861 – 880 / 1554 megjelenítése

Mayr Peter

Mayr Peter
1688. márc. 20. Bruck a. d. Leitha. Nyelv: német. SJ 1709. okt. 9. Bécs. Psz. 1718. Bécs. F. 1724. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1753. febr. 2. Linz.
Életrajz
Bruck a. d. Leithában született, bölcseleti tanulmányai befejezése után Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1712–3-ban Bécsújhelyen, 1714-ben Győrben és 1715-ben Komáromban tanított. A teológiát Grazban kezdte 1716-ban, két év múlva Bécsben folytatta. Ott szentelték pappá 1718-ban. 1720-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Nagyszebenben grammatikát, 1722-ben Kolozsváron matematikát, 1723-ban Budán, 1724–6 között Kassán bölcseletet tanított. 1727-től lelkipásztor lett. Egytől három évig hitszónokként működött Budán, Győrben, Budán, Steyrben, Kremsben, Pozsonyban, Steyrben és Székesfehérváron. 1747-től haláláig Linzben a Szent Ignác szeminárium igazgatója volt. Könyvei és szentbeszédei Kassán, Győrben és Budán jelentek meg.
M
M: Systema mundi coelestis. Kassa, 1726; Systema mundi terrestris. Kassa, 1726; Lobrede zu Ehren des heiligen Johann von Kreuz. Győr, 1727; Danck- und Buss-Rede. Buda, 1740.
Ir
Ir: Nom. II. 978; So V. 821–2; St 224; Szi VIII. 938–9.
Születési idő
1688-03-20
Születési hely
Bruck a. d. Leitha
Belépés ideje
1709-10-09
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1724-02-02
Fogadalomtétel helye
Kassa
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1718
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1753-02-02
Halálozás helye
Linz
Beszélt nyelvek
német

Mayrhoffer Ignaz

Mayrhoffer Ignaz
1715. szept. 14. Bécs. Nyelv: német. SJ 1730. okt. 27. Bécs. Psz. 1745. Graz. F. 1759. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1788. ápr. 13. Graz.
Életrajz
Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. 1733-ban Leobenben volt a tanárképzőben. 1734–6-ban Grazban tanult bölcseletet. 1737-ben Steyrben, 1738–9-ben Klagenfurtban grammatikát, 1740-ben Laibachban retorikát tanított. 1741–5-ig Grazban teológiát, s utána egy évig egyházjogot tanult. 1745-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. 1747-ben Bécsben a kollégiumban, 1748-ban a professzusházban tanított középiskolában. A következő évben az újoncházban, majd két évig a kollégiumban volt ünnepi hitszónok. 1752-ben Pozsonyban, 1753-ban Győrben, 1754–5-ben Budán volt német hitszónok. Grazban 1756–7-ben a szónoklattan, 1758-ban a kontroverzia tanára, 1759-ben gazdasági főnök, 1760-ban a kontroverzia, 1761-ben a kazuisztika, 1762-ben az egyházjog és a patrisztika tanára volt. A következő évben Kremsben az internátust vezette, 1764–5-ben Grazban lelkipásztori munkát végzett. 1766–9-ben Bécsben az újoncházban, 1770–3-ban Grazban volt a gazdasági ügyek felelőse. Ott élt a feloszlatás után is.
M
M: Monumenta Illustrium Ducum. Bécs, 1747; Feyerliches Opffer. Pozsony, 1751; Lob- und Dank-Rede über die Geburt des vierten Erb-Printzen Ferdinandi. Buda, 1754; Unüberwindliches Vertrauen und glaubensvolle Andacht. Graz, 1757; Oratio funebris in obitum Francisci I. Graz, 1768 (németül).
Ir
Ir: Nom. II. 981; Petrik 1712–1860/II. VII; So V. 824–5; St 224; Szi VIII. 940.
Születési idő
1715-09-14
Születési hely
Bécs
Belépés ideje
1730-10-27
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1759-02-02
Fogadalomtétel helye
Bécs
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1745
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1788-04-13
Halálozás helye
Graz
Beszélt nyelvek
német

Mechtl Albert

Mechtl Albert
1636. jan. 19. Bécs. Nyelv: német. SJ 1653. dec. 4. Bécs. Psz. 1667. Bécs. F. 1671. febr. 2. 4 fog. prof. Graz. 1694–8: tartományfőnök. †1718. ápr. 9. Leoben.
Életrajz
Bécsben született, onnan lépett be a Társaságba. 1656-ban Leobenben tanult a tanárképzőben. 1657–9-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1660–1-ben Bécsben, 1662–3-ban Grazban tanított. 1664-ben Münchenben, 1665–8-ban Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1667-ben. Tanulmányai végeztével egy évig ugyanott retorikát tanított. Harmadik próbaévét Judenburgban végezte 1669-ben. 1670-ben Laibachban hitszónokként működött. 1671–3-ban Grazban, 1674–8-ban Leobenben görög- és latintanár volt a tanárképzőben. 1679–82-ig a házi lelkiatya feladatát látta el Grazban. 1683–5-ben Pozsonyban volt rektor, majd hat évre visszatért Grazba házi lelkiatyának. 1692-ben Judenburgban a harmadik próbaévet vezette. 1693–4-ben Pozsonyban volt rektor, majd 1695-ben a felsőnémet rendtartomány vizitátora lett. 1698–1701-ig az osztrák rendtartomány főnöke volt. Kormányzása alatt lett Szakolca 1701-ben kollégium, Pécs 1698-ban, Eperjes, Nagyvárad, Rozsnyó és Székelyudvarhely szintén 1701-ben missziósállomásból rendház. 1702–6-ig a bécsi professzusház főnöke volt. 1707-től előbb a judenburgi, majd 1710-től az áthelyezett leobeni harmadik probáció főnöke volt 1711-ig, amikor a ház lelkiatyja lett hat évre, s utána rövidesen meghalt.
M
M: Nova poetica. Graz, 1662; Disputatio de Coelo Astraea. Graz, 1663.
Ir
Ir: Nom. II. 985; So V. 855; St 225.
Születési idő
1636-01-19
Születési hely
Bécs
Belépés ideje
1653-12-04
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1671-02-02
Fogadalomtétel helye
Graz
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1667
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1718-04-09
Halálozás helye
Leoben
Beszélt nyelvek
német

