Ritz Sándor

Gyömrőn született tízgyermekes családban. Édesapja az I. világháborúban elesett. A bp.-i Manrézában volt újonc. Fogadalomtétele után 1943-ban behívták katonának. A háború végét Németországban élte meg, ahonnan nem tért haza Magyarországra. A München közelében fekvő Pullachban kapott beosztást. A házban rendi újoncok és tanuló rendtagok voltak, számuk meghaladta a kétszázat. 1946–50 között a délnémet rendtartomány katalógusában a beosztása „autóvezető”, vagyis „bevásárló” volt. 1950-ben az észak-olaszországi Chieribe került a magyar jezsuiták ottani tanulmányi házába szakácsnak. Velük maradt a belgiumi Leuven-Egenhovenbe való átköltözés után is, annak 1954-es feloszlásáig. Onnan a római Német–Magyar Kollégiumba rendelték. Ő lett az alkalmazottak vezetője, a ház gondnoka. 1967–93-ig a Pápai Biblikus Intézetben hasonló munkakörben dolgozott, mint korábban. Híres volt kezdeményezőkészségéről és szorgalmáról, ennek köszönhető a Német–Magyar Kollégium átalakított díszterme, a Biblikus Intézet kápolnája a liturgikus reform szellemében, valamint a jeruzsálemi Biblikus Intézet berendezése. Sokat foglalkozott a régi Chiesa di Santo Stefano Rotondóval, melyről az ismert római folyóirat, az Urbe két cikkét is közölte. A kilencvenes évek elejétől sokat betegeskedett. Az Írók Házában létesített gondozóotthon első lakói közé tartozott. Ott halt meg 1994. június 27-én.