21 – 40 / 1554 megjelenítése

Alard Mihály

Alard Mihály
1573. Kolozsvár. Nyelv: német. SJ 1587. márc. 24. Krakkó. Psz. 1602 k. †1604. ápr. 22. Erdély.
Életrajz
Tizennégy éves korában Krakkóban lett novícius. 1588–9-ben Kaliszban humaniorát, 1590-ben Poznańban retorikát tanult. 1591–3-ban grammatikát és humaniorát tanított Braunsbergben. 1594-ben Poznańban kezdte el a bölcseleti tanulmányokat, de egy év után újra humaniorát tanított Kolozsváron. 1597 és 1602 között bölcseletet és teológiát tanult Rómában, ahonnan 1603-ban újra Kolozsvárra került német hitszónoknak. Két főnemes kibékítésére Fogarasba indult, de útközben megölték.
M
M: Veress E.: Kolozsvári Alárdi Mihály naplója. Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai. Bp., 1941, 275–7, 521–7.
Ir
Ir: CPA I. 617; MAMŰL I. 56; Po III/I. 140; Po Magyar 762–3; Socher II. 263–4; Velics I. 117–8; Kolozsvári Alárdi Mihály. MUL 213–4.
Születési idő
1573
Születési hely
Kolozsvár
Belépés ideje
1587-03-24
Belépés helye
Krakkó
Papszentelés ideje
1602?
Halálozás ideje
1604-04-22
Halálozás helye
Erdély
Beszélt nyelvek
német

Alaszkai Pál

Alaszkai Pál
1580 k. Mo. Nyelv: magyar. SJ 1597. aug. 26. Brünn. †1601. dec. 23. Graz.
Életrajz
Brünnben végezte a kétéves próbaidőt, majd Vágsellyén tanított grammatikát. A bölcseleti tanulmányokat Grazban kezdte el, ahol rövidesen meghalt.
Ir
Ir: CPA I. 617.
Születési idő
1580?
Születési hely
Mo
Belépés ideje
1597-08-26
Belépés helye
Brünn
Halálozás ideje
1601-12-23
Halálozás helye
Graz
Beszélt nyelvek
magyar

Albensis (Fejérvári-Dósa) Gáspár

Albensis (Fejérvári-Dósa) Gáspár testvér,
1557 k., Gyulafehérvár. Nyelv: magyar. SJ 1584. Erdély. F. 1594. júl. 10. Váralja, segítőtestvér. †1622. jún. Nagyszombat.
Életrajz
1586-ban, a nagy pestisjárvány idején Kolozsvárról néhány társával Kereszturi Kristófhoz menekült Kővárra. 1587-ben Nagyváradon mindenes volt a házban, 1590–2-ben Váralján volt szakács és sekrestyés. A következő években leggyakrabban a gazdasági ügyek intézőjeként tűnik fel, 1593–5-ben Turócon, 1596–1601-ben Kolozsvárott, majd 1604–6-ban ugyanott, 1607–12-ben Brünnben, 1613–6-ban Zágrábban. Említik más szolgálatait is: betegápoló, bevásárló, portás. Utolsó állomáshelye Nagyszombat, ahol bevásárló, ebédlős és a borospince őre volt.
Ir
Ir: CPA I. 617; MAH II. 967, 1025.
Születési idő
1557?
Születési hely
Gyulafehérvár
Belépés ideje
1584
Belépés helye
Erdély
Halálozás ideje
1622-06
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
magyar

Alber Ferdinand

Alber Ferdinand
1548. Innsbruck. Nyelv: német. SJ 1565. München. Psz. 1573 k. Ingolstadt. F. 1584. jún. 6. 4 fog. prof. Innsbruck. 1595–1600: tartományfőnök; †1617. okt. 30. Homonna.
Életrajz
1577-től Ingolstadtban bölcseletet tanított. 1578–82-ben Münchenben, 1582–5-ben Innsbruckban rektor, 1585–94-ben felsőnémet tartományfőnök volt. Ugyanezt a hivatalt töltötte be 1595–1601-ben az osztrák rendtartományban. Után két évig Bécsben udvari szónok volt. A rendfőnök az alsó-rajnai rendtartomány vizitátoráva tette 1602–4-ben és 1608-ban. 1605–8-ban bécsi rektor volt, közben 1606-ban az osztrák rendtartomány vizitátora. 1608-ban a VI. általános nagygyűlés német asszisztenssé választotta. 1615-ben Claudio Acquaviva rendfőnök halála előtt őt nevezte ki vikáriussá. Amikor az új rendfőnök megválasztására a rendgyűlést előkészítette, meg kellett küzdenie egy csoporttal, amely a választásból ki akarta zárni Muzio Vitelleschit, ami ellentétben állt a rendalkotmánnyal. A gyűlés tényleg őt választotta rendfőnökké. Alber 1616-ban újra osztrák tartományfőnök lett. A keleti határvidék vizitációja közben halt meg Homonnán.
M
M: Aristotelis organi. München, 1574; Naturalis philosophiae. München, 1575; Regel der Societet Jesu. Dillingen, 1583; Historia von dem Leben und Wandel Ignatij Loiolae. Ingolstadt, 1590.
Ir
Ir: CPA I. 618; So I. 118–9 VIII. 1596, XII. 52.
Születési idő
1548
Születési hely
Innsbruck
Belépés ideje
1565
Belépés helye
München
Halálozás ideje
1617-10-30
Halálozás helye
Homonna
Beszélt nyelvek
német

