Menyhárth László

Szarvason született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után Kalocsán három évig konviktusi nevelő és két évig a természetrajz tanára volt. Ebben az öt évben gyűjtötte Kalocsa és vidéke növényzetét, eközben feldezett hat addig teljesen ismeretlen növényt és húsz variánst. Leírása 1877-ben jelent meg Kalocsán. 1874–5-ben Pozsonyban bölcseletet tanult, majd egy évig újra Kalocsán tanított természetrajzot és matematikát. A teológia első három évét Innsbruckban végezte, ahol 1879-ben pappá szentelték, a negyediket pedig az angliai St. Buenóban. 1881-ben St. Andräban volt harmadik probációban. 1882-től Kalocsán négy évig a konviktus igazgatója, majd újabb négy évig az egész intézet rektora volt. Természetrajzot akkor is tanított. Ő vitte keresztül, hogy a jövendő tanárok alapos kiképzést kapjanak, és megszerezzék a tanári diplomát. Ezért kérte, hogy Bp.-en legyen rendház, ahonnan a jelöltek az egyetemen végezhessék tanulmányaikat. 1890-ben a kelet-afrikai zambezi misszióba került. Ott a boromai központot egészségesebb helyre vitette át. Meteorológiai állomást is alapított, melynek megfigyeléseit P. Fényi Gyula publikálta Kalocsán. Növénytannal ott is foglalkozott. Húsz általa felfedezett növény viseli a nevét. A bécsi múzeum számára 1300 növényt és magot küldött. Tőle származik a világiak bevonásának ideája a missziós munkába. Negyvennyolc éves korában maláriában halt meg.