Kiss László

A szentesi gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Még ebben az évben megkezdte jezsuita próbaéveit a bp.-i Manrézában. 1946. augusztus 17-től a rend szegedi bölcsészeti főiskoláján végezte tanulmányait 1949 márciusáig. Ekkor külföldre akart távozni, de március 7-én a határon elfogták, és 31-én internálták. A kistarcsai „teológiai főiskolán” folytatta teológiai tanulmányait. 1953. szeptember 17-én szabadult. Teológiában magánúton tovább képezte magát, és 1957. január 25-én Kisberk Imre székesfehérvári segédpüspök Pomázon három társával együtt titokban pappá szentelte. Kistarcsáról való szabadulása után dolgozott az Építőipari Vállalatnál, valamint a Honvéd Térképészeti Intézet alkalmazásában, és a kőteleki általános iskolában volt óraadó tanító. Az ötvenes évek végén beiratkozott hallgatója volt a bp.-i Hittudományi Akadémiának. 1961-ben Szörényi Andor professzornál megszerezte szentírástanból a doktori címet. Ez év február 6-án éjjel a rendőrség – csakúgy, mint több száz más pap és szerzetes lakásán – nála is házkutatást tartott. 1961. február 15-től 1974. szeptember 1-jéig a Fővárosi 3., illetve 4. sz. Építőipari Vállalatnál dolgozott, 1964-től mint vízvezeték-szerelő szakmunkás. Megválasztották szakszervezeti bizalminak, szocialista brigádvezetőnek, kétszer tüntették ki „kiváló dolgozó” címmel. 1973-ban szívinfarktuson esett át, ettől kezdve teológiai tanulmányok írásának szentelte életét. A Teológiában és a Vigiliában harmincnál több cikke jelent meg. Szívinfarktus következtében váratlanul hunyt el.