Álló Imre

Álló Imre
1659. okt. 18. Beketfalva. Nyelv: magyar, német, szlovák. SJ 1678. okt. 21. Trencsén. Psz. 1691. Graz. F. 1694. aug. 15. C. sp. Kolozsvár. †1698. márc. 12. Kolozsvár.
Életrajz
Trencsénben volt novícius, majd 1681-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1682–3-ban Bécsben bölcseletet tanult. 1684–7-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. 1688–91-ben Grazban végezte a teológiát. 1692–8-ban Kolozsváron középiskolai tanár és hitszónok volt. Gondjaira bízott katonák, akiket jobb erkölcsökre buzdított, megsebesítették, és sérüléseibe néhány nap múlva belehalt.
M
M: Στεφανος seu Leopoldus I. Nagyszombat, 1687.
Ir
Ir: Nom. I. 183; Pe 279; RMK I. 2680; So I. 183; Szi I. 123; Guilhermy I. 223; Velics II. 139; JRH 36.
Születési idő
1659-10-18
Születési hely
Beketfalva
Belépés ideje
1678-10-21
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1694-08-15
Fogadalomtétel helye
Kolozsvár
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1691
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1698-03-12
Halálozás helye
Kolozsvár
Beszélt nyelvek
szlovák

Alszeghy Zoltán

Alszeghy Zoltán
1912. jún. 5. Bp. SJ 1933. aug. 19. Bp. Psz. 1942. máj. 13. Róma. F. 1951. febr. 2. 4 fog. prof. Róma. †1991. máj. 19. Róma.
Életrajz
Bp.-en lépett a Társaságba, ott végezte rendi képzésének első felét: kétéves próbaidőt és retorikát a Manrézában, hároméves bölcseletet a pesti főiskolán. A teológia elvégzésére 1939 őszén Rómába került, és fél évszázadra ott is maradt. 1943-ban fejezte be a teológiát, és két év alatt megírta doktori dolgozatát: Grundformen der Gottesliebe. 1946-ban Trientben végezte a harmadik próbaévet. 1947 és 1988 között teológiát tanított a Pápai Gergely Egyetemen. 1954–61-ben a teológiai fakultás dékánja, 1985–8-ban pedig a Vallási Tudományok Intézetének elnöke volt. Tudományos munkásságában fő területei az eredeti bűn, a kegyelem, az üdvtörténet alapjai, a kereszt misztériuma és a teológiai módszertan voltak. Idősebb olasz tanártársával, Maurizio Flickkel (1909–79) évtizedekig együtt írták nagy teológiai műveiket. Lelkipásztori vonalon is együttműködtek, és húsz éven keresztül a nyári szünetekben papokat és szeminaristákat vezettek be Szent Ignác harmincnapos lelkigyakorlatain keresztül a keresztény lelkiségbe. Alszeghy szerzetesi magatartására jellemző, hogy barátját annak utolsó betegségében hónapokig gondozta. Ugyanezt megtette egy másik idős rendtársával is, aki megkérte erre. Flick halála után Alszeghy önállóan dolgozott. A hetvenes évektől nagy teológiai tudását a mo.-i kereszténység szolgálatába állította. Két magyar rendtársával szerkesztette a magyar szeminaristák és papok részére a Teológiai Kiskönyvtár és az azt Kiegészítő Füzetek című sorozatokat. Ezekben ő maga írta a következő köteteket: Bevezetés a teológiába; A kezdetek teológiája; Az ember jövője; A gyónás; A házasság. Az egész sorozat már a II. vatikáni zsinat szellemében készült, és nagyban hozzájárult annak elfogadásához a magyar egyházban. 1989 végén hazahívták Mo.-ra. Lelkipásztori munkát végzett, és rövid ideig novíciusmester is volt. Életének legnehezebb időszaka volt ez. 1990-ben a Szentszék kérésére visszahívták Rómába, ahol részt vett a pápa első mo.-i látogatásának előkészítésében. A pünkösd előtti napokban gyenge egészségi állapotára hivatkozva körlevélben lemondta a már elfogadott meghívásokat lelkigyakorlatokra és más előadás-sorozatokra. Ezt azonban már nem tudta elküldeni. Pünkösd előestéjén agyvérzést kapott, és másnap meghalt.
M
M: Szemben az árral. Klny. Bp., 1928; Egy 150 éves vita. Bp., 1942; Grundformen der Liebe. Roma, 1946; A magyar középkor bölcseleti és hittudományi irodalmának kérdéséhez. Bp., 1948; A jezsuiták tudománya – egy pesti diák szemével. (Kézirat.) Bp., 1953; Nova creatura. Roma, 1956 (Flickkel); De paenitentia christiana. Roma, 1961; Il creatore. 3 k. Firenze, 1959–64 (Flickkel); Il vangelo della salvezza. Firenze, 1964 (Flickkel); El evangelio de la gracia. Salamanca, 1965 (Flickkel); Lo sviluppo del dogma cattolico. Brescia, 1967 (Flickkel); Antropologia teologica. Roma, 1967 (Flickkel); Metodologia per una teologia dello sviluppo. Brescia, 1968 (Flickkel); Dogma auf dem Wege. Frankfurt a. M., 1968 (Flickkel); El desarollo del dogma católico. Salamanca, 1969 (Flickkel); Metadologia per una teologia dello sviluppo. Brescia, 1970 (Flickkel); Fondamenti di una antropologia teologica. Firenze, 1970 (Flickkel); Antropologica teologica. Salamanca, 1970 (Flickkel); L’uomo nella teologia. Modena, 1971 (Flickkel); El hombre en la teológía. Madrid, 1971 (Flickkel); Il mese di esercizi. Roma, 1972 (Flickkel); Il potere di perdonare. Roma, 1972, többekkel; Il peccato originale. Brescia, 1972 (Flickkel); Teologia del Peccado Original. Salamanca, 1972 (Flickkel); L’homme dans la théologie. Paris, 1972 (Flickkel); Come si fa la teologia? Alba, 1974 (Flickkel); Ortodossia e revisionismo. Roma, 1974, többekkel; Il mistero della croce. Roma, 1975, többekkel; Sussidio bibliografico per una teologia della croce. Roma, 1975 (Flickkel); Bevezetés a teológiába. Róma, 1975; Il sacramento della riconciliazione. Torino, 1976 (Flickkel); Comó se hace la teológia. Madrid, 1976 (Flickkel); A katolikus dogma fejlődése. Róma, 1976 (Flickkel); L’uomo attuale davanti ai dogmi. Róma, 1977; A gyónás. Róma, 1978; Il mistero della croce. Brescia, 1978 (Flickkel); I. primordi della salvezza. Brescia, 1979 (Flickkel); A kezdetek teológiája. Brescia, 1980; Az ember jövője. Brescia, 1981; Kereszténység és közösség. Brescia, 1981, többekkel; A házasság. Brescia, 1982; Introductory Theology. London, 1982 (Flickkel); Szerkesztés: Róma 1952–55: Gregorianum; Róma, 1975-től többekkel: Teológiai Kiskönyvtár; Róma, 1981-től: Teológiai Kiskönyvtár, Kiegészítő Füzetek; Bp., 1983, többekkel: Teológiai Vázlatok. Bp., 1986.
Ir
Ir: Cat. Def. III. 2; MJTN 18; MKL I. 196; P. Zilio: Teologia comunitaria. Riletture dell epistemologie teologiche di […] Z. Alszeghy–M. Flick. Laurentianum 21. (1980) 428–99; A. Ugenti: Padre Zoltán Alszeghy. Vita pastorale (1989) 38–42; A Teológia beszélgetése Alszeghy Zoltán dogmatikaprofesszorral. Teológia 24. (1990) 217–22; A. Amato: Incontro con Zoltán Alszeghy. Revista Teologica 1. (1990) 219–28; Cser L.: In memoriam: Alszeghy Zoltán. ProvH 2. (1991. október) 4–5; Borbándi 25, 667–8; Pálos A.: Alszeghy Zoltán. Kortárs magyar jezsuiták 2. Bp., 1992, 245–50; R. Osculati: Zoltan Alszeghy (1915–1991) e la teologia romana. Christianesimo nella storia 16. (1995) 1, 127–39; Uő: Alszeghy Zoltán (1915–1991) és a római teológia. Távlatok (1996), 3–4, 9–16; Alszeghy Zoltán. MEIL 18–9; Alszeghy Zoltán ÚMÉL I. 102; Alszeghy Zoltán (1915–1991) Teológusok lexikona. Bp., 2002; Ivancsó I.: Az Alszeghy Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülés írásos anyaga. Nyíregyháza, 2006; Alszeghy Zoltán SJ (1915–1991). Istenkereső tudósok. Bp., 2007. 14–35; Alszeghy Zoltán. MJN 141–42.
Születési idő
1912-06-05
Születési hely
Bp
Belépés ideje
1933-08-19
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1951-02-02
Fogadalomtétel helye
Róma
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1942-05-13
Papszentelés helye
Róma
Halálozás ideje
1991-05-19
Halálozás helye
Róma

