Beckx Pieter Jan

A belgiumi Zichemben született. Iskolai tanulmányait Testeltben és Aarschotban végezte. 1815-ben a mecheleni szemináriumba lépett be, ahol 1819-ben pappá szentelték. Néhány hónapi lelkipásztori munka után Ukkelben, még abban az évben a németországi Hildesheimben lépett be a Társaságba. A próbaidő után két évig még teológiát és szentírástant tanult. 1823–6 között a hildesheimi egyházmegyei szemináriumban kánonjogot tanított és a növendékek lelkiatyja volt.,
1825-ben az anhalt-kötheni hercegi pár áttért a katolikus vallásra, ami nagy feltűnést keltett, mert a hercegnő III. Frigyes porosz királynak volt a testvére. A következő évben Beckx a hercegi pár gyóntatója és a kis kötheni rezidencia házfőnöke lett. 1830-ban a kötheni herceg váratlanul meghalt. Özvegye Bécsbe költözött, és magával vitte gyóntatóját is. Beckx ott híres szónokká lett, és aktívan részt vett jezsuita intézmények alapításában Grazban, Innsbruckban, Linzben és Veronában. 1847-ben az osztrák rendtartomány választottjaként vett részt a prokurátorok nagygyűlésén. A következő évben, a hercegnő halála után, vissza kellett térnie Belgiumba, ahol a tartományfőnök titkára és a leuveni teológiai főiskola rektora lett. 1852-ben újra Bécsbe került, ahol elérte a dekrétum visszavonását, mely tiltotta az osztrák birodalom területén a jezsuita iskolák létesítését. 1852 őszén osztrák tartományfőnök lett, és mint ilyen vett részt a következő, új rendfőnököt választó nagygyűlésen, amely 1853. június 22-én kezdte el munkáját. A július 2-i első választásnál az ötvenegy szavazatból huszonhéttel ő lett a rendfőnök. A tizenegy dekrétum közül a fontosabbak a következők voltak: 1. A Társaság védelme a támadások ellen. 2. Okosság és ítélőképesség a folyóiratok olvasásánál. 6. A népmisszionáriusok alaposabb képzése. 7. A kollégiumokban lehetőleg egy tanárnak kell tanítania az összes tantárgyat. A tartományfőnököknek kell gondoskodniuk a megfelelő tankönyvek kiadásáról. 8. A bölcseleti tanulmányok időtartama három év. 9. Csak a generális engedélyével lehet kereskedelmet tanítani. 10. A jezsuita püspököknek szavazati joguk a nagygyűlésen. 11. Létrehozzák az angol asszisztenciát.
A Társaság visszaállításakor a rendi kormányzat székhelye Róma volt. 1870-ben, az olasz állam megalakulásakor, a Firenze melletti Fiesoléba kellett költöznie, ahonnan csak 1895-ben térhetett vissza ismét Rómába. A rend betiltása egyes országokban tovább folyt: 1854-ben és 1868-ban Spanyolországban, 1859–60-ban Nápolyban, Szicíliában és Közép-Olaszországban, 1872-ben Németországban, 1873-ban Rómában és 1880-ban Franciaországban. Mindennek ellenére a Társaság létszáma az 1853-as 5209-ről 1887-re 12 707-re emelkedett.
Kormányzása módszerében fontos szerepet játszottak levelei, amelyeket az egész Társasághoz vagy csak a tartományfőnökökhöz intézett, összesen tizennégyet. Jól megszerkesztett levelek voltak, gyakran eredetiek, tele praktikus megjegyzésekkel. Soha nem feledkezett meg az éppen szétszóratásban élő rendtársakról. Például második levele Szent Ignác szelleméről felhívja a figyelmet okosságára, de megengedi, hogy a Társaság apostoli céljainak megfelelően szabadjon változtatni, de az ő szellemében. Talán legszebb levelét Fiesoléból írta 1871. november 1-jén, amelynek témája: hogyan kell viselkednünk az egyház és a Társaság üldöztetésekor. 12. levelében apostoli lelkületet követel főleg a szegények, a fiatalok és azok iránt, akik minden kapcsolatot feladtak az egyházzal. Feltűnő, hogy alig említi a szeplőtelen fogantatást, a pápa tévedhetetlenségét és primátusát.
A tanulmányi rendben tekintetbe veszi a tudomány fejlődését. A bölcseletben az első év anyaga: a logika, az általános metafizika és a matematika elemei; a másodiké a speciális metafizika, valamint a fizika második és harmadik része; a harmadiké a metafizika speciális problémái és az etika. Az etika egyes tételeiben Kant, Rousseau, a szocializmus és a kommunizmus tanait kell megcáfolni. A speciális metafizikában az ismeretelméletnél és az ideák keletkezésénél szintén Kant az ellenfél. Az egyház és az állam viszonyáról szabad tárgyalni, de az egyház világi hatalmáról nem. A vallásszabadság témájánál ajánlja a mérsékletet és a bölcsességet. A tanulmányi rendhez hozzáfűz nyolcvanegy tételt, melyek tárgyalását kerülni kell.
