Pereszlényi Pál

Nagyszombatban vették fel, Bécsben lépett be a Jézus Társaságába. A próbaidő után 1653-ban Nagyszombatban tanított a középiskolában. A következő három évben Bécsben bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Ungváron és Kassán grammatikát tanított. 1659–62-ben Nagyszombatban volt teológus. Utolsó évében ott szentelték pappá. Lelkipásztori munkásságát Besztercebányán kezdte, két évig hitszónokként működött. 1665-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Gyöngyösön két évig katekista és hitszónok, utána egy évig Kassán a héber nyelv tanára volt; 1682–3-ban ez utóbbit Nagyszombatban is tanította. Különben egész életében hitszónok és lelkipásztor volt Munkácson, Ungváron, Sárospatakon, Kassán, Gyöngyösön, Pozsonyban és Turócon. Életében az egyetlen nyomtatásban is megjelent műve, a Grammatica linguae Ungaricae (Nagyszombat, 1682) Szenci Molnár Alberté után a második teljes magyar nyelvtan volt, amely a mondattant is magába foglalta. Jelentősége abban áll, hogy a Káldi György és Pázmány Péter munkáival szentesített helyesírást dolgozta ki magyar nyelvtanában.