Nagy János

Felsőszelin született, Pozsonyból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Kassán 1724–6-ban bölcseletet tanult, majd négy évig a középiskolában tanított. 1731-től három évig Nagyszombatban és a negyedik évben Kassán tanult teológiát. 1734-ben szentelték pappá. 1735-ben Sárospatakon grammatikát tanított, majd Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. 1737–41 között Kolozsváron bölcseletet, 1742-ben Kassán kontroverziát tanított. Onnan Egerbe került, ahol egy évig házgondnok, három évig a felsőbb tanulmányok főnöke és a kánonjog tanára volt. 1747-ben Varasdon lett házfőnök, de egy év után a kalocsai érsek teológusaként Pozsonyban lakott, utána 1759-ig könyvcenzor volt. Ezt követően újra Esztergomban lett házfőnök és plébános. 1761–2-ben ugyanezeket a feladatokat látta el Székelyudvarhelyen. 1763-ban Kolozsváron volt lelkipásztor. 1764-ben Budára került házi lelkiatyának. Ott halt meg 1768-ban. Két írása Kassán jelent meg.