Ambrózy István

Ambrózy István
1910. aug. 28. Eperjes. SJ 1933. febr. 1. Psz. 1940. június 23. †1993. júl. 19. Pannonhalma.
Életrajz
A terciát Szegeden töltötte. Papi munkája: Kassán lelkész, spirituális, a Mária-kongregáció prézese. A Manrézában a novíciusmester sociusa, 1947–50-ben Mezőkövesden lelkész. 1950–1 folyamán Jászladányban káplán, majd kántor volt Fegyverneken, Bagon, Sáriban, Balmazújvárosban. 1964-től Pannonhalmán élt.
Ir
Ir: MJTN 18; Nemesszeghy E.: †P. Ambrózy István SJ (1910–1993). ProvH 25. (1993. szeptember) 9–10; Uő: P. Ambrózy István SJ (1910–1993). Jezsuita misszió. Mezőkövesd, 2010. 356–7; Miklósházy 22.
Születési idő
1910-08-28
Születési hely
Eperjes
Belépés ideje
1933-02-01
Halálozás ideje
1993-07-19
Halálozás helye
Pannonhalma

Ambrus (Wier) István

Ambrus (Wier) István
1884. jan. 12. Szentfülöp. SJ 1905. júl. 30. Psz. 1916. aug. 26. F. 1919. febr. 2. †1949. nov. 25. Kalocsa.
Életrajz
1905–7-ben Nagyszombatban skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikus volt. 1912–3-ban a pécsi Pius Gimnáziumban szakaszfelügyelő volt. 1913–7-ben Hastingsben teológiát tanult. 1918-ban Nagyszombatban töltötte a terciát. 1919–21-ben a Bp.-i Tudományegyetemen latin–német szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1922-ben Kalocsán hittant, szépírást, angol, latin és magyar nyelvet, 1923–5-ben a pécsi Pius Gimnáziumban magyar és latin nyelvet oktatott. 1926–34-ben a kalocsai gimnáziumban latin és német nyelvet oktatott, közben 1929 és 1932 között a gimnázium rektora volt. 1935–42-ben újból Pécsett tanított francia, latin, magyar és német nyelvet, és házi gyóntatóként működött. 1943–8-ban Kalocsán német és latin nyelvet oktatott, templomi gyóntató volt. Élete utolsó évében a segítőtestvéreknek tartott katekizmus-előadásokat.
Ir
Ir: MJTN 18–19; Ambrus István S. J. A pécsi Pius gimnázium Évkönyve. 1940–41. 72; P. Ambrus István (1884–1949). ProvH 89. (1950. szeptember) 24.
Születési idő
1884-01-12
Születési hely
Szentfülöp
Belépés ideje
1905-07-30
Fogadalomtétel ideje
1919-02-02
Papszentelés ideje
1916-08-26
Halálozás ideje
1949-11-25
Halálozás helye
Kalocsa

