Németh Béla

Középiskolai tanulmányait Pécsett végezte a jezsuitáknál. 1925-ben Érden lépett be a Jézus Társaságába. A próbaidőt hároméves bölcseleti tanulmányok követték Szegeden. Utána Pécsett volt nevelő és tanár. 1934–7-ben Innsbruckban végezte a teológiát, ahol 1936-ban pappá szentelték. 1938-ban St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. 1939–49 között erkölcstant tanított a szegedi szemináriumban és a jezsuita főiskolán. Az utóbbiban 1943–7 között rektor is volt. 1949-ben a tanuló rendtagokkal együtt ő is Nyugatra távozott. 1950–1-ben az észak-olaszországi Chieriben, majd 1952–4 között a Leuven melletti Egenhovenben a magyar tanuló rendtagok rektora volt. A közösség feloszlatása után 1955-től 1958-ig az innsbrucki Canisianumban a papnövendékek nevelőjeként dolgozott. 1959-ben Klagenfurtba került. 1968-ig az ottani szemináriumban erkölcstant tanított. A tanítás mellett haláláig gondozta a környéken élő magyar menekülteket. Tagja volt az egyházmegyei bíróságnak is.