Ladányi László (kínai nevén: Lao Taji)

Orvoscsaládban született, középiskolai tanulmányait a miskolci Fráter György Gimnáziumban végezte, majd Bp.-en a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára és a Zeneakadémia hegedű tanszakára járt párhuzamosan. Mint egyetemista néhány szemesztert Franciaországban hallgatott, itt tevékenyen bekapcsolódott a katolikus egyetemisták mozgalmába. Közben számos nyelvet elsajátított: angolul, franciául, németül és olaszul beszélt folyékonyan. Jezsuita hivatását érezve, személyesen jelentkezett Rómában P. Wlodimir Ledochówski jezsuita generálisnál, aki biztatta és jó tanácsokkal látta el. A noviciátusba jogi doktorátussal és zenei diplomával lépett be. Filozófiai tanulmányai befejezése után, 1940-ben rendtársaival, Sebes Józseffel és Vajda Tiborral a kínai misszióba került. A pekingi nyelvi képzés után tanárai a Harvard egyetemre akarták küldeni, de inkább a missziós életre vágyott. A teológiát a sanghaji Zikavej jezsuita főiskolán végezte, közben a Fuzsen Katolikus Egyetemen hegedű koncerteket tartott. Zenei pályafutása azonban megszakadt: mivel harmadik probációja alkalmával elöljárója megtiltotta a hegedülést, a jezsuita engedelmesség nevében többé nem nyúlt a hangszerhez. 1949-ben a hatalomra került kommunisták kiűzték Kínából. A harmadik probáció után Hongkongba került, ahol letette az ünnepélyes utolsó (negyedik) fogadalmát. Itt a kínai történelemmel kezdett foglalkozni, közel negyven éven át hetente közzétette Chinese News Analysis (Kínai hírek elemzése) című kiadványát, amelyben a kínai újságokban és rádiókban közölt híreket elemezte és kommentálta. Ezzel a tevékenységével világszerte elismert Kína-szakértő lett.