Ambrus Lóránt

Ambrus Lóránt
1931. okt. 9. Bp. SJ 1952. nov. 16. Psz. 1956. jún. 17. †2012. nov. 7. Pilisvörösvár.
Életrajz
Kalocsán végezte a gimnázium néhány osztályát. A disperzió alatt az egri szemináriumban tanult, ahol az egri főegyházmegye számára szentelték fel, majd a főegyházmegye területén szolgált különböző plébániákon. 1990-től Bp.-en lelkészkedett, szerkesztette a Provinciánk Híreit, a provinciális sociusa volt. 1995–8-ban Szegeden lett superior és novíciusmester, 1999-ben Tahitótfaluban a Népleányoknál spirituális volt és lelkigyakorlatokat adott, 2000–1 folyamán Szegeden volt spirituális a szemináriumban, 2002-től Dobogókőn lelkigyakorlatokat tartott.
Ir
Ir: MJTN 19; Miklósházy 22; P. Ambrus Lóránt SJ (1931–2012). ProvH (2012. december) 3–4; Mátéffy B.: Sarukat le, szent ez a föld. Ambrus Lóránt atya halálára. Várunk 72. (2012) 72. 14–6.
Születési idő
1931-10-09
Születési hely
Bp
Belépés ideje
1952-11-16
Papszentelés ideje
1956-06-17
Halálozás ideje
2012-11-07
Halálozás helye
Pilisvörösvár

Ambrus Pál

Ambrus Pál
1895. okt. 20. Jászapáti. SJ 1913. júl. 30. Psz. 1926. júl. 27. †1983. aug. 23. Pannonhalma.
Életrajz
Bp.-en latinból és történelemből államvizsgázott. 1932–43-ban Kalocsán tanított, 1944–8-ban Pécsett volt igazgatóhelyettes és tanár. 1949-ben Kaposváron volt lelkész, 1950-ben Kalocsán a szemináriumban tanított latint és görögöt. 1950-ben Máriapócsra internálták, 1950–1-ben Nagykapornakon, majd 1951–8-ban Jászdózsán volt káplán; 1958–61-ben Nógrádverőcén, 1961–78-ban Jászberényben spirituális volt. 1978-tól Pannonhalmán élt.
Ir
Ir: Pálos 165, MJTN 19; Hevenesi J.: P. Ambrus Pál S. J. (1895–1983). Anima Una 92. (1993. december) 7–8; Uő: P. Ambrus Pál SJ (1895–1983). Szolgálat 63. (1984. Kisboldogasszony) 93–4; Uő: P. Ambrus Pál (1895–1983). MJV IV. 236–8; Miklósházy 22.
Születési idő
1895-10-20
Születési hely
Jászapáti
Belépés ideje
1913-07-30
Papszentelés ideje
1926-07-27
Halálozás ideje
1983-08-23
Halálozás helye
Pannonhalma

Ambschell Antal

Ambschell Antal
1751. márc. 9. Győr. Nyelv: magyar, német. SJ 1767. okt. 17. Trencsén. †1821. júl. 14. Pozsony.
Életrajz
Szülővárosából elsőéves bölcsészhallgatóként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1771–2-ben Bécsben bölcseletet, 1773-ban matematikát tanult. A feloszlatás után világi pap lett. Laibachban a főiskolán tizenegy évig, utána a Bécsi Egyetemen tizenkilenc évig fizikát és mechanikát tanított. 1807-ben Pozsonyban lett kanonok. Könyvtárát a pozsonyi akadémiára hagyta.
M
M: Dissertatio de aquae aliorumque fluidorum elasticitate. Laibach, 1778; Dissertatio de centro gravitatis. Laibach, 1779; Dissertatio de motu. Laibach, 1780; Anfangsgründe […] der Naturlehre. 6 k. Bécs, 1791–1803; Elementa physicae. 6 k. Bécs, 1807; Elementa Matheseos. 3 k. Bécs, 1807–8.
Ir
Ir: LKKOS 14–5; MÉL I. 28–9; MKL I. 216; Nom. I. 21; Pe 1660; Petrik 1712–1860/I; So I. 277; St 9; Szi I. 154–5; MfizTört 35; Zelliger 8; Ambschell Antal. ÚMÉL I. 114.
Születési idő
1751-03-09
Születési hely
Győr
Belépés ideje
1767-10-17
Belépés helye
Trencsén
Halálozás ideje
1821-07-14
Halálozás helye
Pozsony
Beszélt nyelvek
német

