de Noyelle Károly

Brüsszelben született, tizenöt éves korában Malinban lépett be a Társaságba. A bölcseletet Leuvenben, a magisztériumot Malinban végezte. A teológiai tanulmányokra 1640-től újra Leuvenbe került, ahol 1644-ben pappá szentelték. Képzésének befejezése után Leuvenben három évig bölcseletet, Antwerpenben két évig morális teológiát tanított, majd Kortrijkban rektor volt. 1653 áprilisában Rómába kellett mennie, ahol a Társaság titkárának segítője lett.
1661 júniusában, amikor P. Olivát P. Nickel vikáriusává nevezték ki utódlási joggal, Noyelle német asszisztens lett. Ezt a hivatalt huszonegy évig viselte. P. Oliva halála előtt Noyelle-t jelölte ki vikáriusává.
Az asszistensekkel egyetértve az általános rendgyűlést 1682. június 21-re hívta össze Rómába. Még az új rendfőnök megválasztása előtt a nagygyűlés megbízta a vikáriust, hogy járjon közben XI. Ince pápánál, kérve, hogy a X. Ince pápa által kiadott rendelkezést (a Társaságnak minden kilencedik évben nagygyűlést kell tartania) vonja vissza. A pápa erre nem volt hajlandó.
Az új rendfőnök választására július 5-én került sor, amikor egyhangúlag Noyelle-t választották a rend generálisává. Mielőtt az asszisztensek választására került volna a sor, világossá tették, hogy az asszisztencia neve nem függ a nemzettől, ami azt jelentette, hogy ahhoz az asszisztenciához tartoznak, ahová tartományuk. Továbbá kérték, határozzák meg pontosan, milyen segítséget kell nyújtaniuk az asszisztenseknek a Társaság kormányzásában. A gyűlés nem volt hajlandó válaszolni erre, csak azt rendelte el, hogy az asszisztensek háromhavonta gyűljenek össze, és döntsenek arról, mi az, amit a rendfőnök tudomására kell hozniuk.
A nagygyűlés összesen ötvenhét dekrétumot hozott. Például a coadjutor spiritualisok számára előírták a legalább harmincéves életkort és tizet a Társaságban (14. dekrétum). Az elöljárók nem beszélhetnek arról, amit az alattvalóktól hallottak a lelki életről szóló számadásban (15. dekrétum). A francia püspökök kérésére a rendfőnök megengedheti, bizonyos feltételek mellett, a jezsuiták közreműködését az egyházmegyei szemináriumokban (26. dekrétum). Több dekrétum (36–41.) foglalkozott a szegénység problémáival. A rendfőnök kérésére a nagygyűlés szigorú rendeleteket hozott azok ellen a rendtagok ellen, akik tiszteletlenül beszéltek szerzetestársaikkal vagy a világiakkal (19. dekrétum).
Az új rendfőnök megválasztásakor a Társaságnak tizennyolcezer tagja volt harmincöt provinciában és két viceprovinciában az olasz, a francia, a német, a portugál és a spanyol asszisztenciában. Az éves növekedés aránylag kicsi volt: átlag nyolcvan. Az egyetlen – nagyon rövid – levél, amelyet a rendfőnök a tartományfőnököknek írt, a devocionális fogadalmakról szólt (1683. augusztus 7.).
Noyelle kormányzása alatt alapították a loyolai, a strasbourg-i és a milánói kollégiumot. A 26. dekrétum alapján a rend átvette Strasbourg-ban, Aix-en-Provence-ban és Toulouse-ban az egyházmegyei szemináriumokat, valamint a touloni és a bresti szemináriumokat a tengeri lelkipásztorok képzésére.
Ezekben az években a népmissziók és a csoportoknak adott lelkigyakorlatok jelentős fejlődésnek indultak. Huby Vince irányította a lelkigyakorlatokat Franciaországban. A népmissziókban kitűnt Chaurand Franciaországban, González Spanyolországban, Vieira Portugáliában, Segneri Itáliában, Jenningen Németországban és a hódoltsági missziók Magyarországon. A norvég és a kínai missziók megsegítésére a paderborni püspök, Fürstenberg Ferdinánd kilencvennégyezer talléros alapítványt tett, ami harminchat misszionárius eltartását biztosította. Noyelle idejében Moszkvában, Jerevánban (Örményországban) és Törökországban is tartózkodtak jezsuiták.
Noyelle-nek sok nehézséget okozott a missziók helyzete a Hitterjesztési Kongregációval folytatott vitában, amely nem fogadta el a spanyol–portugál befolyást gyarmataik területén. Noyelle idejében XI. Ince pápa uralkodott, akivel jó viszonyban volt.
1577 körül született a szlovákiai Nahácsony. Turócon vették fel a Társaságba 1597. március 12-én, de próbaidejét Brünnben végezte. 1599-ben Vágsellyén tanított grammatikát. 1602–3-ban Olmützben bölcseletet tanult. 1604-ben Prágában kezdte meg teológiai tanulmányait, de október 8-án meghalt.