Jálics Ferenc

Apja kívánságára katonai pályára lépett. Hadapródiskolás, majd tisztjelölt volt. A II. világháború végét Németországban élte meg. 1946-ban tért vissza Magyarországra, leérettségizett, majd belépett a Jézus Társaságába. Két év múlva el kellett hagynia az országot. 1950-ben Pullachban nyelveket és irodalmat tanult. 1951–4 között a löweni Katolikus Egyetemen filozófiát hallgatott, majd 1955–6-ban Monsban magiszter. 1956-ban a rend Chilébe, egy év múlva pedig Argentínába küldte. Itt teológiát tanult, majd pappá szentelték. Ezután az argentíniai Cordobában töltött egy évet, majd a jezsuiták San Miguel-i teológiai és filozófiai fakultásán tanított dogmatikát és fundamentális teológiát. 1963-tól a jezsuita növendékek lelki vezetője és lelkigyakorlat-adó. 1968-ban megszerezte a teológiai doktorátust, utána professzorként tanított a salvadori egyetemen és a Buenos Aires-i Katolikus Egyetemen. A hetvenes évek elején két rendtársával együtt egy nyomornegyedbe költözött, hogy megossza életét a szegényekkel. 1976 májusában egy szélsőjobboldali katonai egység elrabolta és ismeretlen helyre hurcolta. Öt hónapon át tartották fogva. 1977-ben az Egyesült Államokban folytatta írói tevékenységét, Rocky Riverben élt „extra domum”, közben sajátos módszert dolgozott ki a lelkigyakorlatok adására. Átköltözött Németországba, 1979–81 között Nürnbergben tartotta az új felfogású lelkigyakorlatokat, majd 1982–4 között Berlinben volt tercia instruktor. 1985-ben visszatért Nürnbergbe lelkigyakorlatokat adni. 1988 óta Griesben él, ahol folyamatosan tartja a lelkigyakorlatait.