Possevino Antonio

Mantovában született, ott végezte humanista tanulmányait. 1550-ben részt vett római intellektuális körökben, ahol Ercole Gonzaga bíboros titkára és annak unokaöccsei mellett nevelő lett. 1556-ban velük Ferrarában, a következő évben Padovában, majd Nápolyban bölcseletet tanult. 1559-ben Gonzaga bíboros Fossanóban birtokot ajándékozott neki, és ezzel megkezdte önálló életét, majd újra Padovában tanult. A jezsuita Benedetto Palmio prédikációinak és barátai, a szintén jezsuita Gagliardi testvérek (Achille, Leonetto és Lodovico) hatására 1559-ben Rómában kérte felvételét a Jézus Társaságába. Néhány hét próbaidő után megkezdte teológiai tanulmányait. Röviddel utána a rendfőnök piemonti birtokára küldte, hogy ott kollégiumot alapítson. Ott szentelték pappá 1561 áprilisában. A következő évben Lyonban a kálvinisták fogságába esett. Szabadulása után a piemonti Chieriben végzett lelkipásztori munkát. 1563-ban visszatért Lyonba. A következő tíz évben Franciaországban működött. 1573-ban az új rendfőnököt választó nagygyűlésre Rómába ment mint az aquitaniai rendtartomány küldötte. P. Everardo Mercuriano lett az új rendfőnök, Possevino pedig a rend titkára. Négy évig végezte adminisztratív munkáját a központban. Életének következő szakasza a Szentszék szolgálatában telt, diplomáciai feladatokat látott el. Első küldetése 1577-ben Svédországba szólt. Remélte, hogy a királyt, III. Jánost, aki a katolikus lengyel Jagelló Katalint vette feleségül, visszavezetheti az egyházba. 1578-ban a király Rómába küldte tárgyalásokra. Az év decemberében a pápa az északi missziók, Magyarország, Oroszország, Litvánia, Pomeránia és Svédország apostoli vizitátorává nevezte ki. Visszatértében a lengyelországi Braunsbergben és a morvaországi Olmützben szemináriumokat alapított az ottani missziós munkára. Svédországi kísérlete kudarcot vallott. Ekkor került kapcsolatba Báthory István lengyel királlyal, akinek segítségével nagyarányú missziós tevékenységet fejtett ki főleg Lengyelországban és Erdélyben. Kereste a kapcsolatot Moszkvával is, hogy létrehozza az egyesülést a római és az ortodox egyházak között. Ez irányú törekvéséről írta Moscovia című művét. Báthory István halála után Bécs nyomására a pápa visszahívta Possevinót, de nem mehetett Rómába, hanem Padovába, ahol tudományos munkát folytatott. Ekkor írta nagy műveit (Bibliotheca selecta, Apparatus sacer). Lelkipásztori munkájában a lelkigyakorlatok vezetésére helyezte a fő súlyt. Lelki gyermekei közül kitűnik Szalézi Szent Ferenc, aki négyévi padovai tartózkodása alatt Possevinóban nemcsak lelki vezetőt, hanem kiváló nevelőt és tanítót talált.