatás fejlődésére. Munkái a technikatörténet fontos emlékei.

Próbaidejét Bécsben és Kassán végezte. Utána Sopronban két évig, Győrben egy évig tanított középiskolában. A teológiát 1671–4-ben Nagyszombatban végezte. Utána a rózsahegyi nagy misszió keretében Nizsnán volt plébános, és 1676-ban Liptószentmiklóson misszionárius. A következő évben Judenburgban volt harmadik próbaévben. 1678-ban Gyöngyösön grammatikát tanított. 1679–81-ben Lőcsén volt lelkipásztor, 1682–1-ben Kassán, 1683-ban Győrben intézte az anyagi ügyeket. A következő évben Kassán már beteg volt, és Bozókon halt meg 1685-ben.

Sároson született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1680–2-ben Grazban tanult bölcseletet. 1683-ban Pozsonyban tanított. 1684-ben Grazban matematikát tanult, majd 1685–7-ig Sopronban tanított. 1688–91-ben Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1691-ben. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1693–4-ben Kassán bölcseletet és matematikát tanított. 1696-ban Ungváron katekéta volt. 1697-től haláláig, 1710-ig Nagyszombatban tanított: 1703-ig matematikát, mellette az első négy évben kazuisztikát, majd a következő háromban egyházjogot. 1704-től haláláig teológiát adott elő. 1704–10-ig a teológiai kar dékánja is volt.

A Társaság második korszakának egyik első novíciusa volt, a galíciai Stara Wieśben végezte a noviciátust 1823–5 között. A képzés után hat évig lelkipásztorként működött a lembergi egyházmegye területén lévő rendházban. Elöljárói gyakorlati képességeit 1840-től az innsbrucki kollégiumban hasznosították: nyolc évig volt miniszter és házgondnok. A forradalom kitörésekor a linzi kollégiumban mint spirituális tevékenykedett, innen a brixeni egyházmegyébe menekült, és a Társaság felfüggesztése idején Brembühlben volt káplán. A jezsuita rend újbóli engedélyezése után, 1851-től a szatmárnémeti konviktus helyettes kormányzója, majd 1854-től Baumgartenbergben, később Szatmárnémetiben, végül 1862-től haláláig Nagyszombatban volt spirituális.

Bécsben született, ott végezte újoncidejét, és retorikát is tanult. 1564-ben Prágában és Nagyszombatban is tartózkodott. 1565–6-ban Bécsben bölcseletet tanult. 1567-ben Nagyszombatban, 1567–70-ben Bécsben, 1571–7-ben Olmützben tanított. 1577-ben Bécsben teológiát tanult. 1579–1603 között Grazban bölcseletet és teológiai tárgyakat tanított.

Fiuméban született, ott járt gimnáziumba, de még az érettségi előtt Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1919–20-ban Pécsett fejezte be a gimnáziumot, és érettségizett. 1921-ben Kalocsán kezdte el a bölcseleti tanulmányokat, amelyeket 1923-ban Szegeden fejezett be. 1924–5-ben Pécsett zeneprefektus volt, és földrajzot is tanított. 1925–9-ben Innsbruckban tanult teológiát. Bp.-en szentelték pappá 1928-ban. 1930-ban Bp.-en hitszónok volt. A következő évben Rómában végezte a harmadik probációt. 1932–41-ben Bp.-en lelkipásztor. Sokat foglalkozott a Szívgárdával, de keresett lelkigyakorlatadó is volt. 1942–3-ban Pécsett lelkipásztorként működött. 1944–9-ben Bp.-ről az országban nyolcnapos apologetikus előadás-sorozatokat tartott férfiaknak. 1950-ben a feloszlatásig a Manréza igazgatója volt. Utána 1952-ig Kaposváron végzett lelkipásztori munkát. A szétszóratás idején is, egészen szívinfarktusáig, 1981-ig rendszeresen végzett, ahol engedték, kisegítő lelkipásztori munkát plébániákon és más templomokban. Sokat írt és fordított. A szétszóratás idején tartott beszédei hat kötetet tesznek ki.

