Pejacsevics X. Ferenc

Eszéken született, Pécsről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1726–8-ban Bécsben tanult bölcseletet. 1729-ben Zágrábban, 1730-ban Pécsett, 1732-ben újra Zágrábban tanított középiskolában. 1733–6-ig Grazban végezte a teológiai tanulmányokat. 1736-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1738-ban Nagyszombatban, 1739–41-ben Zágrábban tanított bölcseletet. 1742-ben Laibachban, 1743–4-ben Linzben, majd 1745–6-ban Bécsben volt a kazuisztika tanára. 1748-tól tizenkét évig Grazban működött, ez életének legtermékenyebb ideje volt. Először két évig egyházjogot tanított. 1750–5 között a teológia tanára, 1751-től a teológiai kar dékánja, 1756–9-ben az egyetem kancellárja volt. Ekkor kezdte elöljárói pályafutását. Rektor volt 1760–2-ben Zágrábban, 1763–6-ban Pécsett, 1767–9-ben Pozsegában, 1770–2-ben újra Zágrábban, majd 1773-ban Pozsegában. A feloszlatás után péterváradi apát lett. Pozsegában halt meg 1781-ben. Műveit – egy kivételével, amely halála után jelent meg – Grazban adta ki. A szentségtan, különösen az Oltáriszentség érdekelte, de írt a kegyelemtanról és a megtestesülés tanáról is.