Amiodt István

Amiodt István
1676. dec. 20. Fülek. Nyelv: német. SJ 1692. okt. 21. Bécs. Psz. 1707. Nagyszombat. F. 1710. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1759. márc. 15. Bécs.
Életrajz
Füleken született, Judenburgból lépett be Bécsben a Társaságba. Az újoncidő után Leobenban elvégezte a tanárképzőt. A bölcseletet Bécsben tanulta 1696–8-ban. 1699-ben Steyrben, 1700–1-ben Klagenfurtban, 1702–3-ban Laibachban tanított középiskolában. A teológiát 1704–7-ben Grazban végezte. 1707-ben Nagyszombatban szentelték pappá. A következő évben Judenburgba került harmadik probációba. 1709-ben Bécsben retorikát, majd négy évig bölcseletet tanított. 1714-től két évig Grazban kontroverziát és kazuisztikát adott elő. 1716-tól Bécsben négy évig kontroverziát, két évig teológiát, majd egy évig Nagyszombatban teológiát tanított. 1723-tól Bécsben, 1726–41-ben Brüsszelben Belgium kormányzójának, Erzsébet főhercegnőnek a gyóntatója és tanácsadója. Bécsbe visszatérve a császári udvari könyvtár igazgatója volt haláláig.
M
M: Exercitationes theatrales. Bécs, 1709; Germania vetus. Bécs, 1712; Germania in naturae opibus admiranda. Bécs, 1713; Eucharisticon honori Joannes Nepomuceni. Bécs, 1744.
Ir
Ir: LKKOS 15; Nom. I. 21–2; Petrik 1712–1860/I; So I. 289–94; St 10; Szi I. 155–6.
Születési idő
1676-12-20
Születési hely
Fülek
Belépés ideje
1692-10-21
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1710-02-02
Fogadalomtétel helye
Bécs
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1707
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1759-03-15
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német

Amo(a)n Franz

Amo(a)n Franz
1725. okt. 13. Bécs. Nyelv: német. SJ 1742. nov. 9. Trencsén. Psz. 1756. F. 1760. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1805. máj. 31. Pozsony.
Életrajz
Bécsben született, és Budáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1746–8-ban Bécsben bölcseletet tanult. 1749–50-ben Bécsújhelyen, 1751–2-ben Kremsben tanított. 1753–6-ban Bécsben végezte a teológiát. 1756-ban szentelték pappá. A következő évben a bécsi Theresianumban tanított grammatikát. 1758-ban Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. Utána a Társaság feloszlatásáig német hitszónok és lelkipásztor volt: 1759-ben Besztercebányán, 1760-ban Budán, 1761–3-ban Péterváradon, 1764-ben Kassán, 1765–7-ben újra Budán, 1768–72-ben Linzben és 1773-ban Pozsonyban. Ezeket a feladatokat látta el ugyanott a feloszlatás után is haláláig.
M
M: Rechtfertigung des kath. Lehrsatzes, dass Gott im […] Sakrament des Altares gegenwärtig […] Pozsony, 1773.
Ir
Ir: LKKOS 15–6; Nom. I. 22; Pe 1145; Petrik 1712–1860/I; So I. 305; St 10; Szi I. 156–7.
Születési idő
1725-10-13
Születési hely
Bécs
Belépés ideje
1742-11-09
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1760-02-02
Fogadalomtétel helye
Buda
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1756
Halálozás ideje
1805-05-31
Halálozás helye
Pozsony
Beszélt nyelvek
német

Anderledy Anton

Anderledy Anton
1819. jún. 3. Berisal. Nyelv: német. SJ 1838. okt. 5. Brig. Psz. 1848. szept. 29. St. Louis. F. 1855. márc. 26. 4 fog. prof. Köln. Rendfőnöki vikárius. 1883. szept. 24. Rendfőnök. 1884. jan. 20. †1892. jan. 18. Fiesole.
Életrajz
A svájci Berisalban született, Brigben végezte a középiskolát, ott lépett be a Társaságba 1838-ban. 1842–4-ben a svájci Freiburgban tanított. A bölcseletet 1844–6-ban Rómában végezte, majd ugyanott elkezdte a teológiai tanulmányokat. Egészségi okokból visszatért Freiburgba. 1847 végén Svájcból kiűzték a jezsuitákat, így Chambéryben folytatta tanulmányait, de onnan is távoznia kellett. Az Egyesült Államokban, St. Louisban szentelték pappá 1848-ban. Ezt követően az európai bevándorlóknál lett lelkipásztor. 1850-ben visszatért Európába, és a belgiumi Drongenben elvégezte a harmadik próbaévet. Fiatal papként mintegy negyven népmissziót tartott Németországban. Ez a munka nagyon megviselte egészségét, így rövidesen rektor lett a kölni jezsuita főiskolán, amelyet 1856-ban Paderbornba helyeztek át. 1859–65-ben német tartományfőnök volt, ő hozta létre 1863-ban a nagy hittudományi és bölcseleti főiskolát Maria Laachban, ahol elindította a Collectio Lacensis című teológiai sorozatot és a Stimmen aus Maria Laach (később Stimmen der Zeit) című folyóiratot. 1870-ben német asszisztens lett Rómában.
1883-ban P. Pieter Jan Beckx generális, időskorára való tekintettel, általános rendgyűlést hívott össze, amely szeptember 24-én P. Anderledyt utódlási joggal vikáriussá választotta. A nagygyűlés fontosabb döntései voltak: elítélte az egyházi liberalizmust, megújította a teológia tanítását, tárgyalt a római Gergely Egyetem támogatásáról és azokról a rendtagokról, akik Franciaországban és Olaszországban a szétszóratásban éltek. 1884-ben P. Beckx a Társaság teljes kormányzását átadta a vikáriusnak. Ő aránylag rövid rendfőnöksége alatt öt levelet intézett a Társasághoz. Az elsőt még vikáriusként írta XIII. Leó pápa enciklikája alkalmából a szabadkőművesek ellen. 1888-ban a Jézus Szíve-tisztelet fontosságát emelte ki. A többi levél jezsuiták szentté vagy boldoggá avatását hozta a Társaság tudomására. 1886-ban XIII. Leó pápa a Dominus inter brevével ünnepelte az Institutum Societatis Iesu új kiadását, amelyet ünnepélyesen megerősített.
1887-ben a kanadai missziót önállóvá tette. Új missziókat alapított 1885-ben Moldáviában, a következő évben az indiai Punában és 1887-ben Egyiptomban. Európában az osztrák–magyar rendtartományban, a boszniai Travnikban kollégiumot (1884), Tĕšínben (1885) és Grazban (1886) rendházat hozott létre. Ugyanakkor Jászvásáron átvette az egyházmegyei szeminárium vezetését. A következő évben a francia Champagne rendtartomány számára a belgiumi Enghienben alapított teológiai főiskolát. Az Egyesült Államokban 1887-ben Spokane-ban a Gonzaga Egyetemet, Los Gatosban újoncházat, Denverben 1888-ban a Regis Kollégiumot alapította. Indiában 1883-ban Tirucsirápalliban, 1881-ben Dardzsilingben kollégiumot és 1889-ben Kurseongban rendi tanulmányi házat hozott létre. Madagaszkáron 1888-ban létesített kollégiumot. A Társaság létszáma az 1884-es 11 481-ről 1892-ig 13 275-re emelkedett.
A Társaság életében néhány nagy feladatot valósított meg: gondoskodott a fiatal rendtagok alapos tudományos képzéséről, az Olaszországból és Franciaországból kiűzött rendtagokról, a külmissziók nagyarányú fejlesztéséről, a rendalkotmány és a szabályok lelkiismeretes betartásáról, melyben hajlamos volt a rigorizmusra, és előmozdította a rendtagok tudományos és irodalmi működését is.
Anderledy rendfőnökségét erősen meghatározták a külső körülmények. A Társaság életét Fiesoléból kellett kormányoznia. Teljes asszisztenciák kényszerültek száműzetésbe, ezek azonban nagyban hozzájárultak a külmissziók fejlődéséhez Ázsiában és Észak-Amerikában.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 7.708; Generálisok 72–3.
Születési idő
1819-06-03
Születési hely
Berisal
Belépés ideje
1838-10-05
Belépés helye
Brig
Halálozás ideje
1892-01-18
Halálozás helye
Fiesole
Beszélt nyelvek
német