Németkéren született tanítócsaládban. Gimnáziumi tanulmányait a pécsi jezsuita Pius Kollégiumban végezte a Loyoleum internátus növendékeként. 1938-ban a bp.-i Manrézában lépett be a Társaságba. A próbaévek után retorikát is végzett. 1941–4-ben Kassán tanult bölcseletet. Utána két évig Kalocsán volt internátusi nevelő. 1946 őszén kezdte el a teológiát Szegeden. 1948 vége felé a rendtagok élete zaklatottá vált, főleg a rendház felének lefoglalása után. Ekkor született a döntés, hogy a tanuló rendtagok külföldön folytassák tanulmányaikat. Polgár a pappá szentelés előtt állt, és kérte, hogy a szökés rizikója előtt szenteljék őt pappá. Ez meg is történt Hamvas Endre püspök magánkápolnájában 1949. február 24-én. Polgár május 11-én Ausztriába szökött. A csoport Innsbruckból még az év nyarán az északolasz Chieribe költözött. Polgár itt fejezte be teológiai tanulmányait. 1952-ben a németországi Münsterben végezte a harmadik próbaévet. Onnan Rómába, a Jézus Társasága Történeti Intézetébe került. Fő és néhány éven belül kizárólagos munkája lett az Archivum Historicum Societatis Iesu folyóiratban megjelenő évi történeti bibliográfia elkészítése. Ötven évig végezte hihetetlen alapossággal ezt a munkát, amely kb. ötvenezer könyvészeti adatot foglal magában. Közben több bibliográfiai művet is kiadott: 1957-ben a rend 1560–1773 közötti magyarországi történetéről. 1965-ben jelent meg a Teilhard-bibliográfia, halálának tizedik évfordulójára. Gyakorlati cél vezette egy jezsuita történeti bibliográfia összeállításában. Főleg induló rendtörténészeknek mutatja be a legszükségesebb forrásokat és munkaeszközöket. Legjelentősebb műve a Bibliographie sur l’histoire de la Compagnie de Jésus 1901–1980 (3 rész 6 kötetben). Később tovább dolgozott e művén, amely már a 2000-es évet is magában foglalja, de csak cédulákon, mivel nem használt számítógépet. 2001. április végére elkészült ezzel a munkával is, hamarosan, május 25-én azonban rákban halt meg.

A belgiumi Laminéban született. 1580 márciusában Kölnben bölcseletből megszerezte a doktorátust. A hónap 12-én belépett a németországi Trierben a Társaságba. Egyszerű fogadalmat tett Bécsben 1581. június 24-én. 1582–4-ben Grazban, 1587-ben Olmützben középiskolában tanított. 1589-ben Prágában teológiát tanult. Ebben az évben szentelték pappá. 1590-től Český Krumlovban a fiatal jezsuitákat tanította, és a görög nyelv tanára volt. 1593–5-ben Olmützben tanított a középiskolában. 1596-tól haláláig, 1602-ig Kolozsváron működött mint házgondnok, templomigazgató és gyóntató.

A belgiumi Tongerenben született. Belépése előtt bölcseletet is tanult, és Kölnben megszerezte a doktorátust. 1576-ban ott lépett be a Társaságba. 1582–4-ben Bécsben tanult teológiát. 1585-ben szentelték pappá. 1586-tól Grazban a konviktus vezetője, 1590-től házgondnok, 1592-ben hitszónok a várban, 1593–4-ben újra házgondnok, 1595-ben udvari gyóntató volt. 1596–99-ben Kolozsváron, utána 1608-ig Grazban Báthory Zsigmond volt felesége, Mária Krisztierna főhercegnő gyóntatója volt. 1609–24-ig a Ferdinandeum igazgatója, 1610–6-ig Miksa főherceg, 1612-től az udvarhölgyek, 1618-tól a grazi udvar gyóntatója volt 1622-ig. Ettől kezdve a tartományfőnök és a rektori tanácsadói, 1627–8-ban a rektori hivatalt látta el. 1629-től házi lelkiatya és gyóntató volt. Az 1637-es évre már csak ez áll: „Idős”.

