Petruch Antal

Németprónán született, a privigyei gimnáziumban tanult. 1918-ban az ötödik osztályból Nagyszombatban belépett a Társaságba. Csehszlovákia megszületésével az új viceprovinciához kellett volna tartoznia, mivel azonban sem csehül, sem szlovákul nem tudott, maradhatott a magyar rendtartományban. 1919-ben a nagyszombati újoncház magyar tagjai Szegedre kerültek. A próbaévek után két évvel, 1922-ben Kalocsán érettségizett. A következő két évben az ottani konviktusban, majd utána egy évig Pécsett volt nevelő. 1926–8-ban Szegeden tanult bölcseletet. 1929–32-ben Innsbruckban elvégezte a teológiát, és megszerezte a doktorátust. 1931-ben szentelték pappá. 1934-ben St. Andräban volt harmadik probációban. 1935-től Szegeden tanított egyházjogot és egyháztörténelmet. Tanárságát egyik tanítványa így írta le: „Anyagában elmélyült, lelkiismeretesen készülő tanár volt, de állandó küszködés jellemezte.” A szerzetesrendek feloszlatása után 1951. november 2-án neki is távoznia kellett Szegedről. Bp.-en segédmunkásként helyezkedett el. 1955 augusztusában letartóztatták, és közel öt hónapi vizsgálati fogság után ítélték el tíz évre államellenes szervezkedés címén. 1956 októberében szabadult Vácról. Az új bírósági tárgyaláson tizennégy hónapot kapott, a büntetést pedig letöltöttnek tekintették. Ezt követően rendtörténettel foglalkozott, és egy magánháznál dolgozott. Első munkája, Az első jezsuiták Magyarországon, Péteri János álnév alatt Rómában jelent meg. Jelentős műve, a Száz év a magyar jezsuiták múltjából, amely az 1850–1950 közötti időszakot tárgyalja három kötetben, 1992-ben került kiadásra. Nagy alapossággal írta meg Csávossy Elemér S. J. életrajzát is, mely 1991-ben jelent meg.