Rozmán János

Egyházasfalun született, Érden lépett be a Társaságba. 1925–7-ben Kalocsán fejezte be középiskolai taulmányait. 1928–30-ban Szegeden tanult bölcseletet. 1931–2-ben egy-egy évig Kalocsán konviktusi nevelő és hittanár volt. 1933–6-ban Innsbruckban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1935-ben. 1937-ben St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. 1938-ban az iparművészeti iskolában hittanár és a Mária-kongregációk vezetője volt. 1939-ben a budapesti Manrézában házgondnokként működött. 1939-ben Észak-Németországban körülbelül kilencezer-ötszáz magyar mezőgazdasági munkást gondozott. Utána Szegeden volt lelkipásztor. 1940–3-ig a veszprémi, 1943–51-ig az egri szeminárium lelki vezetőjeként dolgozott. 1952-ben Feldebrőn volt sekrestyés és harangozó. 1953–4-ben Téten, bátyja plébániáján kántorként működött. 1955–8-ig szülőfalujában élt, és plébániákon kisegített. 1957-ben letartóztatták és tíz hónap börtönre ítélték, melyből a végén három hónap lett, amit Győrött, Sopronban és Csornán töltött. 1958-tól Csepregen élt. Két évig volt ott kántor. Hét évig Szentgotthárdon működött. 1966-tól mint nyugdíjas élt. 1990-től a Magyarok Nagyasszonya Társaságnál Tahiban, 1992-től Bp.-en élt. Életének utolsó négy évében az Árpád-házi Szent Erzsébet Szociális Otthon lelkésze volt.