Andor (1911-ig Czauner) Viktor Géza

Andor (1911-ig Czauner) Viktor Géza
1879. jún. 6. Németmokra. Nyelv: magyar. SJ 1896. aug. 13. Nagyszombat. Psz. 1910. júl. 26. F. 1917. febr. 2. 4 fog. prof. †1963. márc. 28. Pannonhalma.
Életrajz
Nagyszombatban végezte noviciátusát 1896–8 között. Ugyanott folytatta középiskolai tanulmányait, 1901-ben érettségizett. 1902–4-ben internátusi nevelő, majd természetrajztanár volt Kalocsán. Bölcseleti tanulmányait 1905–7-ben Pozsonyban, a teológiát 1908–11-ben Innsbruckban végezte. A bp.-i egyetemen földrajzot és természetrajzot tanult, 1916-ban doktorált. 1917–28-ig Kalocsán, 1929–50 között Pécsett volt gimnáziumi tanár és a rendi kisszeminárium vezetője. 1950-ben a szerzetesek elhurcolásakor Mezőkövesdre vitték. 1951-ben került Pannonhalmára, a szerzetesek szociális otthonába.
M
M: Szemben az árral. Klny. Bp., 1910; A keresztény nevelő alapelvei. Bp., 1919; A hivatás. Bp., 1940; Jézus az én barátom. (Kézirat.)
Ir
Ir: Cat. Def. I. 29. 478; Gu IV. 1145; MJTN 20; MKL I. 244; Pálos 165; Baják M.: P. Andor Géza. Cor Unum 83. (1963. szeptember) 3; Miklósházy 22.
Születési idő
1879-06-06
Születési hely
Németmokra
Belépés ideje
1896-08-13
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1917-02-02
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1910-07-26
Halálozás ideje
1963-03-28
Halálozás helye
Pannonhalma
Beszélt nyelvek
magyar