Mechtler Ferdinánd

Mechtler Ferdinánd
1689. szept. 23. Győr. Nyelv: magyar, német. SJ 1706. okt. 27. Bécs. Psz. 1719. Graz. F. 1724. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1751. szept. 23. Kőszeg.
Életrajz
Győrben született, onnan lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1710–2 között Grazban bölcseletet tanult. 1713-ban Pozsonyban, 1714–5-ben Győrben grammatikát, majd 1716-ban Sopronban retorikát tanított. 1717–20 között Grazban volt teológus. Ott szentelték pappá 1719-ben. 1721-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1722–5-ben Kassán bölcseletet tanított. 1726–7-ben Temesváron hitszónok volt. 1728–9-ben Kolozsváron kontroverziát tanított és a szemináriumot vezette. 1730–1-ben Egerben a kazuisztika, 1732-ben Nagyszombatban a kontroverzia, a következő évben Győrben a kazuisztika tanára volt. 1734-ben Kassán a szemináriumot vezette. 1735–7 között Nagyszombatban egy évig kazuisztikát tanított, két évig a házgondnoki hivatalt látta el. 1738–41 között Kőszegen vicerektor és gazdasági főnök volt. 1742–3-ban Győrben a szemináriumot vezette. 1744-ben Budán házi lelkiatya, 1745–51-ben Sopronban hitszónok volt. Kőszegen halt meg.
M
M: Bellum pacis artibus feliciter patratum. Kassa, 1724.
Ir
Ir: Nom. II. 985–6; Petrik 1712–1860/II; So V. 855; Szi VIII. 952.
Születési idő
1689-09-23
Születési hely
Győr
Belépés ideje
1706-10-27
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1724-02-02
Fogadalomtétel helye
Kassa
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1719
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1751-09-23
Halálozás helye
Kőszeg
Beszélt nyelvek
német

Mediomontanus János

Mediomontanus János
1562 k. Erdély. Nyelv: magyar. SJ 1587. márc. 23. Krakkó. Elb. 1594. Erdély.
Életrajz
Nagyon keveset tudunk róla. 1562 körül született Erdélyben. Valószínűleg már papként lépett 1587. március 23-án Krakkóban a Társaságba. 1590–2-ben a moldvai misszióban, 1594-ben Erdélyben működött, amikor elbocsátották a Társaságból. További sorsa ismeretlen.
Ir
Ir: CPA I. 728.
Születési idő
1562?
Születési hely
Erdély
Belépés ideje
1587-03-23
Belépés helye
Krakkó
Beszélt nyelvek
magyar

Megyer (Monsberger) József

Megyer (Monsberger) József
1922. márc. 31. Sopron. SJ 1944. szept. 26. Psz. 1954. dec. 3. F. 1958. aug. 15. †1966. márc. 28. Mexico City.
Életrajz
1944–6 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, majd 1947–9 között Szegeden filozófiát tanult. 1949-ben a zöld határon keresztül külföldre távozott. Kínába szeretett volna menni misszionáriusnak, de a politikai változások miatt erre nem nyílt lehetőség, ezért Mexikóba kérte magát. 1951–2-ben a mexikói fővárosban tanult spanyolul, közben kollégiumi felügyelő volt. 1953–6-ig Bogotában teológiát hallgatott. 1957-ben Santa Rosa de Viterbóban végezte a terciát. 1958–9-ben Barranquillában tanított gazdaságtant, majd 1960–6 között újból a mexikói fővárosban tanított gazdaságtant, szociológiát, etikát és hittant.
M
M: Amo, lucho, murio – szeretett, küzdött, meghalt. Versek. Mexico, 1968.
Ir
Ir: MKL VIII. 914; MJTN 150; P. Megyer József SJ (1922–1966). Nekrológ. Anima Una IX. 3. (1967. január) 1–4; Bölöny J.: Megyer József. Magyarok a nagyvilágban. Kézirat, OSZK 409; Holovics F.: Megyer József. Levél barátomhoz. 1966. február 15. Függelék 1–5; Borbándi 479.
Születési idő
1922-03-31
Születési hely
Sopron
Belépés ideje
1944-09-26
Fogadalomtétel ideje
1958-08-15
Papszentelés ideje
1954-12-03
Halálozás ideje
1966-03-28
Halálozás helye
Mexico City

Meleghy Ferenc

Meleghy Ferenc
1638. ápr. 21. Szakolca. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1656. okt. 17. Trencsén. Psz. 1669. Nagyszombat. F. 1674. febr. 2. Nagyszombat. †1708. dec. 15. Róma.
Életrajz
Szakolcán született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben végezte a tanárképzőt. 1660–2-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána három évig Győrben tanított középiskolában. 1666-tól két-két évig Grazban és Nagyszombatban végezte a teológiát. Az utóbbi helyen szentelték pappá 1669-ben. 1670-ben Szakolcán tanított grammatikát. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1673–80 között Nagyszombatban két évig matematikát, 1675–7-ben és 1679–80-ban bölcseletet tanított. 1681-től Bécsben egy évig matematikát, Nagyszombatban két évig matematikát és kazuisztikát, 1684-ben Linzben matematikát tanított. 1685–95 között Nagyszombatban fontosabb feladatai voltak: két évig a konviktust vezette, három évig kazuisztikát és szentírástant tanított, közben a bölcsészeti kar dékánja két évig, két évig házi lelkiatya és egy évig a szeminárium igazgatója volt. 1696-ban Kőszegen és 1697–8-ban Pozsonyban házi lelkiatya volt. 1700–9-ig Rómában a Szent Péter-bazilikában magyar gyóntatóként működött, ugyanott halt meg.
M
M: Fuga gloriosa D. Stanislai Kostka. Nagyszombat, 1676; Bonum pricipium; consequentiae pessimae. Nagyszombat, 1680.
Ir
Ir: MKL VIII. 936; Nom. II. 991–2; Pe 18; Po Magyar 748; RMK II. 1384, 1471; So V. 876–7; Szi VIII. 1043–4; Monay 107–9.
Születési idő
1638-04-21
Születési hely
Szakolca
Belépés ideje
1656-10-17
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1674-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Papszentelés ideje
1669
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1708-12-15
Halálozás helye
Róma
Beszélt nyelvek
szlovák

