Miklós János

Bácsföldváron született, huszonhat éves korában, 1936-ban lépett be a Társaságba. 1939–44-ig Szegeden volt betegápoló és bevásárló. 1940-ben rövid ideig katona volt, majd 1944-ben újra behívták. Ausztriába került és Grazban orosz fogságba esett, ahonnan 1945. szeptemberben szabadult. Az év végén Szegedről Bp.-re került, ahol a Mária utcában lett portás. Megszerezte a gépkocsi-vezetői jogosítványt. 1950 februárjától Csávossy Elemér tartományfőnök személyi szolgálatára osztotta be. Vele együtt tartóztatták le 1951. július 29-én. 1952. január 16-án hat év börtönbüntetésre ítélték, melyet 1956 elején öt évre mérsékeltek. 1956. május 24-én Vácról szabadult. 1956–9 között magántanulóként elvégezte a gimnáziumot, és leérettségizett. 1957–69 között autószerelőként dolgozott. Utána 1972-ig Bp.-en a Rókus-kápolnában, 1973–1980-ig Szegeden a Szent József-templomban volt sekrestyés. Akkor nyugdíjba ment. A rendszerváltás után 1990-től a tartományfőnök mellett dolgozott. 1992-től haláláig a Radvány utcai rendházban élt.