Őry (Wachter) Miklós

Németlövőn született kilencgyermekes családban. A középiskolát Kőszegen végezte a bencések gimnáziumában, és a Kelcz-Adelffy fiúinternátusban lakott, melyet P. Kelcz Imre alapított a 18. században a jezsuita kollégium mellett. Már a családban és a középiskolában is mély, vallásos nevelést kapott. 1927-ben Érden lépett be a Társaságba. A noviciátus második évét már az új budai Manrézában végezte. 1929–32 között Szegeden tanult bölcseletet. 1932–5 között Kalocsán tanított, és a diákok missziós szakosztályát vezette. Még a gimnáziumban jó barátságban volt két idősebb társával, akik jezsuiták lettek, és akkor már Kínában készültek hithirdető munkájukra. 1935–9-ben Szegeden tanult teológiát, ott szentelték pappá 1938-ban. Harmadik próbaévére Firenzébe került, és utána Rómában a doktorátushoz előírt kétéves teológiai kurzust végezte. Irányító tanára, P. Sebastian Tromp hívta fel figyelmét egy latin munkára, amely a könyvtárban Pázmány Péter neve alatt szerepelt, habár szerzőként Fridericus Brenner volt feltüntetve. Őry bebizonyította, hogy a mű, a Diatriba Theologica, valóban Pázmány műve. Ettől kezdve teológiai működése összekötődött Pázmánnyal, a teológussal. 1943-tól Szegeden, a rend főiskoláján tanított dogmatikát. Amikor 1949 elején a tanuló rendtagoknak el kellett hagyniuk az országot, velük kellett mennie. Két évig az olaszországi Chieriben, majd Eegenhooven-Leuvenben volt a fiatalok lelkiatyja. 1954-ben, a magyar ház feloszlatása után, Innsbruckba, onnan 1958 szeptemberében Klagenfurtba, az egyházmegyei szemináriumba került a dogmatika tanáraként 1971-ig, ekkor a szeminárium Salzburgba költözött. Őry életfeladata azonban nem a teológiaoktatás volt, hanem Marosi László lelkésszel együtt az ötvenes évektől a külföldön élő magyar papok összefogása és gondozása. A gondolat 1955. szeptember végén született egy hat magyar papnak tartott lelkigyakorlaton. Az első találkozó Innsbruckban volt 1955. december 14-én, tizenhét magyar pap részvételével. Őry és Marosi legelőször a kapcsolatot kereste a külföldön élő magyar papokkal és nővérekkel. Kb. ezer pap és ezerkétszáz nővér címét gyűjtötték össze. 1956-ban Bécsben, egy magyar papi találkozón, P. Varga László javaslatára indult meg – P. Hunya egykori folyóiratának címét kölcsönözve – a Magyar Papi Egység, mely rövid idő alatt komoly folyóirattá nőtt. 1968-ig negyvennégy száma jelent meg. Ez a lap alakult át Szolgálattá, mely a megváltoztatott névvel Mo.-ra is küldhető lett. A kiadást és a terjesztést Marosi László szervezte, a szerkesztés Őry feladata volt. Kialakított egy írói gárdát, mely arra törekedett, hogy a II. Vatikáni Zsinat tanítását ismertesse és a papság és a hívek körében elmélyítse az igazi keresztény életet. E célt szolgálta a mellékletként kiadott, a teológia és a keresztény lelkiség ismeretét terjesztő számos könyv is. Őrynek nagy segítségére volt munkájában Kardos Klára is, aki Sántha Máté álnéven vállalta az emigrációs életet a Magyar Papi Egység munkájának előmozdítására. Őrynek egész életében gyenge volt az egészsége. 1944-ben három hónapig feküdt kórházban tüdőrák-diagnózissal, és ugyannyi ideig pihent bátyjánál, aki az Isteni Ige Társaság kőszegi tanulmányi házának volt az igazgatója. 1968-ban Róma közelében súlyos autóbaleset érte, de felgyógyult. 1979-ben két szívinfarktust kapott egymás után; több operáción is átesett. 1983. december 28-án a harmadik szívinfarktussal került kórházba, és 1984. február 19-én halt meg.