Menyhárth László

Menyhárth László
1849. máj. 30. Szarvaspuszta. Nyelv: magyar. SJ 1866. aug. 13. Nagyszombat. Psz. 1879. Innsbruck F. 1883. aug. 15. 4 fog. prof. †1897. nov. 16. Zumbo.
Életrajz
Szarvason született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után Kalocsán három évig konviktusi nevelő és két évig a természetrajz tanára volt. Ebben az öt évben gyűjtötte Kalocsa és vidéke növényzetét, eközben feldezett hat addig teljesen ismeretlen növényt és húsz variánst. Leírása 1877-ben jelent meg Kalocsán. 1874–5-ben Pozsonyban bölcseletet tanult, majd egy évig újra Kalocsán tanított természetrajzot és matematikát. A teológia első három évét Innsbruckban végezte, ahol 1879-ben pappá szentelték, a negyediket pedig az angliai St. Buenóban. 1881-ben St. Andräban volt harmadik probációban. 1882-től Kalocsán négy évig a konviktus igazgatója, majd újabb négy évig az egész intézet rektora volt. Természetrajzot akkor is tanított. Ő vitte keresztül, hogy a jövendő tanárok alapos kiképzést kapjanak, és megszerezzék a tanári diplomát. Ezért kérte, hogy Bp.-en legyen rendház, ahonnan a jelöltek az egyetemen végezhessék tanulmányaikat. 1890-ben a kelet-afrikai zambezi misszióba került. Ott a boromai központot egészségesebb helyre vitette át. Meteorológiai állomást is alapított, melynek megfigyeléseit P. Fényi Gyula publikálta Kalocsán. Növénytannal ott is foglalkozott. Húsz általa felfedezett növény viseli a nevét. A bécsi múzeum számára 1300 növényt és magot küldött. Tőle származik a világiak bevonásának ideája a missziós munkába. Negyvennyolc éves korában maláriában halt meg.
M
M: Kalocsa, vidékének növénytenyészete. Kalocsa, 1877; A Jézus-társasági kalocsai érseki Stephaneum. Kalocsa, 1888; Meteorologische Beobachtungen in Süd-Afrika. 2. kiad. Kalocsa, 1905; Plantae Menyhartianae. Bécs, 1905; A. F. Gomes: Viagem no interior da Africa pelo rio Zambese. Diario do P. L. Menyhárt. Boletim da Sociedade dos estudios da colónia de Moçambique 36. (1938) 85–128; Fényi Gy.: Menyhárt L. megfigyelései Boromán. Mathematikai és Természettudományi Értesítő (1895) 458–72; Uő: Meteorologische Beobachtungen in Süd-Afrika. Kalocsa, 1896–1905; Uő: Ergebnisse der Beobachtungen der Temperatur und des Luftdruckes in Boroma. Sitzungsberichte K. A. W. Wien. 121. (1912) 2063–78; Megkérlelő imádság Jézus szentséges Szívéhez az afrikai négerekért. Bp., é. n.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 9.090; DHCJ III. 2631; Gu XVIII. 810; MÉL II. 190; MJTN 150–1; MKL VIII. 970; Po III/2 13343–6; Petrik 1876; So IX. 870–1; Szi VIII. 1093–4; Tóth 26; Cziráky Gy.: A mi apostolaink. Menyhárt László magyar hithirdető élete és működése. Bp., 1897; Magyar Jezsuiták 61–88; H. Schinz: Plantae Menyhártianae. Flora des Unter-Zambezi. Denkschriften H. A. W. 78. (1905) 367–446; KK 149–50; Velics L.: Magyar szerzetesek a Zambézi mentén. P. Menyhárt László. Mária Kongregáció 4. (1911. április) 8, 255–8; Hauer F.: Menyhárt László megfigyelései Afrika belsejében. Kalocsa, 1913; Magyarok a Zambézi őserdőiben. II. rész. Menyhárt László. Katolikus Missziók 5. (1929. december) 12, 5–6, 6. (1930. január) 1, 4–5, 6. (1930. február) 2, 3–4; Lévay M.: Menyhárt László. A katolikus hitterjesztés története. II. Bp., 1938. 502; Ács T.: Mozambik és magyar geográfusai. Akik elvándoroltak. Bp., 1940. 52–68; Kerkai 134–5; Gyenis A.: Hittel és tudással. Bp., 1941. 207–41; Veres Gy.: P. Menyhárt László. Magyar jezsuiták Afrikában. Bangha Béla Évkönyv Bp., 1941. 54–5; Bozsó Ferenc: Menyhárt László. Kalocsa nevezetes emberei. Katona István Társaság Tanulmányai Kalocsáról. (1971) 263; Gergely P.: Menyhárt László. Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. 235; Krizsán L.: „Fiat panis”. Vigilia 1985, 9, 302–21; Uő: Menyhárt László tudományos működése a Zambezi mentén. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1. (1985); Petruch 221–55; Menyhárt László. Magyar Nagylexikon. Bp., 1995. XII. 929; Menyhárt László. Kalocsai Kollégium 8. (1996) 23; Lacza 122.
Születési idő
1849-05-30
Születési hely
Szarvaspuszta
Belépés ideje
1866-08-13
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1883-08-15
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1879
Papszentelés helye
Innsbruck
Halálozás ideje
1897-11-16
Halálozás helye
Zumbo
Beszélt nyelvek
magyar

