Koch István (kínai nevén: Kao Minghszin)

Szülővárosából, Pécsről Érden lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1925–7-ig Szegeden böcsészetet tanult. Utána 1928–30-ig Pécsett volt internátusi nevelő, és gyorsírást is tanított. Innsbruckban végezte a teológiai tanulmányokat 1931–34-ben. 1933-ban szentelték pappá. Tartományfőnöke a kínai misszióba küldte. 1935-ben Tamingban tanulta a kínai nyelvet, s a következő évben már kisegítő volt Csingfong missziós állomáson. 1937-ben Vuhuban végezte a harmadik próbaévet. Utána egy évig a tamingi kisszeminárium lelkiatyja volt. 1939–41-ben Pujangban misszionáriusként működött. A következő évben Tamingban a kisszeminárium igazgatója lett. A japánok kiűzésének, a nemzeti hadsereg uralmának és a kommunisták térfoglalásának zavaros éveit Tamingban élte át. 1948-ban az összes misszionáriushoz hasonlóan el kellett hagynia a misszió területét. 1948-ban Csengcsouban volt helyettes házfőnök. 1949–54-ig a tamingi apostoli prefektúra területéről elűzött papok és szerzetesek egyházi elöljárója lett Pekingben. 1955–6-ban Makaón tartózkodott. 1957-től Formózán a pucei missziós területen a magyar jezsuiták gazdasági ügyvezetője lett. A tajvani nyelv elsajátítása után vidéki misszionáriusként dolgozott egészen haláláig.