P. Beckx 1872. január 1-jén az egész Társaságot felajánlotta Jézus Szentséges Szívének. Kormányzása alatt a külmissziók jelentős fejlődésnek indultak. Ennek két fő oka volt. Egyik, hogy a gyakori üldözések Európában több jezsuitát tettek szabaddá a missziós munkára, a másik a hivatások nagy száma. Kuba, Kolumbia, a Fülöp-szigetek az első nagy állomással a leprás betegek számára, Madagaszkár, Zambezi és XIII. Leó pápa kérésére Örményország. 1858-ban nyílt meg Rómában a Latin-Amerikai Kollégium, Avignonban az első apostoli iskola missziós hivatások számára. 1873-ban megjelent az első missziós folyóirat, a német „Katolikus Missziók”.
Ezekre az évtizedekre esik számos más ismert jezsuita folyóirat indulása is. Az elsők közé tartozott még 1850-ben az olasz Civiltà Cattolica IX. Piusz pápa támogatásával és P. Roothaan csekély szimpátiájával. P. Beckx kormányzása alatt jelent meg 1864-ben a The Month Angliában; 1865-ben az Études Franciaországban és a Stimmen aus Maria Laach (később Stimmen der Zeit) Németországban; 1868-ban a Studiën Hollandiában; 1873-ban a The Irish Monthly Írországban; 1884-ben a Przegląd Powszechny Lengyelországban; a természettudományos ismertető folyóirat, az Annales de la Société scientifique de Bruxelles 1875-ben, és Innsbruckban a Zeitschrift für katholische Theologie 1877-ben, két évvel azután, hogy az ottani egyetem teológiai kara újra jezsuita vezetés alá került. 1882-től jelent meg Belgiumban az Analecta Bollandiana, valamint 1870–90 között a németországi Maria Laachban a Collectio Lacensis Conciliorum. Itt kell még megemlítenünk, hogy 1864-ben a belgiumi Drongenban nyílt meg az első lelkigyakorlatos ház.
Beckx kormányzása alatt ádáz küzdelem folyt az ultramontanizmus és a liberalizmus között, aminek súlyos következményei voltak a Társaság életére is. A fő vád a rend ellen az volt, hogy vallási egyeduralmat (klerikális teokráciát) akar létrehozni, s e támadásban a Civiltà Cattolica egyes cikkeire hivatkoztak. Nem tagadható, hogy ezek a Vatikán és talán IX. Piusz pápa befolyására vezethetők vissza. A lapban 1859-től a Pápai Állam védelme, 1864-ben a „Syllabus” és 1870-ben a pápai egyeduralom voltak a vitatott témák. Ezek következményeként a rendfőnökségnek el kellett hagynia Rómát, és Fiesoléba, Firenze közelébe kellett költöznie. Otto von Bismarck német kancellár kultúrharcában kitiltották a jezsuitákat Németországból, és Franciaországot is újra el kellett hagyniuk. P. Beckx, amit csak tudott, megtett az üldözöttek védelmében. Az I. Vatikáni Zsinaton a hét jelen levő jezsuita püspökkel és személyes teológusával, P. Victor de Buckkal mindent elkövetett a béke fenntartására.
A prokurátorok háromévenként tartandó kongregációiból csak ötöt tudtak megtartani a zavaros olaszországi helyzet miatt. 1883. szeptember 16. és október 23. között Rómában zajlott a XXIII. általános nagygyűlés, amelyen a rendfőnök magas kora miatt már az első szavazattal vikáriussá választották utódlási joggal a svájci Anton Anderledyt. A dekrétumok között megemlíthetjük a reakciót a katolikus liberalizmusra. A teológiában Szent Tamás tanait tették kötelezővé; ajánlották az apostoli iskolákat és a prokurátorok háromévenként tartandó kongregációit.
P. Beckx 1853-ban létrehozta az angol asszisztenciát. Újabb rendtartományok alakultak: Írország (1860), Missouri, Champagne, Aragónia, Kasztília (1863), osztrák–magyar (1871), Toledo, Portugália (1880); missziók az Egyesült Államokban és Kanadában.
1883-tól a rendfőnöki teendőket szűkítette a XXIII. rendi nagygyűlés és XIII. Leó pápa. Beckx a következő évben visszatért Rómába az újoncházba, ahol 1887. március 4-én meghalt. Harmincnégy évig kormányozta a Jézus Társaságát. Bár szegény sorból származott, magabiztosan mozgott korának nagyjai között. Kormányzási idejének zavaros évei alatt hirdették ki a Szeplőtelen Fogantatás, a pápai hatalom és a tévedhetetlenség dogmáit. Tény azonban, hogy ezekért a Társaságnak is nagy árat kellett fizetnie. A gyakori üldözéseket és tilalmakat a különböző országokban nem lehet pozitívan értelmezni. A visszaállított Társaság örökölte a 18. századbeli gyűlöletet a gallikánok, a janzenisták, az enciklopedisták és a szabadelvűek részéről, elég Hugues-Félicité Robert de Lamennais-ra gondolni Franciaországban, Vincenzo Giobertira Itáliában és Ignaz von Döllingerre Németországban. P. Beckx hosszú kormányzása a Társaság életében minden nehézség ellenére pozitív volt.