Inchoffer Menyhért

Kőszegen született, apja német tiszt volt a császári hadsereg adminisztrációjában. 1605–6-ban Rómában a Német–Magyar Kollégium növendéke volt, ahol jó barátságba került magyar és horvát társaival. Ez és a tény, hogy Mo.-on született, vezethette őt arra, hogy a magyar egyháztörténelemmel foglalkozzon. 1606-ban hazatért, hogy apjának a katolikus vallásba való megtérésében segítsen. Visszatérve Rómába 1607-ben belépett a Jézus Társaságába. A római rendtartomány 1611. évi katalógusában már felszentelt papként szerepel. Források hiánya miatt nem tudhatjuk, hogy hol és mit dolgozott. 1617-ben bölcseletet tanított Szicíliában a messinai kollégiumban. 1624–5-ben a professzusházban gyóntató, majd újra a kollégiumban a teológia és a matematika tanára volt. 1629–48 között a római rendi központban élt. Az egyetlen adat erről 1646-ból való, és jelzi, hogy ekkor a rendház gyóntatója volt. Minden valószínűség szerint a pápai kúrián különböző kongregációk tanácsadója lehetett. Bizottsági tagként szerepelt a Galilei ellen folytatott második perben. 1645–6-ban barátságba került a janzenista teológussal, Jean Bourgeois-val, aki meg akarta akadályozni, hogy elítéljék Antoine Arnauld-nak a gyakori szentáldozásról írt könyvét.
Inchoffer két művéről kell szólnunk. Az első Szűz Máriának a messinaiakhoz írt leveleiről szól. Ő a levelek eredetisége mellett foglalt állást. Az első kiadás 1629-ben Messinában jelent meg, és négy év múlva a tiltott könyvek indexére került. A második kiadást 1631-ben Viterbóban és részben Rómában nyomtatták, de ennek semmi nehézsége nem lett a cenzúrával. Sokkal nagyobb jelentőségű volt másik műve, az Annales ecclesiastici Regni Hungariae (1644) ötven évvel később, amikor Hevenesi Gábor elindította forrásgyűjtő munkásságát, mely a történettudomány 18. századi virágzásához vezetett.
Az Inchoffer elleni vizsgálatnak Velencéből Rómába, a Társaság vezetőségéhez érkezett feljelentések voltak az elindítói. A vádak: titkos levelezés Scottival, valamint annak segítése írásaiban, aki elhagyta a rendet, és írásban támadta azt. Ő lett volna a szerzője a Monarchia Solipsorum című műnek, mely 1645-ben jelent meg Lucio Cornelio Europeo név alatt. A bíróság elnöke P. Sforza Pallavicino volt. Inchoffert bűnösnek mondták ki, a rendfőnök által megállapítandó börtönbüntetésre ítélték, és Rómából a Monte Santo (ma Potenza Piceno) kollégiumba száműzték. A vatikáni Szerzetesek Kongregációja azonban nem erősítette meg az ítéletet. Így Milánóba helyezték át, és ott a Brera kollégiumban a szentírás tanárául szánták. Ő azonban Rómában szeretett volna maradni, mert csak ott tudta volna befejezni megkezdett munkáit. Ezért kérte elbocsátását a rendből. Az erre irányuló tárgyalások közben azonban meghalt.