Érettségi vizsgája után orvosi pályára készült. Egy év elteltével azonban felvételét kérte a nyitrai szemináriumba, és a harmadik év végén belépett a Jézus Társaságába. Az első próbaév után Innsbruckban két évig bölcseletet tanult. 1918 őszétől óraadó tanár volt Kalocsán. A következő évtől végzi két évre szabott teológiai tanulmányait Innsbruckban, ahol 1920. július 26-án pappá szentelték. 1922-ben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1923–4-ben Bp.-en, majd Pécsett latin és történelem szakot végzett. Kalocsán volt gyakorló tanár, 1925-ben Pécsett szerezte meg a tanári diplomát. 1926–32-ig ugyanott tanár volt, és az internátus vezetője. 1933-tól Bp.-en két és Kalocsán egy évig lelkipásztori munkát végzett. 1937-ben Pécsett tanított, a következő két évben lelkipásztori munkát végzett Szegeden. Utána Bp.-en volt hitszónok és író. 1944–7 között Hódmezővásárhelyen működött. 1950-ben a rendházak feloszlatása után megélhetését magántanárként biztosította Bp.-en. 1965 elején súlyosan megbetegedett. Megoperálták, majd Pannonhalmára került a szociális otthonba, ahol rövidesen meghalt.

Az erdélyi Alvincban született, Brünnben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1605–7-ben Prágában bölcseletet tanult. 1608-ban Laibachban ismételte tanulmányait, és szükség esetén helyettesítette a tanárokat. 1609–11-ben Klagenfurtban tanított középiskolában, és könyvtáros volt. 1612–5-ben Grazban végezte teológiai tanulmányait. 1615-ben szentelték pappá. 1616–8-ig Homonnán magyar hitszónok és iskolaigazgató volt. 1619-ben a kassai katolikus kapitány kérte magához, ahol a sziléziai Grodzieczki Menyhért és Kőrösi Márk kanonok is dolgozott. Júliusban Pongrácz és Kőrösi együtt végezték évi lelkigyakorlatukat. A harmincéves háború kitörése után Bethlen Gábor erdélyi fejedelem betört Magyarországra, és csapatai Rákóczi György vezetése alatt elfoglalták Kassát. A kálvinista hajdúk a három papot hosszú kínzatások után szeptember 7-én megölték.

Andrásfalván született, még belépése előtt Kassán megszerezte bölcseletből a doktori fokozatot. Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1738–40-ben Pécsett tanított. 1741–2-ben Grazban, 1743–4-ben Bécsben tanult teológiát. 1744-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1746–52-ben Kolozsváron egy évig retorikát, négy évig bölcseletet, két évig kontroverziát tanított. 1753-ban Nagyszombatban kazuisztikát adott elő. A következő évben házgondnok volt Pécsett. 1755–7-ben Győrben egyházjogot tanított. 1758–65 között Liptószentmiklóson volt házfőnök. 1766-ban Szakolcán iskolaigazgatóként, 1767-ben Nagyszombatban házgondnokként működött. 1767 végén Besztercebányán a harmadik próbaévesek vezetője lett, de december 19-én meghalt.

Aspangban született, Grazból végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1692–4-ben a bécsi professzusházban, 1695-ben Pozsonyban tanított középiskolában. 1696–9-ben Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1699-ben. A következő évben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1701–2-ben Linzben, 1703-ban Bécsben, 1704–7 között Grazban három évig bölcseletet, egy évig kazuisztikát tanított. 1708–11-ben Budán rektor és plébános volt. 1712-ben Sopronban hitszónokként működött. 1713–5-ben Linzben kánonjogot, 1716-ban Grazban szentírástant, 1717-ben Nagyszombatban kánonjogot tanított. 1718–21 között Grazban a Ferdinandeum igazgatója volt. 1722–3-ban Laibachban, utána egy évig Grazban hitszónokként, majd két évig a Ferdinandeum igazgatójaként működött. 1727-ben Judenburgban a harmadik próbaévet, majd újra Grazban három évig a Ferdinandeumot vezette. 1731–2-ben Linzben, 1733–8-ban Grazban, majd 1739-től haláláig, 1743-ig újra Linzben házi lelkiatya volt.

