Anderledy Anton
1819. jún. 3. Berisal. Nyelv: német. SJ 1838. okt. 5. Brig. Psz. 1848. szept. 29. St. Louis. F. 1855. márc. 26. 4 fog. prof. Köln. Rendfőnöki vikárius. 1883. szept. 24. Rendfőnök. 1884. jan. 20. †1892. jan. 18. Fiesole.
Tovább ...
Életrajz
A svájci Berisalban született, Brigben végezte a középiskolát, ott lépett be a Társaságba 1838-ban. 1842–4-ben a svájci Freiburgban tanított. A bölcseletet 1844–6-ban Rómában végezte, majd ugyanott elkezdte a teológiai tanulmányokat. Egészségi okokból visszatért Freiburgba. 1847 végén Svájcból kiűzték a jezsuitákat, így Chambéryben folytatta tanulmányait, de onnan is távoznia kellett. Az Egyesült Államokban, St. Louisban szentelték pappá 1848-ban. Ezt követően az európai bevándorlóknál lett lelkipásztor. 1850-ben visszatért Európába, és a belgiumi Drongenben elvégezte a harmadik próbaévet. Fiatal papként mintegy negyven népmissziót tartott Németországban. Ez a munka nagyon megviselte egészségét, így rövidesen rektor lett a kölni jezsuita főiskolán, amelyet 1856-ban Paderbornba helyeztek át. 1859–65-ben német tartományfőnök volt, ő hozta létre 1863-ban a nagy hittudományi és bölcseleti főiskolát Maria Laachban, ahol elindította a Collectio Lacensis című teológiai sorozatot és a Stimmen aus Maria Laach (később Stimmen der Zeit) című folyóiratot. 1870-ben német asszisztens lett Rómában.
1883-ban P. Pieter Jan Beckx generális, időskorára való tekintettel, általános rendgyűlést hívott össze, amely szeptember 24-én P. Anderledyt utódlási joggal vikáriussá választotta. A nagygyűlés fontosabb döntései voltak: elítélte az egyházi liberalizmust, megújította a teológia tanítását, tárgyalt a római Gergely Egyetem támogatásáról és azokról a rendtagokról, akik Franciaországban és Olaszországban a szétszóratásban éltek. 1884-ben P. Beckx a Társaság teljes kormányzását átadta a vikáriusnak. Ő aránylag rövid rendfőnöksége alatt öt levelet intézett a Társasághoz. Az elsőt még vikáriusként írta XIII. Leó pápa enciklikája alkalmából a szabadkőművesek ellen. 1888-ban a Jézus Szíve-tisztelet fontosságát emelte ki. A többi levél jezsuiták szentté vagy boldoggá avatását hozta a Társaság tudomására. 1886-ban XIII. Leó pápa a Dominus inter brevével ünnepelte az Institutum Societatis Iesu új kiadását, amelyet ünnepélyesen megerősített.
1887-ben a kanadai missziót önállóvá tette. Új missziókat alapított 1885-ben Moldáviában, a következő évben az indiai Punában és 1887-ben Egyiptomban. Európában az osztrák–magyar rendtartományban, a boszniai Travnikban kollégiumot (1884), Tĕšínben (1885) és Grazban (1886) rendházat hozott létre. Ugyanakkor Jászvásáron átvette az egyházmegyei szeminárium vezetését. A következő évben a francia Champagne rendtartomány számára a belgiumi Enghienben alapított teológiai főiskolát. Az Egyesült Államokban 1887-ben Spokane-ban a Gonzaga Egyetemet, Los Gatosban újoncházat, Denverben 1888-ban a Regis Kollégiumot alapította. Indiában 1883-ban Tirucsirápalliban, 1881-ben Dardzsilingben kollégiumot és 1889-ben Kurseongban rendi tanulmányi házat hozott létre. Madagaszkáron 1888-ban létesített kollégiumot. A Társaság létszáma az 1884-es 11 481-ről 1892-ig 13 275-re emelkedett.
