Papilla Lajos (kínai nevén: Te Sengven)

A jezsuiták pécsi Pius Gimnáziumában érettségizett. Nem volt jó tanuló, az iskolai csínyekből is alaposan kivette a részét, de éles esze és hihetetlen akaratereje volt. A zugligeti Manrézában a noviciátust, Szegeden a filozófiát végezte. Ezt követően Kínába jelentkezett a misszióba, ahová 1936. augusztus 27-én érkezett meg. Az első két évben Ancsingban tanult kínaiul, eközben tífuszban súlyosan megbetegedett. 1939–42 között a sanghaji Zikavej teológián tanult, ott szentelték pappá. Kiváló eredményei miatt teológiatanárként akarták alkalmazni, de előbb Pujangba küldték lelkipásztori munkára, ahol Msgr. Lischerong titkára lett. 1946–53 között teológiát tanított a zikaveji főiskolán. Rendkívül népszerű volt a kínai papok körében, püspöknek is szívesen megtették volna. P. Papilla területéről származott a későbbi Paul Shan SJ bíboros. Papillát 1953. augusztus 25-én, tizenhét évi kínai működése után a kommunisták elűzték Kínából: Hongkongba, majd a Fülöp-szigetekre került. 1953–6 között ifjúsági pasztorációt végzett a Fülöp-szigeteki kínai fiatalok között. Az 1956-ban alapított Xavéri Szent Ferenc iskolában negyven évig működött különféle felelős beosztásokban: rektorként, lelki igazgatóként, könyvtárvezetőként. Létrehozta a Kínai Katolikus Ifjúsági Egyesületet (CCY), lelkigyakorlatokat adott, vezette a Mária-kongregációt, és közben gondoskodott az intézet anyagi forrásairól. Az iskolának mintegy kétezer-hétszáz diákjából 75% kínai, 90% katolikus volt. Emellett prédikált a templomban, látogatta diákjait és keresztelte az öregdiákok gyermekeit. Amikor II. János Pál pápa Manilában járt, P. Papilla kérésére onnan megáldotta Magyarországot. Segítette a szegényebb diákokat, rengeteget dolgozott, de mindig jutott ideje a diákjai számára. A manilai jezsuita rendház betegtermében hunyt el. Sírkövére a következő feliratot javasolták: „Itt pihen, aki sohasem pihent.”