Ladó Bálint

Világi papként közvetlenül P. Leleszi János Kolozsvárra érkezése körül lépett be a Társaságba. A korabeli források jelzik, hogy jó hitszónok volt. Kolozsvárról és Gyulafehérvárról járt missziós körutakon, 1584-ben a Székelyföldön. 1585-ben Nagyváradon is dolgozott. Amikor 1588-ban a protestáns rendek a medgyesi országgyűlésen kiűzték a jezsuitákat, Ladó négy társával Moldvába, majd Oláhországba ment. 1590-ben visszatért Erdélybe; Fogarasból, Báthory Boldizsár védelme alatt járta a vidéket, és tartotta az emberekben a katolikus hitet, megjegyzendő, hogy jezsuita öltözékben. A rend visszaállítása után, 1596–1600-ig a gyulafehérvári, 1601–6-ig a nagyváradi rendházhoz tartozott, ahol házfőnök volt. 1607-ben Mo.-on működött. 1609–13 között egyedüli jezsuitaként végzett lelkipásztori munkát Erdélyben. Ezután Mo.-ra jött, ahol egy évig még dolgozott, majd betegen Homonnára került, ahol meghalt.