Simó Zoltán

1949–50 között a zugligeti Manrézában testvérnovícius volt. A szétszóratás idején először Jászberénybe internálták, majd Bp.-en volt fizikai munkás: lakatos, hivatalsegéd a Hittudományi Akadémián, gázgyári munkás, segédmunkás a szállítóberendezések gyárában, 1954–89 között először a jászberényi szociális otthon mindenese, majd Solymáron, utána Bp.-en kántor, később Nógrádverőcén a szociális otthonban mindenes. Nyugdíjasan Makkosmárián kántorként és mindenesként tevékenykedett. A rend visszaállítása után kántori munkát végzett Bp.-en, majd a Mária utcai rendházban volt portás. 2008-ban a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonba költözött.