Nemes Ödön

Katolikus tisztviselő család sarja, a budai ciszterci gimnázium elvégzése után 18 évesen, 1944-ben lépett be a Jézus Társaságába. 1944–46 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1946–49 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre távozott, a japán misszióba kérte magát. Döntésében befolyásolta, hogy a ledobott két atombomba hatalmas szenvedést okozott ennek a népnek. Ő volt az első magyar jezsuita, aki közvetlenül Japánba ment, nem Kínából került az országba. 1949–52 között Jokoszukában japán nyelvet tanult, majd mellette a második évben a kollégiumban angol nyelvet tanított. 1952–56 között Torontóban végezte el a teológiát, 1955-ben pappá szentelték. Itt is szoros kapcsolatban állt a helyi japán közösséggel, majd egy év USA-beli tartózkodás után visszatért Japánba: 1957–61 között Kóbéban angol nyelvet tanított, a Mária-kongregáció vezetője volt. 1961-ben átkerült a japán jezsuita provincia kötelékébe. 1961–68 között a Jokohama közelében lévő Eikó Gakuen középiskolában volt angoltanár. 1968–72 között a japán jezsuita skolasztikátus rektoraként tevékenykedett Tokióban. 1972–77 között a kamakurai lelkigyakorlatos házban, majd 1977–82 között a tokiói skolasztikátusban tartott lelkigyakorlatokat. 1983-ban a tokiói Komaba városrészben fekvő jezsuita rendház elöljárója volt. 1984-től a tokiói szegények között végzett szociális munkát. 1993-ban hazatért Magyarországra, de előbb három évig a gyulafehérvári szemináriumban volt spirituális, majd 1996–2002 között a budapesti Sodrás utcai rendház elöljárói tisztségét viselte és a tartományfőnök segítője (socius) volt, utána 2011-ben bekövetkezett haláláig lelki vezetéssel és lelkigyakorlatok adásával foglalkozott.