Sennyei László

Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. 1651–3-ban Grazban végezte a bölcseletet. 1654-ben Nagyszombatban, a következő két évben Sopronban tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokra 1657-ben újra Grazba került. 1661-ben szentelték pappá, az ausztriai Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1662-ben Bécsben, 1663–5-ben Grazban bölcseletet tanított. 1666–70-ben Nagyszombatban teológiatanár, közben 1666–8-ban a bölcsészeti kar, 1669–70-ben a teológiai kar dékánja, a következő négy évben az egyetem rektora volt. 1675–80-ban Grazban teológiát tanított, majd két évig Judenburgban a harmadik próbaévet vezette. 1683-tól három évig a grazi egyetem kancellárjaként működött. 1687–9-ig újra rektor, 1690–1-ig kancellár volt Nagyszombatban. Hatvanévesen is folytatta elöljárói és vezető szerepét a rendtartományban: 1692–5-ben rektor volt Grazban, 1696–9-ben a bécsi professzusház főnöke, 1700-tól haláláig harmadszor rektor Nagyszombatban.
Született adminisztrátor és elöljáró volt. 1686-ban megújította az egyetemi nyomdát. A következő évben elérte az országgyűlésen a jezsuita rend jogi elismerését Magyarországon. Húsz évig a papjelöltek hivatalos vizsgáztatója volt, ott szerzett tapasztalatai alapján írta Examen ordinandorum című híres könyvét. Tartalma magában foglalta a papság szentségét, annak teológiáját, jogi és erkölcsi vonatkozásait. 1686-ban, Grazban jelent meg először, az utolsó, tizenkilencedik kiadás 1758-ban Velencében. Csak Kölnben tizenkét kiadása volt.