Kozma György

Bp.-en született, a piarista és a Fáy Gimnáziumban tanult. Érettségije után az esztergomi főegyházmegyébe kérte felvételét, és a Központi Szemináriumba került. Onnan azonban 1958-ban nyolcvanadmagával elbocsátották, mert nem voltak hajlandók a papi „békegyűlés”-re elmenni. Kitanulta az autóvezetést, és sofőrként dolgozott. 1960-ban visszavették az esztergomi szemináriumba. Három év múlva ott szentelték pappá. Nyolc évig nógrádi falvakban dolgozott, és csak 1973-ban került Budára a Szentimrevárosba káplánnak. Gyermekkora óta kapcsolatban volt szétszóratásban élő jezsuitákkal, így a jezsuita hivatás gondolata mindig ébren volt benne. Ezért legelső nyugati útjáról nem tért vissza Mo.-ra, hanem külföldön felvételét kérte a jezsuita rendbe. Előbb azonban tisztázni kellett jogi helyzetét és menekültstátusát is. Beiratkozott az innsbrucki egyetemre, ahol 1978-ban megszerezte a teológiai doktorátust. A legelső novíciusok közé tartozott a külföldi magyar rendtartomány torontói újoncházában. A próbaidő befejezése után Kanadában, a montreali egyetemen tömegkomunikációt tanult. 1983–4-ben a Vatikáni Rádió magyar tagozatának munkatársa volt Rómában. 1985–8-ig Bécsben az Opus Mystici Corporis nevű katolikus magyar könyvkiadónál dolgozott. 1989-ben Berlinben végezte a harmadik próbaévet. Az év végétől haláláig a müncheni magyar lelkészi hivatal keretében végre azt tehette, amire mindig is hivatást érzett: az ifjúsági lelkipásztorkodásban dolgozhatott. Ez azonban nem tartott soká, szíve nem bírta a túlfeszített munkát. 1990. december elején Innsbruckban megoperálták. Két nap múlva meghalt.