Mercatoris Mátyás

Mercatoris Mátyás
1617. febr. 23. Pónik. SJ 1649. nov. 12. Bécs. Psz. belépése előtt. F. 1660. febr. 2. 4 fog. prof. Trencsén. †1678. febr. 22. Turóc.
Életrajz
Harminckét éves korában világi papként lépett be a Társaságba. Bécsben volt újonc, de egy év után már Nagyszombatban tanított grammatikát, és részt vett a templomi munkában is. 1654-ben Trencsénben hitszónok és házi lelkiatya volt. 1655–6-ban ugyanilyen feladatkörökben dolgozott Szepesváralján is. 1657-ben Nagyszombatban házgondnok volt, intézte a gazdasági ügyeket, és hitoktatóként is működött. 1658–9-ben másodmagával Rozsnyón, 1660-ban Trencsénben volt lelkipásztor. 1661–3-ban az Illésházy család bajmóci birtokain volt lelkipásztor. Továbbra is megmaradt haláláig ebben az emberek vallási életét előmozdító munkában Kassán, Trencsénben, Lőcsén, Besztercebányán és Turócon, ahol hatvanegy éves korában halt meg.
Ir
Ir: Nom. II. 997.
Születési idő
1617-02-23
Születési hely
Pónik
Belépés ideje
1649-11-12
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1660-02-02
Fogadalomtétel helye
Trencsén
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
belépése előtt
Halálozás ideje
1678-02-22
Halálozás helye
Turóc

Merckler Márk

Merckler Márk
1555 k. Nagydemeter. Nyelv: magyar. SJ 1588. Wilna. F. 1594-ben már 4 fog. prof. †1595. márc. Erdély-Ardealu.
Életrajz
Az erdélyi Nagydemeterben született, valószínűleg világi papként lépett be 1588-ban Wilnában a Társaságba. 1590–2-ben elöljáró volt a moldvai misszióban. Az 1594. évi katalógus szerint Turócból Erdélybe kellett mennie. Itt már négyfogadalmas professzus volt. 1595-ben ismeretlen helyen magyar hitszónokként működött, amikor márciusban meghalt.
Ir
Ir: CPA I. 729.
Születési idő
1555?
Születési hely
Nagydemeter
Belépés ideje
1588
Belépés helye
Wilna
Halálozás ideje
1595-03
Halálozás helye
Erdély-Ardealu
Beszélt nyelvek
magyar

