Rózsahegyi István

Kiskorában árva lett, így rokonokhoz került Pécsre, ahol kitanulta a szabómesterséget. Húszéves korában megszerezte a mesterlevelet. Noviciátusát 1930-ban kezdte el. A két év letelte után átvette a szabóműhely irányítását. A bevásárlásokban is sokat segített kapcsolatai és szakértelme miatt. A rend feloszlatása után a Központi Szemináriumban nyitott papi szabóságot, melyet öt év múlva a békepapok befolyása miatt el kellett hagynia. Ezekben az években több társával megszervezte az internált és bebörtönzött rendtársak számára a csomagküldést. 1955-től a Szolidaritás Háziipari Szövetkezet papi szabóság üzletvezetője lett. 1963-ban az Országos Szabászversenyen kitüntetést kapott. A nyugdíjkorhatár elérése után kérte, hogy helyezzék a pannonhalmi szociális otthonba az idős szerzetesek segítségére. Lassan a bencés fiúinternátus növendékei is megismerték, és műhelye találkozóhellyé lett. Hosszan tartó betegség után, Bp.-en halt meg.