Horváth Mihály II.

Középiskolai tanulmányait Kőszegen végezte, és onnan lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő leteltével a szakolcai tanárképzőben tanult. 1753-tól Nagyszombatban elvégezte a kétéves bölcseleti és az egyéves matematikai kurzust. 1756-tól egy-egy évig Esztergomban és Budán, majd két évig Győrben középiskolában tanított. A négy év teológiai tanulmányokat Nagyszombatban végezte. 1762-ben szentelték pappá. 1763-ban Kőszegen tanított egy évig, majd Besztercebányára került harmadik probációba. 1766-ban Nagyszombatban internátusi nevelő, 1767-ben Selmecbányán retorikatanár volt. Onnan Kassára került, ahonnan 1768 őszén elhagyta a Társaságot. A bécsi egyházmegye vette fel papjai közé. Regelsbrunnban volt plébános. 1774-ben Nagyszombatban lett a hitszónoklat tanára. Amikor a bécsi érsek, Franz Stephan Rautenstrauch a teológiai tanulmányokat – Mária Terézia és II. József – szellemében újjászervezte, bevezette a pasztorális teológiát is. Ennek lett ő első tanára, és megírta Theologia pastoralis című művét három kötetben: I. homiletika-hithirdetés; II. a szentségek kiszolgáltatása; III. a papi élet. Kiegészítésül ugyancsak három kötetben kiadott egy Chrestomathia Pastoralist is. 1780–1-ben a teológiai kar dékánja volt. 1785-től a teológiai karral Pozsonyba került. 1790-ben grabai címzetes prépost lett. A felvilágosodás hívei dicsérték műveit, a teológiai kar és később a pozsonyi generális szeminárium tanárai bírálták. Nem tévesztendő össze, mint gyakran megtörtént, Horváth Mihály I-gyel.