Mezei (1904-ig Mizer) Gerő (Gergely)

1903-ban Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A következő évben az ausztriai St. Andräban retorikát, 1906–8 között Pozsonyban bölcseletet tanult. Utána két évig Kalocsán latin és magyar nyelvet tanított. A teológiát Innsbruckban végezte 1911–4 között. 1913-ban szentelték pappá. Bp.-en Háromévi latin- és magyartanulmányok után 1917-ben tette le az államvizsgát. 1918-ban Nagyszombatban végezte a harmadik próbaévet. 1919–22 között Kalocsán, 1923–7-ben Pécsett tanított. 1928-ban Bp.-en népmisszionárius és lelkipásztor volt. 1929–31-ben a rendi újoncoknál nyelveket tanított. Betegsége miatt Nagykapornakon élt négy évig. 1936–43 között Mezőkövesden írással és lelkipásztorkodással foglalkozott. 1944-től Bp.-en A Szív szerkesztőségében dolgozott, már megrendült egészséggel. 1947-ben Kalocsán, a következő két évben Bp.-en, majd Szegeden élt a szerzetesrendek feloszlatásáig. Egy időre Jánoshidára vonult vissza. 1952-ben a pannonhalmi szociális otthonba került, ahol a következő évben meghalt.