Némay József

Désfalván született, végzett bölcsészként Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. Az unitarianizmusból tért vissza a katolikus hitre. 1730–1-ben Ungváron, 1732–3-ban Kolozsváron tanított középiskolában. A teológiát Kassán végezte 1734–8-ban. 1735-től a héber nyelv tanára is volt. 1737-ben szentelték pappá. 1739-ben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. Utána Székelyudvarhelyen két évig az iskolában tanított, majd ünnepi hitszónok és misszionárius lett. Ezt és hitszónoki munkáját folytatta egy-egy évig Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Bácson és Monostoron, majd Nagyváradon, Esztergomban, Komáromban és Nagybányán. 1749-ben betegeskedett Kolozsváron, de a következő három évben újra lelkipásztori munkát végzett. 1753-ban Egerben ünnepi magyar hitszónok volt. A következő két évtizedben is folytatta lelkipásztori munkáját: 1754–7-ben Gyöngyösön, 1758–9-ben Nagybányán, 1760-ban Kolozsváron, 1761–2-ben Ungváron, 1763–4-ben Kassán, 1765–6-ban Marosvásárhelyen. Élete utolsó éveit Kolozsváron töltötte egyre gyengébb egészségi állapotban.