Mercurian Everard

Mercurian Everard
1514. Marcourt. Nyelv: francia. SJ 1548. szept. 8. Párizs. Psz. 1546. Liège. F. 1553. febr. 25. 4 fog. prof. Perugia. Rendfőnök 1573. ápr. 23. Róma. †1580. aug. 1. Róma.
Életrajz
A belgiumi Marcourt-ban született jómódú földművescsaládban. Huszonkét éves koráig otthon dolgozott. Addig a helybeli plébános tanította. Akkor lépett be a Közös Élet Testvéreinek liège-i Szent Jeromos Kollégiumába. 1541-ben a leuveni egyetem Arras Kollégiumába lépett be, ahol három év múlva megszerezte a magiszteri fokozatot. Ott ismerkedett meg két jezsuitával, Faber Péterrel, akit lelkiatyjának választott, és Francisco Estradával.
Visszatérve Liège-be, a püspökségen lett hivatalnok. Tanult teológiát, és a környéken kis plébániákon dolgozott. 1547-ben Párizsban P. Paolo d’Achille vezetésével elvégezte a harmincnapos lelkigyakorlatot. A következő évben P. Giambattista Viola felvette a Jézus Társaságába. Miután befejezte teológiai tanulmányait, a karthauziak templomában lett hitszónok. 1551 végén Ignác Rómába hívta. 1552-ben a rendfőnöki kúrián lett házgondnok. Júniusban Ignác Perugiába küldte egy kollégium alapítására, amelyet a kezdeti nehézségek után felvirágoztatott.
1557-ben egészségi okokból Belgiumba kellett mennie, útközben az alsónémet és a holland rendtartomány komisszáriusa lett. A belgiumi Tournai-ban a kollégium alapítása a káptalan nagy ellenállását váltotta ki.
1558-ban Rómában részt vett az első általános rendgyűlésen, ami után Diego Laínez, az új rendfőnök, az alsónémet és a holland rendtartomány főnökévé nevezte ki. Felismerve a kollégiumok jelentős szerepét a reformáció elleni küzdelemben, a Rajna-vidéken, Trierben és Mainzban, Németalföldön, Tournai-ban, Cambrai-ban és Dinant-ban kollégiumot és hat rendházat alapított, többek között Antwerpenben és Leuvenben.
1565-ben részt vett a második rendi nagygyűlésen, ahol német asszisztensnek választották. E terület magában foglalta Németalföldet, Németországot, Franciaországot és Ausztriát. A professzusház gondnokaként ő vezette a Quirinale melletti Szent András-újoncház építését, valamint a rendi központ bővítését. 1569-ben a francia rendtartomány vizitátora lett, ahol veszélyes tanok terjedtek a közösségben.
Miután Francisco de Borja rendfőnök 1572 őszén meghalt, a vikárius Juan Alfonso Polanco 1573. április 12-re hívta össze a rendi nagygyűlést. Súlyos kérdések vártak eldöntésre: a kollégiumok nagy száma meghaladta a Társaság erejét. A papképző szemináriumok és internátusok elfogadását, a közreműködést vatikáni hivatalokban, mint például a Penitenciária, az Inkvizíció és a Signatura, meg kellett tárgyalni, mivel sokan a jezsuita rendalkotmánnyal ellentétesnek tartották mindezt. Pótolni kellett néhány hiányt az alkotmányban: a rendfőnökválasztás előírásainak megerősítését, a tartományi gyűlések rendjét, a vikárius feladatait, végül össze kellett hasonlítani a rendalkotmányt a Trienti Zsinat szerzetesekről szóló határozataival.
A nagygyűlés elsődleges célja az új rendfőnök megválasztása volt. Itt azonban XIII. Gergely pápa közbeavatkozott. Április 15-én Polancónak jelezte kívánságát, hogy ne válasszanak spanyolt, és megnevezte mint lehetséges kandidátust Mercuriant. A választás napján, április 22-én azonban a gyűlésen megjelent a bíboros államtitkár Tolomeo Gallio, és közölte a pápa határozott akaratát: ne válasszanak spanyol rendfőnököt. E kérés előzménye két levél volt, amelyeket Sebestyén portugál királytól és nagyapja testvérétől, Portugáliai Henrik bíborostól (későbbi portugál király) kapott a pápa, akik a portugál jezsuita Henrique Henriques kérésére avatkoztak közbe, nehogy a jezsuiták egy „újkeresztényt” válasszanak rendfőnöknek. A jezsuiták a rendelet visszavonására kérték a pápát. Ő visszavonta rendeletét, de a francia és az olasz jezsuitákkal összhangban azt kérte, ne válasszanak egy negyedik spanyol rendfőnököt.
1573. április 23-án a negyvenhétből huszonhét szavazattal megválasztották Mercuriant. A pápa kérte az atyákat, hogy vizsgálják meg, minden rendben történt-e. Nyolc nappal később megérkezett az igenlő válasz. A nagygyűlés rendezte a választás módját, a rendtartományok gyűlését, és körülírta a vikárius jogait. Továbbá kimondta, hogy nem professzusok a provinciák elöljárói lehetnek; hogy továbbra is csak négy asszisztenst választhatnak, és megbízta a rendfőnököt, hogy készítse el az újoncházak szabályait, az újoncmester feladatkörét, és néhány kisebb ügyet.
A Társaság létszáma Diego Laínez idejében jelentősen megnőtt, 1565-ben 3500 volt. Borja idejében ez a folyamat lelassult, 1574-ben 3905 volt. Mercurian hivatali ideje alatt a növekedés erősödött, és halálakor 5165 lett száznegyvennégy kollégiumban, harminchárom rendházban, tíz professzusházban és tizenkét újoncházban. A kollégiumok számában nagy szerepet játszott a több mint húsz pápai szeminárium, köztük a horvát és az angol, melyeket a Társaságnak el kellett fogadnia.
Mercuriannak sok nehézséget okozott Spanyolországban és Portugáliában a szélsőséges, rigorózus kormányzási mód. Mercurian 1574. október 7-én kelt, az elöljárókhoz írt levelében és az ahhoz csatolt „figyelmeztetések”-ben, valamint Antonio Cordeses és Baltasar Álvarez imamódjainak kritikájában védte és hangsúlyozta az ignáci irányelveket, kiemelve, hogy a jezsuita alkotmány célja az apostoli munka, nem pedig a szemlélődő életmód.
1577–8-ban Mercurian a Társaságon belül is támadásoknak volt kitéve, amelyek az alkotmány lényeges pontjait is érintették, mint például a fogadalmak különbözőségét, a tartományfőnökök és rektorok rendfőnök általi kinevezését, a monarchikus központú kormányzást, önálló elöljáró követelését Spanyolország számára. Ennek a mozgalomnak Dionisio Vazquez volt a vezetője. Pedro de Ribadeneira korábbi spanyol asszisztens válaszolt a követelésekre, ami egy időre hallgatást eredményezett.
Rómában is feszült volt a helyzet. A Római Kollégium három tanára, akik, bízva XIII. Gergely pápához fűződő jó kapcsolatukban, 1578-ban az olasz asszisztens védelmében egy névtelen emlékiratban támadták a rendfőnököt és magatartását Perera Bentóval folytatott bölcseleti vitájában. Mercurian tisztázta magát a pápánál, a három pátert eltávolították Rómából.
Az apostoli munkákban nagy figyelmet szentelt a protestantizmus veszélyének kitett európai országoknak: Németországnak és Svájcnak, valamint Magyarországnak, Erdélynek és Lengyelországnak. Elindította a veszélyes angliai missziót Robert Persons és Edmund Campion vezetése alatt, és a maronitát Libanonban. Az ő kormányzása alatt működött Antonio Possevino Svédországban, Oroszországban és Erdélyben. Sok misszionáriust küldött Dél-Amerikába Juan de la Plaza vizitátorral, valamint Kelet-Ázsiába Alessandro Valignanóval és Matteo Riccivel.
Kormányzása idején a Társaság jelentős gyarapodását a Szent Ignác-i szellemben vezette. A pápának való engedelmességből vállalta a szemináriumok vezetését, melyek jól képzett papságot adtak a protestáns veszélynek kitett országoknak. A Társaság lelkiségében megszilárdította a rendalapító irányelveit az apostoli munkára.
Ir
Ir: Generálisok 17–20; Bangert 51–3.
Születési idő
1514
Születési hely
Marcourt
Belépés ideje
1548-09-08
Belépés helye
Párizs
Fogadalomtétel ideje
1553-02-25
Fogadalomtétel helye
Perugia
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1546
Papszentelés helye
Liège
Halálozás ideje
1580-08-01
Halálozás helye
Róma
Beszélt nyelvek
francia

Merényi (Miszoglád) József

Merényi (Miszoglád) József
1893. ápr. 4. Bp. SJ 1920. júl. 26. Szeged. Psz. 1930. júl. 26 Innsbruck. F. 1933. febr. 2. †1976. jan. 23. Pannonhalma.
Életrajz
A középiskola elvégzése után kereskedelmi iskolát végzett, könyvelést tanult. Kései hivatásként lépett be a Társaságba. A noviciátust Szegeden és Érden végezte. 1924-ben a kalocsai jezsuita gimnáziumban érettségizett. 1925–7 között Szegeden filozófiát, 1928–31 között pedig Innsbruckban teológiát hallgatott. 1932-ben a Manrézában végezte a terciát, majd a novíciusmester sociusa lett. 1935–44-ig a pécsi jezsuita kollégium házgondnoka, hittantanára volt. A háború végén Kalocsán házgondnokként és templomi gyóntatóként működött. 1945-től a Mária utcában, majd a következő évtől a Manrézában volt házgondnok. 1950 júniusában a novíciusokkal Szegedre ment, onnan internálták Jászberénybe. 1951-től az országúti ferences plébánián volt pénzbeszedő. 1954-től a pannonhalmi szociális otthon lakója lett.
Ir
Ir: Pálos 181; Hetényi Varga 223–4; MJTN 151; Hevenesi J.: P. Merényi József SJ (1893–1976). Anima Una 58. (1976. április) 28–9; Holovics F.: P. Merényi (Miszoglad) József (1893–1976). Barátaink Levelei 1976. április 28. 7–8; Hetényi Varga K.: †P. Merényi József. Meghurcolt, börtönviselt jezsuiták (1938–1978). IGEN 1990. február 14. 11; Miklósházy 40.
Születési idő
1893-04-04
Születési hely
Bp
Belépés ideje
1920-07-26
Belépés helye
Szeged
Fogadalomtétel ideje
1933-02-02
Papszentelés ideje
1930-07-26
Papszentelés helye
Innsbruck
Halálozás ideje
1976-01-23
Halálozás helye
Pannonhalma

