Maron József (kínai nevén: Csin Cseng)

Iskoláit szülővárosában végezte. Az érettségi után, 1930. szeptember 1-jén lépett be a zugligeti Manréza noviciátusába. Első fogadalmát 1932. szeptember 1-jén tette le, majd a retorikai kurzus következett. 1933–6 között Szegeden és Bp.-en tanult filozófiát. Eután a kínai misszióba került, ahol 1936. augusztus 25-től Ankingban tanulta a kínai nyelvet. 1938–9 között magiszteri évében a tamingi kollégiumban latint és katekizmust tanított. 1939–43 között a zikaveji Bellarmino Kollégiumban teológiát hallgatott, 1942-ben szentelte pappá Msgr. Auguste Haouisée SJ Sanghajban. A következő évben harmadik probációját végezte Vuhuban. 1944–5 folyamán a tamingi skolasztikusok prefektusa volt, és latin nyelvet oktatott a kisszemináriumban. Majd 1945–6-ban a tamingi jezsuita templom plébánosa, utána a tamingi rendház minisztere és adminisztrátora volt. 1947-ben a kommunisták elfoglalták Tamingot, ezért a sok zaklatás és börtönbüntetés után Tangsanba került a jezsuiták középiskolájába angoltanárnak. 1948–52 között a pekingi Fuzsen egyetemen matematikát tanult, de mellette a szeminárium spirituálisa is volt. 1952-ben a kommunisták kiutasították Kínából, ekkor Tajvanba került, és bekapcsolódott a szótárszerkesztőség munkájába. 1954–5 folyamán Hszincsuban, 1956–7-ben pedig Pucében tanulta az amoy nyelvet. 1955-től Lischerong Gáspárral és Rab Pállal megkezdte a tajvani missziót Pucében. Majd 1956–79-ig Pucéban tevékenykedett mint lelkész, valamint matematikát és angol nyelvet tanított a helyi iskolában. Emellett rendszeresen adott lelkigyakorlatokat. 1979–2000 között Csiajiban, a Ta Zsen fiúinternátus vezetője, mellette a magyar jezsuiták kínai és tajvani missziójának történetét írta. 2007-től a tajnani közösségbe költözött, ahol lelkipásztori munkája mellett folytatta irodalmi tevékenységét. A tajnani Csengkung egyetem kórházában hunyt el.