Baranyi Pál

A középiskolát Gyöngyösön, az újoncidőt 1675–6-ban Trencsénben, a tanárképzőt Leobenben végezte. A bölcseletet Grazban tanulta 1678–80-ban. Utána az erdélyi misszióba került és Kolozsváron tanított. A teológia elvégzésére újra Grazba helyezték (1685–8). Ott szentelték pappá 1688-ban. A harmadik probációban Judenburgban volt. 1690–2 között Gyulafehérváron volt házfőnök és hitszónok. 1703–9-ben Pesten prédikált és 1706-tól házfőnök is volt. 1710-től haláláig Nagyszombatban volt keresett hitszónok, szemináriumi igazgató és lelkipásztor. Erdélyi működése alatt megtanult románul, hogy minél hatásosabban tudjon dolgozni az ortodoxok Rómával való egyesítésén. Ez irányú működésében követte a Firenzei Zsinat és a Hitterjesztés Kongregáció irányelveit. Lipót császár azt tartotta, hogy az egyesüléssel nemcsak a hitbeli, hanem a társadalmi egyenlőség is együtt jár ugyanazokkal a jogokkal és kötelességekkel. Baranyai a kilencvenes években folytatta tárgyalásait Teofilus gyulafehérvári ortodox püspökkel, majd annak halála után utódával, Atanáziosz Anghellel. A bécsi udvarnak azonban nehézségei voltak az utóbbival, melyeket Baranyinak sikerült eloszlatnia. Az egyesülés 1698-ban jött létre. Ettől kezdve Baranyi 1702-ig az egyesült püspök teológusa volt. Utolsó erdélyi évében kiadott egy katekizmust a román hívek számára anyanyelvükön. Életének utolsó évtizedében sikerült megszereznie a szemedrai püspök, Jani Ferenc alapítványát az egyesült erdélyi görög egyházmegye szemináriuma létrehozására a papság nevelésére.