A Társaság életében néhány nagy feladatot valósított meg: gondoskodott a fiatal rendtagok alapos tudományos képzéséről, az Olaszországból és Franciaországból kiűzött rendtagokról, a külmissziók nagyarányú fejlesztéséről, a rendalkotmány és a szabályok lelkiismeretes betartásáról, melyben hajlamos volt a rigorizmusra, és előmozdította a rendtagok tudományos és irodalmi működését is.
Anderledy rendfőnökségét erősen meghatározták a külső körülmények. A Társaság életét Fiesoléból kellett kormányoznia. Teljes asszisztenciák kényszerültek száműzetésbe, ezek azonban nagyban hozzájárultak a külmissziók fejlődéséhez Ázsiában és Észak-Amerikában.
1883-ban P. Pieter Jan Beckx generális, időskorára való tekintettel, általános rendgyűlést hívott össze, amely szeptember 24-én P. Anderledyt utódlási joggal vikáriussá választotta. A nagygyűlés fontosabb döntései voltak: elítélte az egyházi liberalizmust, megújította a teológia tanítását, tárgyalt a római Gergely Egyetem támogatásáról és azokról a rendtagokról, akik Franciaországban és Olaszországban a szétszóratásban éltek. 1884-ben P. Beckx a Társaság teljes kormányzását átadta a vikáriusnak. Ő aránylag rövid rendfőnöksége alatt öt levelet intézett a Társasághoz. Az elsőt még vikáriusként írta XIII. Leó pápa enciklikája alkalmából a szabadkőművesek ellen. 1888-ban a Jézus Szíve-tisztelet fontosságát emelte ki. A többi levél jezsuiták szentté vagy boldoggá avatását hozta a Társaság tudomására. 1886-ban XIII. Leó pápa a Dominus inter brevével ünnepelte az Institutum Societatis Iesu új kiadását, amelyet ünnepélyesen megerősített.
1887-ben a kanadai missziót önállóvá tette. Új missziókat alapított 1885-ben Moldáviában, a következő évben az indiai Punában és 1887-ben Egyiptomban. Európában az osztrák–magyar rendtartományban, a boszniai Travnikban kollégiumot (1884), Tĕšínben (1885) és Grazban (1886) rendházat hozott létre. Ugyanakkor Jászvásáron átvette az egyházmegyei szeminárium vezetését. A következő évben a francia Champagne rendtartomány számára a belgiumi Enghienben alapított teológiai főiskolát. Az Egyesült Államokban 1887-ben Spokane-ban a Gonzaga Egyetemet, Los Gatosban újoncházat, Denverben 1888-ban a Regis Kollégiumot alapította. Indiában 1883-ban Tirucsirápalliban, 1881-ben Dardzsilingben kollégiumot és 1889-ben Kurseongban rendi tanulmányi házat hozott létre. Madagaszkáron 1888-ban létesített kollégiumot. A Társaság létszáma az 1884-es 11 481-ről 1892-ig 13 275-re emelkedett.
A Társaság életében néhány nagy feladatot valósított meg: gondoskodott a fiatal rendtagok alapos tudományos képzéséről, az Olaszországból és Franciaországból kiűzött rendtagokról, a külmissziók nagyarányú fejlesztéséről, a rendalkotmány és a szabályok lelkiismeretes betartásáról, melyben hajlamos volt a rigorizmusra, és előmozdította a rendtagok tudományos és irodalmi működését is.
Anderledy rendfőnökségét erősen meghatározták a külső körülmények. A Társaság életét Fiesoléból kellett kormányoznia. Teljes asszisztenciák kényszerültek száműzetésbe, ezek azonban nagyban hozzájárultak a külmissziók fejlődéséhez Ázsiában és Észak-Amerikában.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 7.708; Generálisok 72–3.
Adatlap
Születési idő
1819-06-03
Születési hely
Berisal
Belépés ideje
1838-10-05
Belépés helye
Brig
Halálozás ideje
1892-01-18
Halálozás helye
Fiesole
Beszélt nyelvek
német