András Imre

András Imre
1928. okt. 30. Csíkszereda–Csíktapolca. SJ 1947. szept. 9. Psz. 1959. júl. 26. F. 1976. febr. 2. †2011. dec. 24. Bécs.
Életrajz
1947-ben a román–magyar határon átszökve lépett be a Társaságba. A noviciátust a zugligeti Manrézában végezte, de tüdeje miatt betegeskedett, ezért noviciátusa tovább tartott a szokásos két évnél. 1950-ben a szétszóratásba került, de Szegeden el tudta kezdeni tanulmányait filozófiából és teológiából. Amikor ez lehetetlenné vált, elektrotechnikusként dolgozott, majd 1956-ban elhagyta az országot. Innsbruckban fejezte be a tanulmányait 1960-ban. A következő évben St. Andräban végezte el a terciát. 1962-től haláláig Bécsben tartózkodott, először a bécsi egyetemen szerzett doktorátust vallásszociológából, közben Morel Gyulával megszervezték a Magyar Egyházszociológiai Intézetet, amelynek igazgatója lett 1964-től. Számtalan cikket és tanulmányt írt a magyar katolikus egyház helyzetéről az Intézet kiadványaiba és más folyóiratokba. 2003-ban Mo.-on a Kerkai Jenő Társaság elnökévé választották.
M
M: Ein Reformplan der Pfarren und Kirchen von Budapest – und sein Ergebnis. Bécs, 1961; A Jézustársaság magyar provinciája 1949–1960 között. (Kézirat gyanánt); Die Entwicklung eines religiösen Ordens in Ungarn 1909–1949. I: Bécs, 1962, II: Bécs, 1964; Verzeichnis der röm. kath. und griech. unierten Pfarreien und Filialgemeinden Ungarns. Bécs–Köln–München, 1966; Urlaub in Ungarn? Lernen Sie auch die Kirche in Ungarn kennen! München, 1967; Bilanz des ungarischen Katholizismus (Morel Gyulával). München, 1969; A Jézustársaság magyar provinciája 1949–1968 között. Statisztikai, történeti és időmérleg elemzés. Bécs, 1969; Entstehung und Entwicklug der sogenannten „Völkischen Begegnung” in Ungarn 1920–1956. Bécs, 1974; Handbuch des ungarischen Katholizismus (Morel Gyulával). Bécs, 1975; Aus den ungarischen Katholizismus. Göttingen, 1980; Werbung für Atheismus in Ungarn (Morel Gyulával) Göttingen, 1981; Kirche im Übergang. Die katholische Kirche in Ungarn. 1945–1982 (Morel Gyulával). Göttingen, 1982; Hungarian Catholicism: a Handbook (Morel Gyulával). Bécs–Toronto, 1983; Kereszténység és közösség. Róma, 1984; Kerkai Jenő emlékezete. (Szabó Ferenccel és Bálint Józseffel) Bp., 1995; Az Egyház mozgástere Magyarországon. Bp., 1997; Fél évszázad Bécsben a magyar egyház szolgálatában: a Magyar Egyház Szociológiai Intézet 50 éve. Bécs–Csíkszereda, 2008.
Ir
Ir: MJTN 21; András I.: Önéletrajz – „Ábel a rengetegen kívül.” Anima Una 2. (1957) 55–60; Interjú András Imrével. Anima Una 88. (1983. március) 16–8; Borbándi 29, 668; Jakab G.: Portré gyökerekkel. ProvH 22. (1993. június) 14–5; Beke Gy.: Somlyói búcsú Bécsben. Új Ember 51. (1995) 26, 5; Studia religiosa. Tanulmányok András Imre 70. születésnapjára. Szeged, 1998; Valentiny G.: Dr. András Imre 75 éves. Közlemények 16. (2003) ősz, 1–2; András Imre önéletrajza. Fél évszázad Bécsben. Bécs–Csíkszereda, 2009. 116–23; András I.: Elmentem Európába. Fél évszázad Bécsben. Bécs–Csíkszereda, 2009. 124–34; András Imre. MJN 143–4; P. András Imre (1928–2011) székely, jezsuita szociológus. ProvH (2012. február) 21–3.
Születési idő
1928-10-30
Születési hely
Csíkszereda–Csíktapolca
Belépés ideje
1947-09-09
Fogadalomtétel ideje
1976-02-02
Papszentelés ideje
1959-07-26
Halálozás ideje
2011-12-24
Halálozás helye
Bécs

Andrássy Antal

Andrássy Antal
1742. okt. 28. Románfalva. Nyelv: magyar, német. SJ 1760. okt. 17. Bécs. Psz. 1772. aug. 19. Bécs. †1799. nov. 19. Rozsnyó.
Életrajz
Nemesi családból származott. A középiskolát Nyitrán végezte, utána Kassán egy évig bölcseletet tanult. 1760-ban lépett a Társaságba, az újoncidőt Bécsben töltötte. 1763-ban a győri tanárképzőben volt. 1764–8 között Bécsben befejezte a bölcseletet. A következő két évben ugyanott matematikát és egy év szentírási héber és görög nyelvet tanult. 1769-ben Győrben, 1770-ben Budán tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte a rend feloszlatásáig. 1776-ban rozsnyói kanonok lett, majd 1780. szeptember 18-án ugyanott püspök. A jozefinizmus korában erőteljesen védelmezte az egyház jogait. Többévi zaklatás után királyi rendelettel lefoglalták egyházmegyéje javait. Haláláig a rozsnyói kapucinus kolostorból kormányozta híveit.
M
M: Appendix subnexa censurae […] de transitu ex religione romano-catholica ad evangelicam. Buda, 1790; Epistola pastoralis ad clerum suum. H. n., é. n.
Ir
Ir: DHCJ I. 161; Nom. I. 24–5; LKKOS 17; MKL I. 254; Po III/1 557; So I. 333; St 11; Szi I. 163–4; Hermann E.: A bécsi államtanács és br. Andrássy Antal rozsnyói püspök királyi sequestrációja. Regnum 1. (1936) 356–92; Kratz 203; Santos Hernández II. 370–2.
Születési idő
1742-10-28
Születési hely
Románfalva
Belépés ideje
1760-10-17
Belépés helye
Bécs
Papszentelés ideje
1772-08-19
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1799-11-19
Halálozás helye
Rozsnyó
Beszélt nyelvek
német