Mezei (1904-ig Mizer) Gerő (Gergely)

Mezei (1904-ig Mizer) Gerő (Gergely)
1884. ápr. 26. Újvidék. Nyelv: magyar. SJ 1902. szept. 12. Nagyszombat. Psz. 1913. júl. 26. Innsbruck. F. 1921. febr. 2. 4 fog. prof. †1953. jan. 13. Pannonhalma.
Életrajz
1903-ban Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A következő évben az ausztriai St. Andräban retorikát, 1906–8 között Pozsonyban bölcseletet tanult. Utána két évig Kalocsán latin és magyar nyelvet tanított. A teológiát Innsbruckban végezte 1911–4 között. 1913-ban szentelték pappá. Bp.-en Háromévi latin- és magyartanulmányok után 1917-ben tette le az államvizsgát. 1918-ban Nagyszombatban végezte a harmadik próbaévet. 1919–22 között Kalocsán, 1923–7-ben Pécsett tanított. 1928-ban Bp.-en népmisszionárius és lelkipásztor volt. 1929–31-ben a rendi újoncoknál nyelveket tanított. Betegsége miatt Nagykapornakon élt négy évig. 1936–43 között Mezőkövesden írással és lelkipásztorkodással foglalkozott. 1944-től Bp.-en A Szív szerkesztőségében dolgozott, már megrendült egészséggel. 1947-ben Kalocsán, a következő két évben Bp.-en, majd Szegeden élt a szerzetesrendek feloszlatásáig. Egy időre Jánoshidára vonult vissza. 1952-ben a pannonhalmi szociális otthonba került, ahol a következő évben meghalt.
M
M: Schwab Antal S. J. élete. Bp., 1908; Jézus Szíve imakönyv katonáknak. Bp., 1916; Gyakorlati jellegű magyar helyesírás. Bp., 1923; Gyakorlati jellegű latin nyelvtan. Bp., 1930; Manréza-imakönyv. 2. kiad. Bp., 1936.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 26.0022; F-V 17; MJTN 152; MKL IX. 81; Pálos 181; Tóth 26–7; Miklósházy 41.
Születési idő
1884-04-26
Születési hely
Újvidék
Belépés ideje
1902-09-12
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1921-02-02
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1913-07-26
Papszentelés helye
Innsbruck
Halálozás ideje
1953-01-13
Halálozás helye
Pannonhalma
Beszélt nyelvek
magyar

Mezger Alexander

Mezger Alexander
1639. febr. 24. Bécs. Nyelv: német. SJ 1656. okt. 19. Bécs. Psz. 1668. Graz. F. 1670. aug. 15. C. sp. Besztercebánya. †1709. dec. 18. Bécs.
Életrajz
Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. 1659-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1660–2 között Bécsben bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Leobenben és Steyrben grammatikát tanított. 1665–8-ig Grazban végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1668-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1670–3-ban Besztercebányán tanított. 1674-ben ugyanonnan volt misszionárius Úrvölgyön. A következő évben a bécsi professzusházban katekétaként működött. 1676–82 között Besztercebányához tartozott, de Úrvölgyben dolgozott mint misszionárius. 1683-ban Steyrben volt lelkipásztor, a következő évben a bécsi professzusházban misszionárius. 1685–1705 között először 1688-ig Besztercebányától függően, majd önálló missziósállomásként Úrvölgyön helyettes házfőnökként dolgozott huszonegy éven keresztül. 1706-ban a bécsi újoncházban betegeskedett, 1707-től pedig házi lelkiatya volt ugyanott.
M
M: Oliva pacis. Graz, 1666.
Ir
Ir: Nom. II. 1004; So V. 1063; St 227.
Születési idő
1639-02-24
Születési hely
Bécs
Belépés ideje
1656-10-19
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1670-08-15
Fogadalomtétel helye
Besztercebánya
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1668
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1709-12-18
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Mezger Ivan

Mezger Ivan
1643. máj. 24. Laibach. Nyelv: szlovén, olasz. SJ 1659. okt. 28. Bécs. Psz. 1672. Graz. F. 1677. febr. 2. 4 fog. prof. Pozsony. †1687. jan. 21. Buda.
Életrajz
Szülővárosából, Laibachból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1663-ban Nagyszombatban, 1664-ben Leobenben és a következő évben újra Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Laibachban, Zágrábban és újra Laibachban grammatikát tanított. 1669–72-ben Grazban teológiát tanult. 1672-ben szentelték pappá. Utána Fiuméban tanított. 1674-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1675–6-ban Szatmáron, 1677-ben Pozsonyban volt hitszónok. 1678-ban de Grana herceg légiójában volt tábori lelkész. Utána egy-egy évig Klagenfurtban, Millstattban és Linzben volt hitszónok. 1683–4-ben Grazban a gazdasági hivatalt vezette. A következő évben Bécsben volt házgondnok. 1687 januárjában a felszabadult Budán a jezsuita misszió első főnökeként halt meg.
Ir
Ir: Guilhermy I. 78; Nom. II. 1005–6.
Születési idő
1643-05-24
Születési hely
Laibach
Belépés ideje
1659-10-28
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1677-02-02
Fogadalomtétel helye
Pozsony
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1672
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1687-01-21
Halálozás helye
Buda
Beszélt nyelvek
olasz

