Olasz Péter

Nagyváradon született, tizenöt éves korában Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Kalocsán fejezte be gimnáziumi tanulmányait. 1915–7-ben Innsbruckban tanult bölcseletet. 1918–9-ben Kalocsán matematikát tanított. 1920–3-ban a teológiai tanulmányokat Innsbruckban végezte. Ott szentelték pappá 1923-ban. 1924-ben Érden végezte a harmadik próbaévet, ahol a következő évben az újoncmester segítője volt. 1926–8 között Szatmárnémetiben a konviktust vezette, de részt vett az ifjúság lelki gondozásában és a lelkigyakorlatos munkában is. 1929-ben a budai Manrézából vezette az egyetemisták, a tanulók és az ifjúmunkások Mária-kongregációit. A következő évben a Magyar Kultúra és a Mária Kongregáció szerkesztőségében dolgozott. 1931–2-ben Szegeden magyar és latin nyelvből készült az államvizsgára. 1933-ban Pécsett volt; a következő két évben előbb betegeskedett, majd tanított. 1936–8-ban Nagykapornakon volt egészségi okokból, a katalógus szerint íróként. 1939-ben az újoncházban, a következő évben Kassán, majd két évig ismét az újoncházban lakott íróként. 1942-ben elhagyta a Társaságot, és 1952. július 14-én Nagyváradon halt meg.
Számos tanulmányt és könyvet írt. Főleg az ifjúság fejlődése és lélektana érdekelte.