Kapi Gábor

Kassán vették fel a Társaságba, Bécsben végezte a két év próbaidőt. Utána Leobenben volt a tanárképzőben. 1677–9 között Bécsben bölcseletet tanult, majd két évig az ausztriai Steyrben tanított. Teológiai tanulmányait 1682-ben Bécsben kezdte, de a török ostrom előtt a tanuló rendtagok külföldre menekültek. Kapi két évig Bolognában tanult. Az évi katalógus szerint 1685-ben a velencei rendtartományban szentelték pappá. Bécsbe visszatérve egy évig humaniorát tanított. 1687-ben a harmadik probációra Judenburgba került. 1688–91-ig bölcseletet tanított Nagyszombatban. Utána öt évig a gyöngyösi rendházban volt elöljáró és hitszónok. Egy év komáromi lelkipásztorkodás után Kolozsváron teológiát tanított, s e minőségében részt vett az erdélyi ortodox egyház egyesülésének előkészítésében a római egyházzal. 1707-től Nagyszombatban az egyetem kancellárja, nyomdaigazgató és 1709-ben vicerektor volt. 1710–2-ben a trencséni kollégiumot vezette. 1713–6-ban Nagyszombatban rektorként működött. A következő évben Trencsénben lett rektor, ahol két év múlva újra megnyitotta a II. Rákóczi Ferenc idejében bezárt újoncházat. Életének utolsó nyolc évében nagy hozzáértéssel igazgatta a nagyszombati nyomdát. Kateketikai könyveivel fontos szerepet játszott a vallásos élet megerősítésében.