Tovább ...
Életrajz
A középiskolát a belgiumi Turnhout jezsuita gimnáziumában végezte el. 1880-ban lépett be a Társaságba, valószínűleg a karintiai St Andräban vagy a tiroli Innsbruckban. A noviciátust Nagyszombatban töltötte. Egy ideig Szatmárban dolgozott, majd 1887-1890 között Pozsonyban filozófiát hallgatott. 1888-1891 között a kalocsai gimnáziumban francia nyelvet oktatott. Ezután újra Szatmárba került, ahol a püspöki konviktus Mária Kongregációjának elöljárója volt egészen Ausztráliába történő kiutazásáig (1899).
„A francia-német fiúból magyar ember lett… Magyar lett nyelvében, de magyar lett gondolkozásában, érzelmeiben is.” Ahogy a korabeli sajtó is kiemelte, Peifer atya véletlenül került Magyarországra, de gyorsan megszerette a magyar nyelvet és kultúrát, és miközben különböző állomáshelyeken szolgált és tanított, számos barátot szerzett, akikkel még Ausztráliából is magyarul levelezett. „P. Peifer János… idegen létére nekünk… magyaroknak a fanatikus hazaszeretet oly ragyogó példáját nyújtja.” - írták a már Ausztráliában élő atyáról távozása után az egyik magyar lapban.
Peifer atya a dél-ausztráliai Adelaide-be érkezett, ahol kezdetben a Norwood városrészben álló Szt Ignác templomban szolgált; a templomtól mintegy kőhajításnyira áll az 1960-as évek vége óta a magyar ház. Peifer János akárcsak Magyarországon, Ausztráliában is több helyen megfordult. Adelaide-ből Sydney-be, onnét Melbourne-be, majd ismét Sydney-be került tanítani. Végül 1924-ben állapodott meg, amikor visszatért Melbourne-be, és Hawthorn városrészbe, a Szeplőtelen Fogantatás-templomhoz tartozó szerzetesházba (Manréza) költözött. Itt élt egészen 1948-ban bekövetkezett haláláig, folyamatos templomi szolgálat mellett. Érdekes egybeesés, hogy a Szeplőtelen Fogantatás-templom lett a Peifer atya halála után három évvel Melbourne-be küldött magyar jezsuita, Varga Zoltán (1916-1988) atya működésének központja is. Mindketten: János és Zoltán atya egy helyen, a kew-i temetőben nyugszanak, de míg Zoltán atya magyar papként, és a victoriai magyar egyházszervezet egyik létrehozójaként maradt meg az emlékezetben, János atyát, aki saját döntése alapján lett magyarrá, osztrákként búcsúztatta a sírjánál Mannix melbourne-i érsek. Az 1948-as évnél szinte minden ausztrál szakirodalmi munka megemlíti, hogy ekkor halt meg Ausztráliában az utolsó osztrák jezsuita szerzetes - aki valójában magyar volt.
A szócikk szerzője: Domaniczky Endre
