Prileszki János

Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1728-ban Esztergomban tanított. A bölcselet első két évét Nagyszombatban, a harmadikat 1731-ben Grazban végezte. Utána egy évig Győrben, két évig Kassán tanított a középiskolában. 1735–8-ban Bécsben teológiát, a következő évben Grazban egyházjogot tanult. 1737-ben Bécsben pappá szentelték. Rendi képzését a harmadik próbaévvel Besztercebányán fejezte be. 1741–4-ben Nagyszombatban előadta a teljes bölcseleti kurzust. Utána Grazban két évig kontroverzteológiát tanított. 1747-ben Nagyszombatba került, ahol egy évig szentírástant tanított, utána került a dogmatikai tanszékre 1755-ig. 1747-ben a bölcsészeti, 1749–55-ben a teológiai kar dékánja, 1756–9-ben az egyetem kancellárja volt. Ezzel befejezte tanári működését. A következő két évben a bécsi magyar szeminárium, a Pázmáneum igazgatója volt. Utána újra kancellár lett Nagyszombatban. 1765–6-ban a kassai nyomda vezetője volt. 1767-ben Budán, 1768-tól Nagyszombatban és 1771-től Kassán volt rektor. A Társaság feloszlatása után Trencsénbe vonult vissza. Egyes adatok szerint belépett a piarista rendbe. Erre a rend forrásaiban nincs adat, az azonban biztos, hogy ott halt meg, és a piarista templomban temették el nagy pompával a rendház diáriuma szerint. Még jezsuita korában több művet kiadott: kiemelkedőek a magyar szentek kétkötetes életrajza, valamint alapos dogmatikai tankönyvei a szentségekről, a bűnbánat szentségéről, a Szentháromságról. Igazi szakterülete azonban a patrisztika volt. A szentatyák nyomdatechnikailag is elsőrangú kiadását az első két keresztény századdal kezdte és többek között Iréneusz, Ciprián, Cirill, Jusztinusz és Nagy Szent Leó műveivel folytatta.