Midlinszky József

Midlinszky József
1856. jún. 1. Debrecen. SJ 1877. júl. 21. Nagyszombat. Psz. 1891. Innsbruck. F. 1894. febr. 2. C. sp. †1923. márc. 13. Pécs.
Életrajz
Az ausztriai St. Andräban végezte a kétéves próbaidőt és a retorikát. 1882–4 között Szatmárnémetiben volt internátusi felügyelő. 1885–7-ben Pozsonyban bölcseletet, a következő három évben Innsbruckban teológiát tanult. 1891-ben szentelték pappá. Utána ismét Szatmárnémetiben volt internátusi nevelő. 1893-ban Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1894-ben kezdte meg népmisszionáriusi és lelkipásztori munkáját. Szatmárnémetiben két, Nagykapornakon egy, Nagyszombatban négy, Pozsonyban két és Bp.-en hét évig. A következő években gyengült az egészsége. 1910-ben magyar hitszónok volt Nagyszombatban, és a rektor rendelkezésére állt. A következő két évben Pozsonyban könyvtáros és a Mária-kongregáció vezetője volt. 1914-ben Szatmárnémetibe került hitszónoknak és házi lelkiatyának, majd Nagyszombatba könyvtárosnak. 1917-től haláláig Pécsett gyenge egészséggel könyvtáros volt, és 1920-tól író is.
M
M: Lorettó kegyhelyének védelme. Pozsony, 1912; A galileai nők és Urunk föltámadása. Pozsony, é. n.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 16.075; MJTN 152; Tóth 27.
Születési idő
1856-06-01
Születési hely
Debrecen
Belépés ideje
1877-07-21
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1894-02-02
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1891
Papszentelés helye
Innsbruck
Halálozás ideje
1923-03-13
Halálozás helye
Pécs

Miell Péter

Miell Péter
1681. nov. 30. Szentmargit. Nyelv: német. SJ 1698. okt. 25. Bécs. Psz. 1711. Bécs. F. 1716. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1755. okt. 31. Bécs.
Életrajz
Szentmargitban született, Bécsújhelyről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott a tanárképzőben tanult. 1702–3-ban Bécsben, 1704-ben Klagenfurtban bölcseletet hallgatott. 1705-től egy-egy évig Bécsben, Kremsben és Pozsonyban tanított. 1708–11 között Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1711-ben. A harmadik próbaévre Leobenbe került. 1713-ban Egerben, 1714-ben Besztercebányán tanított. 1715–7 között Nagyszombatban két évig retorikát, egy évig matematikát adott elő. 1718-ban a bécsi újoncházban végzett lelkipásztori munkát. 1719–20-ban Nagyszebenben házi lelkiatyaként működött. 1721–3-ban a bécsi professzusházban börtönlelkész és lelkipásztor, 1724–5-ben Pozsonyban házfőnök volt. 1726–45-ig Brüsszelben először az osztrák helytartóságon az udvarhölgyek gyóntatója, az utolsó években pedig a belgiumi tábori lelkészek főnöke volt. 1746–7-ben a bécsi professzusházban kórházlelkészként és lelkipásztorként működött. 1748–9-ben Pozsonyban házfőnök, 1750–1-ben a kollégiumban házgondnok, majd házi lelkiatya volt. 1752-től haláláig a bécsi professzusház lelkiatyjaként működött.
M
M: Somnium catholicum. Nagyszombat, 1715; Stratagemata Martis Hungarici. Nagyszombat, 1716; Orationes rhetorum Tyrnaviensium. Nagyszombat, 1716; Genethliacus Serenissimo Leopoldo […] consecratur. Nagyszombat, 1716; Considérations sur la Passion de Notre Seigneur. Brüsszel, 1730; Geistreiche Dominicale und Festivale. Regensburg, 1744; Geistliche Sitten-Lehre. Regensburg, 1748.
Ir
Ir: Nom. II. 1010; So V. 1072–3; St 228; Szi VIII. 1234–5.
Születési idő
1681-11-30
Születési hely
Szentmargit
Belépés ideje
1698-10-25
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1716-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1711
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1755-10-31
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Mihalcz (Mihalecz, Miháltz, Mihatz) István

Mihalcz (Mihalecz, Miháltz, Mihatz) István
1726. dec. 27. Retteg. Nyelv: magyar. SJ 1742. okt. 3. Trencsén. Psz. 1756. F. 1760. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1785. jan. Sinkfalva.
Életrajz
Rettegben született, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Gyöngyösön grammatikát tanított. 1746–8-ban Kassán tanulta a bölcseletet. Utána egy-egy évig Egerben és Esztergomban, két évig Kolozsváron tanított középiskolában. A teológiát 1753–6-ban Nagyszombatban végezte. 1756-ban szentelték pappá. 1757-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. Nagyszombatban 1758-ban retorikát, 1759-ben etikát és természetjogot tanított, majd 1760–1-ben magyar hitszónok és katekéta volt. 1762–3-ban Budán misszionáriusként, a következő évben Székesfehérváron katekétaként működött. 1764–6-ban Kolozsváron hitszónok, 1767-ben Székelyudvarhelyen misszionárius, 1768–9-ben újra Kolozsváron hitszónok és 1770–3-ban Gyulafehérváron misszionárius volt. A rend feloszlatása után apostoli protonotárius, királyi apostoli misszionárius volt Erdélyben, és a sinkfalvi plébánia adminisztrátora.
M
M: Etica animalium. Kolozsvár, 1751; Etica hominum. Kolozsvár, 1752; Az okosok hite. Kolozsvár, 1765; Keresztény Seneca. Kolozsvár, 1768; Utazó, s a jövevény unitarius vallásról beszélgető catholikus. Kolozsvár, 1770; Vanier Jakabnak […] Paraszti majorja. Nagyszeben, 1779; Septimius Tertullianus a régiségekről írt könyve. Kolozsvár, 1781.
Ir
Ir: MKL IX. 117; Nom. II. 1010–1; Pe 1158; Petrik 1712–1860/II; So V. 1079–80; St 228; Szi VIII. 1272–3.
Születési idő
1726-12-27
Születési hely
Retteg
Belépés ideje
1742-10-03
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1760-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1756
Halálozás ideje
1785-01
Halálozás helye
Sinkfalva
Beszélt nyelvek
magyar