Andreánszki Menyhárt

Andreánszki Menyhárt
1718. dec. 20. Szentandrás. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1741. okt. 20. Trencsén. Psz. 1751. F. 1756. febr. 2. 4 fog. prof. Liptószentmiklós. †1773. Eger.
Életrajz
Még belépése előtt Kassán elvégezte a bölcseleti kurzust. Kétéves próbaidejét Trencsénben töltötte. 1744–6-ban grammatikát tanított Nagyszombatban, majd egy évig humaniorát Szakolcán. 1748–51-ben teológiát tanult Nagyszombatban. 1751-ben szentelték pappá. A következő évben Liptószentmiklóson tanárkodott. 1753-ban Besztercebányán volt a harmadik próbaévben. 1754–7-ben népmisszionáriusként működött Liptószentmiklóson, 1758–61-ben bölcseletet tanított Budán, majd két évig Rozsnyón volt plébános. 1764–9 között Nagyszombatban a gazdasági ügyeket intézte. 1770-től a rend feloszlatásáig az egri kollégium birtokát vezette Savnikon. Szlovák nyelvű katekizmusa több kiadásban jelent meg, 1769-ben magyarul is.
M
M: Tentamen logicum. Buda, 1759; Szlovák katekizmus. Kassa, 1756, Buda, 1759, Nagyszombat, 1763, 1765; magyarul: Nagyszombat, 1769.
Ir
Ir: Nom. I. 27; Pe 1127; Petrik 1712–1860/VII; So I. 339; St 11; Szi I. 174.
Születési idő
1718-12-20
Születési hely
Szentandrás
Belépés ideje
1741-10-20
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1756-02-02
Fogadalomtétel helye
Liptószentmiklós
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1751
Halálozás ideje
1773
Halálozás helye
Eger
Beszélt nyelvek
szlovák

Angehrn Tivadar

Angehrn Tivadar
1872. nov. 23. Häggenschwil. Nyelv: német. SJ 1893. ápr. 7. Nagyszombat. Psz. 1905. Innsbruck. F. 1912. febr. 2. 4 fog. prof. Kalocsa. †1952. febr. 29. Feldkirch.
Életrajz
Tizenhét gyermekes svájci családból származott. Középiskolai tanulmányait Schwyzben, a volt jezsuita kollégiumban végezte. Az osztrák–magyar rendtartományba lépett be és Nagyszombatban volt novícius. A bölcseletet Pozsonyban végezte 1896–8-ban. 1899-ben a csehországi Mariascheinben, 1900–2-ben Kalocsán tanított. 1903–4-ben és 1906-ban Innsbruckban teológiát tanult. 1905-ben Bécs-Kalksburgban volt internátusi nevelő. 1907–10 között Bécsben és Bp.-en csillagászati, matematikai és fizikai tanulmányait a doktorátussal fejezte be. 1911-ben, a drongeni (Belgium) harmadik próbaév közben írták át az önálló magyar rendtartományba. Majdnem negyven évig tanított Kalocsán és dolgozott a Haynald-csillagvizsgálóban, melynek 1950-ig utolsó igazgatója volt. Amikor 1950 júniusában a kommunista rendőrség a kalocsai jezsuitákat is elhurcolta, a bp.-i svájci követség közbelépésére kiengedték az országból. Az ausztriai Feldkirchben töltötte utolsó éveit. Nemcsak ismert csillagász, hanem keresett lelkivezető is volt.
M
M: A szoláris konstans megállapítása a kalocsai sugárméretekből. Bp., 1909, 1914; Publikationen des Haynald-Observatoriums. Kalocsa, 1922–24; A Haynald-Observatorium. Kalocsa, 1928; Fényi Gyula. Klny. Bp., 1928; A kalocsai csapadékviszonyok 1876–1930. Bp., 1932; Légáramlatok Kalocsán. Kisújszállás, 1936; Kalocsa, hőmérséklete 1881–1930. Kalocsa, 1940; Imádkoztassuk betegeinket. Bp., 1941.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 25.740; DHCJ I. 168; F-V 5–6; Gu I. 592–3; MJTN 21; MKL I. 258; Petrik 1901–10/I, 1911–20/I; Tóth 6–7; Pálos 165; Theodor Angehrn. Grüße aus Maria-Hilf. Schwyz 1952, 69–77; Deák F.: P. Anghern halála. Cor Unum 20. (1952. június 29.) 116–7; Bozsó F.: Angehrn Tivadar. Kalocsa nevezetes emberei. Katona István Társaság Tanulmányai Kalocsáról (1971) 236; Mojzes 110–2; Gulyás I.: Angehrn Tivadar. Haynald bíboros emlékezete. Kalocsa, 1991. 17–31; MCsill; MJN 144–5.
Születési idő
1872-11-23
Születési hely
Häggenschwil
Belépés ideje
1893-04-07
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1912-02-02
Fogadalomtétel helye
Kalocsa
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1905
Papszentelés helye
Innsbruck
Halálozás ideje
1952-02-29
Halálozás helye
Feldkirch
Beszélt nyelvek
német

Anhaldt Servatius

Anhaldt Servatius, testvér
1698. máj. 2. Trier. Nyelv: német. SJ 1721. okt. 14. Bécs. F. 1732. febr. 2. Bécs. †1759. dec. 15. Bécs.
Életrajz
A nagyszombati kollégiumban volt szabó, ott vették fel a rendbe. Noviciátusát Bécsben végezte 1721–3-ban. Egész életében a ruhatár felelőse volt, ami mesterségével függött össze. A próbaidő utáni állomáshelyei voltak: a bécsi noviciátus egy év, Nagyszombat hat év, Krems egy év és újra a bécsi noviciátus huszonhét év. Ez a hosszú idő példaadó életét bizonyítja.
Ir
Ir: Guilhermy II. 485; Nom. I. 29.
Születési idő
1698-05-02
Születési hely
Trier
Belépés ideje
1721-10-14
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1732-02-02
Fogadalomtétel helye
Bécs
Halálozás ideje
1759-12-15
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
német