Sebes (Schober) József (kínai nevén: Paj Jungnien)

A pécsi Pius Gimnázium tanulója volt. 1934-ben lépett a jezsuita rendbe. Újoncidejét és a bölcseletet Bp.-en végezte. Ezek befejezése után 1940-ben a kínai misszióba került. Két évet töltött a japánok által megszállt Pekingben nyelviskolában. 1942–3-ban felügyelő volt és tanított a magyar rendtartomány missziójában Tamingban. 1943–7 között a Sanghaj melletti Zikavejben a jezsuiták főiskoláján teológiát tanult. 1946. június 9-én szentelték pappá. 1947–9 között Rómában a jezsuita Történeti Intézetben elkezdte a kínai misszió forráskiadásához az anyaggyűjtést, és a Gregoriana egyháztörténelmi fakultásán folytatott tanulmányokat. A harmadik próbaévet a spanyolországi Gandiában végezte 1949–50 között. 1958-ban a Harvard Egyetemen kelet-ázsiai történelemből és nyelvtudományból doktorált. Onnan a jezsuiták washingtoni Georgetown egyetemére került. 1958–85-ig az ázsiai történelem tanára volt, kifejlesztette a graduate programot. Több más egyetemi funkciót is betöltött, így 1964–6 között az üzletvezetés iskolájának dékánja volt, 1966–8-ban pedig a külszolgálati iskoláé. Miután 1985-ben nyugalomba vonult, egy évet a Smithsonian Intézetben töltött tudományos kutatással. Utána a jezsuita rend Történeti Intézetében dolgozott haláláig. Jelentős műve volt az 1961-ben Rómában megjelent The Jesuits and the Sino-Russian Treaty of Nerchinsk című doktori dolgozata. Műve nemcsak a szakterületen, hanem a politikában is szerepet játszott a kínai–szovjet-orosz határvitában. 2002-ben jelent meg forrásgyűjteménye, a Monumenta Sinica első kötete (1546–1562) angol fordítással együtt, amelyet utódja a Georgetown egyetemen, John Witek S. J. rendezett sajtó alá. További két kötet anyaga maradt fenn hagyatékában, mely a tervek szerint kiadásra kerül. Ezeken kívül számos tanulmánya jelent meg főleg angol nyelven.