Szülővárosából, Linzből lépett be Bécsben a Társaságba. 1763–6-ban ott végezte a tanárképzőt és a bölcseletet. 1707–9-ben Passauban, 1710-ben Klagenfurtban tanított. 1711–4-ben Grazban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1714-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1716-ban Bécsújhelyen tanított, majd megkezdte hitszónoki működését: 1717: Klagenfurt, 1718: Laibach, 1719–21: Graz, 1722-ben a bécsi professzusházban, 1723: Pozsony, 1724: Győr, 1725: Sopron, 1726: Passau, 1727–9: Klagenfurt, 1730: Leoben, 1731–4: Graz, 1735: Pozsony. Utána főleg Mária-kongregációkat vezetett: 1736–7-ben Linzben, 1738–9-ben Passauban, 1740-től haláláig, 1742-ig Pozsonyban.

Mantovában született, ott végezte humanista tanulmányait. 1550-ben részt vett római intellektuális körökben, ahol Ercole Gonzaga bíboros titkára és annak unokaöccsei mellett nevelő lett. 1556-ban velük Ferrarában, a következő évben Padovában, majd Nápolyban bölcseletet tanult. 1559-ben Gonzaga bíboros Fossanóban birtokot ajándékozott neki, és ezzel megkezdte önálló életét, majd újra Padovában tanult. A jezsuita Benedetto Palmio prédikációinak és barátai, a szintén jezsuita Gagliardi testvérek (Achille, Leonetto és Lodovico) hatására 1559-ben Rómában kérte felvételét a Jézus Társaságába. Néhány hét próbaidő után megkezdte teológiai tanulmányait. Röviddel utána a rendfőnök piemonti birtokára küldte, hogy ott kollégiumot alapítson. Ott szentelték pappá 1561 áprilisában. A következő évben Lyonban a kálvinisták fogságába esett. Szabadulása után a piemonti Chieriben végzett lelkipásztori munkát. 1563-ban visszatért Lyonba. A következő tíz évben Franciaországban működött. 1573-ban az új rendfőnököt választó nagygyűlésre Rómába ment mint az aquitaniai rendtartomány küldötte. P. Everardo Mercuriano lett az új rendfőnök, Possevino pedig a rend titkára. Négy évig végezte adminisztratív munkáját a központban. Életének következő szakasza a Szentszék szolgálatában telt, diplomáciai feladatokat látott el. Első küldetése 1577-ben Svédországba szólt. Remélte, hogy a királyt, III. Jánost, aki a katolikus lengyel Jagelló Katalint vette feleségül, visszavezetheti az egyházba. 1578-ban a király Rómába küldte tárgyalásokra. Az év decemberében a pápa az északi missziók, Magyarország, Oroszország, Litvánia, Pomeránia és Svédország apostoli vizitátorává nevezte ki. Visszatértében a lengyelországi Braunsbergben és a morvaországi Olmützben szemináriumokat alapított az ottani missziós munkára. Svédországi kísérlete kudarcot vallott. Ekkor került kapcsolatba Báthory István lengyel királlyal, akinek segítségével nagyarányú missziós tevékenységet fejtett ki főleg Lengyelországban és Erdélyben. Kereste a kapcsolatot Moszkvával is, hogy létrehozza az egyesülést a római és az ortodox egyházak között. Ez irányú törekvéséről írta Moscovia című művét. Báthory István halála után Bécs nyomására a pápa visszahívta Possevinót, de nem mehetett Rómába, hanem Padovába, ahol tudományos munkát folytatott. Ekkor írta nagy műveit (Bibliotheca selecta, Apparatus sacer). Lelkipásztori munkájában a lelkigyakorlatok vezetésére helyezte a fő súlyt. Lelki gyermekei közül kitűnik Szalézi Szent Ferenc, aki négyévi padovai tartózkodása alatt Possevinóban nemcsak lelki vezetőt, hanem kiváló nevelőt és tanítót talált.