Jambresich Andrija

Varasdon vették fel a Társaságba, és a bécsi újoncházba lépett be. A kétéves próbaidő után Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1730-ban Zágrábban, a következő évben Varasdon tanított grammatikát. 1732–5-ben Grazban volt teológus, 1735-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet 1736-ban Judenburgban végezte. 1737–42-ben Zágrábban bölcseletet tanított. 1740–1-ben azonban az évi katalógus szerint fő munkája a Lexicon Latinum elkészítése volt, amely Zágrábban 1742-ben jelent meg. 1743–4-ben Goriziában, 1745–8 között Zágrábban kazuisztikát tanított. 1749–50-ben Nagyszombatban egyházjogot adott elő, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1751–3-ban Zágrábban teológiatanárként működött. Élete utolsó négy évében Varasdon az internátust vezette. Főleg horvát nyelvkönyveiről ismert. Legfontosabb műve: Lexicon latinum interpretatione illyrica, germanica et hungarica locuples. Ebben megtalálhatók a horvát nyelv két fő irányának, a štokavnak és a čakavnak szavai, valamint a szavak etimológiájának elemei és a nyelvtan szabályai. Különösen figyelemreméltók idézetei, melyek erkölcsi tartalmukkal kifejezik a szavak szemantikai értékét is.