Miklós János

Miklós János, testvér
1910. dec. 5. Bácsföldvár. Nyelv: magyar. SJ 1936. szept. 25. Bp. F. 1947. márc. 25. C. t. Bp. †1997. nov. 21. Bp.
Életrajz
Bácsföldváron született, huszonhat éves korában, 1936-ban lépett be a Társaságba. 1939–44-ig Szegeden volt betegápoló és bevásárló. 1940-ben rövid ideig katona volt, majd 1944-ben újra behívták. Ausztriába került és Grazban orosz fogságba esett, ahonnan 1945. szeptemberben szabadult. Az év végén Szegedről Bp.-re került, ahol a Mária utcában lett portás. Megszerezte a gépkocsi-vezetői jogosítványt. 1950 februárjától Csávossy Elemér tartományfőnök személyi szolgálatára osztotta be. Vele együtt tartóztatták le 1951. július 29-én. 1952. január 16-án hat év börtönbüntetésre ítélték, melyet 1956 elején öt évre mérsékeltek. 1956. május 24-én Vácról szabadult. 1956–9 között magántanulóként elvégezte a gimnáziumot, és leérettségizett. 1957–69 között autószerelőként dolgozott. Utána 1972-ig Bp.-en a Rókus-kápolnában, 1973–1980-ig Szegeden a Szent József-templomban volt sekrestyés. Akkor nyugdíjba ment. A rendszerváltás után 1990-től a tartományfőnök mellett dolgozott. 1992-től haláláig a Radvány utcai rendházban élt.
M
M: Emlékeim. KMJ III. 314–21.
Ir
Ir: Cat. Def. III. 67; Hetényi Varga II. 224–8; MJTN 153; Pálos 181; Miklósházy 41.
Születési idő
1910-12-05
Születési hely
Bácsföldvár
Belépés ideje
1936-09-25
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1947-03-25
Fogadalomtétel helye
Bp
Fogadalom
C. t.
Halálozás ideje
1997-11-21
Halálozás helye
Bp
Beszélt nyelvek
magyar

Miklósházy Attila

Miklósházy Attila
1921. ápr. 5. Diósgyőr. SJ 1949. aug. 4. Psz. 1961. jún. 18. F. 1966. aug. 15.
Életrajz
A noviciátust a zugligeti Manrézában kezdte, de az épület elkobzása után Szegeden folytatta. Innen került a jászberényi kényszertartózkodási helyre, ahonnan megszökött. Tanulmányait a Központi Szemináriumban folytatta, ahol két évet végzett, de mint jezsuitának nem volt maradása. 1952-től Bp.-en, az István kórházban műtősként dolgozott, 1953–5 között munkaszolgálatos katona volt. Leszerelése után visszament a kórházba dolgozni, ahol részt vett az 1956-os forradalomban, majd külföldre távozott. A pullachi Berchmans kollégiumban fejezte be filozófiai tanulmányait. 1957–9 között magiszter lett Bécs-Kalksburgban. 1959-től Kanadába rendelték a teológia elvégzésére, melyet 1963-ban fejezett be, közben pappá szentelték. Majd Montrealban a Loyola College-ba küldték teológiát tanítani. 1964-ben a terciát St. Jeromban végezte. Utána, 1965–7 között Rómába küldték bienniumra. Disszertációját A keletszír anafora eucharisztikus pneumatológiájáról írta. 1967-től a torontói Regis College-ban tanított rendszeres teológiát és liturgiát. Közben rendszeresen adott lelkigyakorlatokat. 1974-ben a torontói Szent Mihály egyetem teológiai fakultása meghívta professzornak. 1984–97 között szintén Torontóban a Szent Ágoston egyházmegyei szemináriumban dékán és teológiaprofesszor. 1989-ben II. János Pál pápa kinevezte a külföldi magyarok püspökének; e tisztséget 2006-ig töltötte be. Nyugdíjazása után továbbra is a Szent Ágoston szemináriumban maradt; számos könyvet írt.
M
M: East-Syrian Eucharistic Pneumatology. Róma, 1968; Benedicamus dominus – Áldjuk az Urat. Eisenstadt, 1984; Benedicamus Domino! Let us Bless the Lord! Toronto, 2001; A tengeren túli emigráns magyar katolikus egyházi közösségek rövid története Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában Toronto, 2005; The Origin and Development of the Christian Liturgy according to Cultural Epochs: Political, Cultural and Ecclesial Backgrounds. 5 k. Lewiston, 2006; Egy szív – egy lélek. Bp., 2009; MJN; Jézus Szíve lelkiség a 21. században. Toronto, 2010; Miklósházy; A Jézustársaság karizmája. Toronto, 2011; XVI. Benedek a papságról. Toronto, 2012; A Szentszék és a jezsuiták. Toronto, 2012; Találkozás a Szent Valósággal. Bp., é. n.
Ir
Ir: Pálos 181–2; MKL IX. 152; MJTN 153; Miklósházy A.: Önéletrajz – A kezdet demokratikus. Anima Una (1957) 44–54; Nyugati magyarok új püspöke. KatSzle 3. (1989) 4, 317; A magyar emigránsok új püspöke. P. Miklósházy rövid életrajza. Cor Unum 198. (1989. augusztus) 1–2; MJV I. 30–8; Sajgó Sz.: Türelem és összefogás. Beszélgetés Miklósházy Attilával. A Szív 78. (1992. július–augusztus) 7–8, 307–12; Lukács L.: „Ne feledkezzetek róluk!” Új Ember 48. (1992) 32, 4; Filip G.: Az iskolateremtő hitről és hivatásról. Keresztény Élet 1999. július 4. 3; Szikora J.: Idővel kevesebb magyar papra lesz szükség Nyugaton. Beszélgetés Miklósházy Attila püspökkel. Új Ember 55. (2000) 35, 4–5; Lányi B.: Itt csak missziós lelkülettel lehet helytállni. A külföldi magyarok püspöke Miklósházy Attila SJ. Új Ember Magazin 2. (2005) 8, 7; Kipke T.: Reménység, majd döbbenet. Új Ember 61. (2005) 43, 6; Lányi B.: A külföldi magyarok püspöke: Miklósházy Attila SJ Familia 2. (2005. augusztus–szeptember); Kipke T.: Nem a tétlenség ideje következik. Miklósházy Attila nyugalomba vonult. Új Ember 62. (2006) 16–7, 8; MJN 206–9.
Születési idő
1921-04-05
Születési hely
Diósgyőr
Belépés ideje
1949-08-04
Fogadalomtétel ideje
1966-08-15
Papszentelés ideje
1961-06-18
Halálozás ideje
2018-12-28
Halálozás helye
Toronto