Katona István I.

Besztercebányán vették fel és Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Gyöngyösön tanított grammatikát. 1754–5-ben Kassán végezte a bölcseletet. Utána két évig Nagyváradon és egy évig Komáromban tanított. 1759–62 között Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1761. június 26-án. Egerben volt harmadik probációban. 1765-től Nagyszombatban előbb retorikát, majd szónoklattant és történelmet tanított. A rend feloszlatása után is az egyetemen maradt. 1774–5-ben és 1782–3-ban a bölcsészeti kar dékánja volt. 1784-ben II. József rendelete miatt, mely a német nyelv használatát írta elő, nyugdíjazták. A Társaság feloszlatása után az esztergomi főegyházmegyébe vették fel. Nyugalomba vonulása után először Esztergomban folytatta történelmi kutatásait. 1790-ben Kollonich László érsek hívását követte Kalocsára, ahol a könyvtár igazgatója és a szónoklattan tanára lett. 1806-ban kinevezték a szeminárium igazgatójává. Katona volt a legfiatalabb a 18. század jezsuita történészei között. A szakember nem érte el idősebb társainak nagyságát, de ismertségben és befolyásban messze felülmúlta őket. Nagy művét, a Historia critica köteteit csak a Társaság feloszlatása után kezdte kiadni. Az előkötetben a fejedelmek korát tárgyalja, a következő negyvenegy kötetben pedig a királyokét. Az egész mű lényegében forráskiadás, melyben a szerző a dokumentumokat alapos vizsgálat után magyarázatokkal és lábjegyzetekkel ellátva, egységbe foglalva adta ki. Ezért ez a nagy mű mint forráskiadás ma is használható. Emellett kézi- és tankönyveket is kiadott, melyekben a magyar történelem több kérdését tisztázta. Erősen támadta rendtársa, Szklenár György Nagy-Morávia hollétével kapcsolatos véleményét. Az osztrák felvilágosodás egyik egyházi képviselőjével, Wittola Márk Antallal több évig vitát folytatott.